Peking visszaszól Trumpnak

Katasztrofális következményekkel járna nem csupán Kínára és az Egyesült Államokra, hanem az egész világra nézve, ha kereskedelmi háború robbanna ki – figyelmeztetett a kínai kereskedelmi miniszter.

Csong San vasárnapi pekingi nyilatkozata szerint egy ilyen háborúnak nem lenne nyertese, és annak nyomán veszélybe sodródna a jelenleg tapasztalható globális konjunktúra.

A miniszter arra reagált, hogy Donald Trump amerikai elnök csütörtökön bejelentette: 25 százalékos védővámot vezet be az acél, 10 százalékosat pedig az alumínium importjára. Csong San szerint Kína nem akar ilyen konfliktust, de kész arra, hogy határozottan megvédje saját érdekeit, és képes a kihívások megválaszolására.

Trump döntése ugyan nem csak a kínai eredetű fémáru behozatalára vonatkozik, de általános az egyetértés abban, hogy az első számú címzett Peking. Kanada és Mexikó - mint az Egyesült Államok két tárgyaló partnere az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás keretében - már eleve számíthat a mentességre, az EU és Japán pedig erősen lobbizik ennek érdekében.

Az a nézetet viszont nagyon széles körben osztják, hogy az olcsó kínai acéláru dömpingje erősen torzítja a kereskedelmi feltételrendszert. Az Egyesült Államok és Kína gazdasági kapcsolataiban jelentősen megnőtt a feszültség, miután a tavaly januárban hivatalba lépett Trump kezdettől fogva éles szavakkal ostorozza, tisztességtelennek minősíti Kína kereskedelempolitikáját.

A kínai kereskedelmi miniszter most azt állította, hogy az Egyesült Államok rendre a valóságosnál mintegy 20 százalékkal nagyobbra értékeli a Kínával szembeni amerikai kereskedelmi deficit szintjét. Azt nem fejtette ki, hogyan jutott erre az adatra. Az amerikai és a kínai kormány élvek óta eltérő adatokat tesz közzé, és a különbség gyökere az, hogy a kínaiak csak az „első kikötőt” veszik figyelembe az áruk célállomásaként, az amerikaiak pedig a végállomást.

Amerikai adatok szerint az Egyesült Államoknak tavaly 375 milliárd dollár volt a kereskedelmi hiánya Kínával szemben. Ha ezt 20 százalékkal csökkentjük, akkor is olyan összegről van szó, amely bilaterális relációban az egyik legmagasabb amerikai deficittel ér fel. Csong San szerint lehetne jóval magasabb is az amerikai export, ha Washington engedélyezné a kettős – polgári és katonai – célokra is alkalmas szuperszámítógépek Kínába történő exportálását.

Inog Fico széke

Publikálás dátuma
2018.03.12. 06:32
A rendszerváltás óta nem voltak ilyen népes tüntetések Szlovákiában és 1993 óta nem volt ilyen mély politikai válság Fotók: AFP/
A Jan Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolása által elindult szlovák politikai lavina, már komolyan veszélyezteti a Fico-kormányt.

A kormánykörökig elérő maffiát leleplező szlovák oknyomozó újságíró, Jan Kuciak és élettársa meggyilkolása valóságos politikai lavinát indított útnak Szlovákiában. A február végén, nagymácsédi otthonában holtan talált 27 éves újságíró és menyasszonya halála a rendszerváltás utáni legnagyobb tüntetéssorozatot indította el a szomszédos országban. Az első nagyméretű tüntetésekre Kuciak temetésének előestéjén, március 2-án került sor, de a demonstrációk e hétvégén is folytatódtak, újra több tízezren vonultak utcára Pozsonyban a Fico-kormány menesztését követelve. Az ellenzék is bizalmatlansági indítványt nyújt be, a kormánykoalíció inog. Andrej Kiska államfő maga is részt vett a Kuciak temetése alkalmával rendezett tüntetés-megemlékezésen.

A civil szervezetek és az ellenzék nem az újságíró meggyilkolásával vádolja a kabinetet, hanem a korrupció elhatalmasodása illetve amiatt követeli a miniszterelnök lemondását, ami Kuciak leleplező riportjából kiderült, vagyis, hogy kormánykörökig, asszisztense révén egészen a Fico titkárságáig ért el az olasz maffia hálója. Kezdetben csak Robert Kalinák belügyminiszter menesztését követelték a tüntetők, mert az ő neve merült fel elsőként a maffiakapcsolatokban, de Fico egyelőre nem engedi el Kalinák kezét, bár a koalíció sorsa is úgy tűnik, személyétől függ. Az Andrej Danko vezette SNS már több Smer politikus menesztésének szükségességét meglebegtette a koalíció áraként, a Bugár Béla vezette Híd-Most Kalinák távozását tartja vízválasztónak. Hét végén Bugár tárgyalt Ficoval, de a magyar politikus mindaddig nem nyilatkozik a Híd feltételeiről, míg az egyeztetések folynak. Azt viszont leszögezte, a kormány menesztése az ellenzék érdeke. A Híd maga is komoly belső feszültséget él át, több elsővonalbeli politikusa hajlik a koalícióból való távozásra.

Robert Fico egyelőre nem találja az ellenszert, múlt héten ő is előhúzta a Soros kártyát, amivel csak olajat öntött a tűzre, elsősorban az ifjúság körében. Pénteken minden szlovákiai felsőoktatási intézményben rektori vagy dékáni szabadnapot rendeltek el, hogy a diákok részt tudjanak venni a tisztességes Szlovákiáért nevet viselő megmozduláson. Az intézményvezetők a Főiskolák Diáktanácsának felhívásának tettek eleget.

