Ajánlás, többeknek

A választási bizottságok péntek reggelig 1605 jelöltet vettek nyilvántartásba és összesen 1004 jelölt nyilvántartásba vételét tagadták meg. Miután napközben még 334 jelölt volt hátra, nem kétséges, hogy jócskán 1000 fölött lesz azon aspiránsok száma, akiknek nyilvántartásba vételét elutasították. Borítékolható tehát, hogy a majd' 3000 jelölt-jelöltből 2000-nél kevesebben válnak majd valódi jelöltté. Ami nem csekélység.

A jelöltté válás feltétele, hogy a jelölt-aspiráns az adott határidőig összegyűjtsön legalább 500 érvényes állampolgári ajánlást az erre a célra szolgáló ajánlóíveken, azokat leadja a helyi választási bizottságnál, amely ellenőrzi az ajánlásokat. Ha minden rendben, a jelölt-aspiráns jelöltté válik, ha viszont valami nem stimmel az ajánlások körül, akkor nem lesz belőle jelölt.

A törvény szerint az ajánlóíven az ajánlást adó választópolgár neve, személyi azonosítója, magyarországi lakcíme és az anyja neve kell, hogy szerepeljen, továbbá saját kezű aláírása. Mivel egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat (bár egy jelöltet csak egyszer), már 2014-ben - az új ajánlási rendszer első próbájakor - tömegesen adták-vették egymás közt a választók személyes adatait a különböző jelölő szervezetek. Megkönnyíti ugyanis a dolgukat, hogy a helyi választási bizottságok csak az ajánlóíven szereplő adatok hitelességét vizsgálják, az ajánlást adó választópolgár aláírását nem. Erre nincs törvény adta lehetőségük, de fizikailag is képtelenség volna, hiszen nincs olyan hivatalos nyilvántartás Magyarországon, amely a nyolcmillió választójoggal rendelkező személy aláírását tartalmazza.

Erről beszélt Patyi András is a minap, és a Nemzeti Választási Bizottság elnökének kijelentésén sokan meglepődtek: "(...) törvény nem teszi lehetővé a választási irodák számára, hogy ellenőrizzék, valóban a választópolgárok aláírása szerepel-e az ajánlóíveken". Hát akkor mit ellenőriznek? - kérdezhetjük. Azt, hogy Kovács Béla édesanyja valóban Tóth Mária, és tényleg a Kossuth utca x szám alatt lakik. (Ez a népszavazások esetében is így van.) Vagyis az esetek döntő többségében nincs valódi ellenőrzés, ráadásul - az aláíráson kívül - bárki kitöltheti az ajánlóívet a választó helyett. Így állt elő a 2014-es helyzet - akkor is egymás íveit másolták le -, s a törvény szerint hiába lennének büntetőjogi következmények, még sincsenek.

Patyi persze moshatja kezeit, az NVB elnökeként már 2014 májusában jelezte: "a többes ajánlás rendszere alapvetően magában hordozza a választópolgárok adataival való visszaélés fokozott lehetőségét", s kérte a törvényhozást, térjen vissza az egy választó, egy ajánlás elvhez.

Persze a Fidesz, amelynek a mai rendszer kedvez - így is találta ki -, nem tett semmit, s a rendőrség és az ügyészség sem sietett az ilyen ügyek felderítésével. Mindezek ellenére mintha a helyi választási bizottságok tudnák a dolgukat: a jelöltek egyharmadát kiszórták. Ha a voksok számlálásakor is hasonlóan jól végzik a dolgukat, az ellenzéki jelöltnek is lehet esélye. Már a legesélyesebbnek.