Megszólalt a válság kapcsán Orbán Viktor is. A magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy ő, aki, mint fogalmazott, régóta tapossa ezt a szakmát és a jelekből is olvas, látja Soros György és szervezetei keze nyomát a szlovák belpolitikai válságon. Egy percig sincs kétsége afelől, hogy ez a hálózat mindent megtesz, hogy a bevándorlásnak ellenálló kormányokat megbuktassa – állította a magyar kormány feje.

Orbán és a nemzet
Szlovákiának ma olyan kormánya van, amely nem akar bevándorlóországot csinálni a saját hazájából – mondta Orbán Viktor, letéve a garast Fico és kormánya mellett. Csakhogy az MKP, amelyet Bugárékkal ellentétben magyarnak és stratégiai partnernek tekint Budapest, Fico lemondását sürgeti. Orbánnak azonban sokkal fontosabb a Visegrádi négyek egységes kiállása Brüsszellel szemben, mint a szlovákiai magyarság helyzete és álláspontja. A miniszterelnök úgy ápol jó kapcsolatot a szocialista Ficóval, hogy Szlovákiában hatályban van a magyarokat (is) sújtó diszkriminatív nyelv- és állampolgársági törvény.

Szerző

„Úgy árultak minket, akár az állatokat a piacon”

Publikálás dátuma
2018.03.12. 06:31
A szindzsári jazidikat saját otthonaikban és menekülés közben is gyilkolták az IS terroristái Fotó: Anadolu Agency/Emrah Yorulm
Farida Khalaf négy hónapot töltött szexrabszolgaként az Iszlám Állam (IS) fogságában. Most igazságot követel a nemzetközi bíróságokon.

Néhány éve Farida Khalaf még arról álmodozott, hogy matematikát fog tanítani gyerekeknek Irakban, most azonban egyetlen cél vezérli a fiatal jazidi nőt: nemzetközi bíróság elé akarja állítani az Iszlám Állam (IS) terrorszervezet tagjait.

A jövőjét érintő tervei akkor módosultak, amikor 2014-ben, egy meleg augusztusi napon a dzsihadisták megtámadták az ország északi részén fekvő elszigetelt jazidi falut, és az akkor 17 éves lányt elvitték szexrabszolgának.

„Addig azt sem tudtam, hogy léteznek ilyen gonosz emberek a világon. Az iskolában nem sokat tanultunk más országokról. A vallásom azt tanítja: imádkozz másokért, és ne ölj. A családom is azt tanította, hogy emberségesen viselkedjek másokkal. Azt hittem, hogy az összes vallás békét hirdet. Fogalmam sem volt, hogy létezik olyan csoport, mint az Iszlám Állam” – mondta a Népszavának a Genfi Emberi Jogi Csúcs szünetében az aktivista.

A döbbenetet tovább növelte, hogy amikor szélsőségesek leigázták az addig békés falut, a helyiek keserűen tapasztalták, hogy muszlim szomszédaik közül – akikkel napokkal korábban együtt ettek-ittak, miután meghívták őket egy jazidi ünnepségre – többen is elárulták őket, és segítettek az IS-katonáknak.

Ezután az Iszlám Állam terrorját túlélő emberek beszámolóiból ismert „forgatókönyv” bontakozott ki: szétválasztották a nőket és a férfiakat, és követelték, hogy térjenek át az „ördögimádásról” az iszlámra. Ellenálltak, így megkezdődtek a tömeges kivégzések. Farida emlékei szerint egy nap alatt több mint 400 férfit lőttek le, köztük az édesapját, a testvérét és a nagybátyjait. Aztán a nők következtek: az idősebbeket leválasztották a fiatal lányokról, és többekkel végeztek. Úgy gondolták, hogy őket nem tudják majd „használni”.

„Engem más lányokkal együtt először Moszulba szállítottak, majd pedig Szíriába. Mintegy hetvened magammal kivittek a piacra. Úgy árultak minket, akár az állatokat” – emlékezik vissza halk, szinte monoton hangon a történtekre, kerülve a kíváncsi tekinteteket.

Kik azok jazidik?
A régió egyik legrégebbi hagyományokkal rendelkező vallási kisebbsége a jazidi. Tagjait – többségében kurdok – gyakran „ördögimádóknak” nevezték, s ezért a történelem során mindig veszélyben éltek, üldözték őket. A The Guardian elemzése szerint ez abból fakad, hogy félreértették a szinkretikus vallást, amely a zoroasztrizmusból táplálkozik, de a kereszténységből és iszlámból is merített. Becslések szerint 700 ezer jazidi él a világban, többségük Észak-Irakban.

A piacon élénken érdeklődtek, hogy a lányok vajon szüzek-e a még. A 13-14 éveseket a magasabb beosztásban lévő dzsihádisták vitték el. Farida számára sem volt menekvés, s bár fizikailag is tiltakozott, úgy megverték, hogy nem volt más választása, mint azzal a férfival tartani, aki megvásárolta. Nyolcan voltak jazidi nők egy dzsihádista táborban.

Négy hónapig tartott a rabszolgaság. A tiltakozást mindig durva fenyítés követte. „Nagyon sokszor megvertek, rendkívül erőszakosak voltak. Napközben takarítanunk kellett, és a ház körül dolgozni, este pedig szexrabszolgaként használtak minket. Volt, hogy cseréltek minket egymás között, mintegy ajándékként” – emlékezett vissza Farida.

A helyzet kilátástalanságát jelzi, hogy többször megkísérelte az öngyilkosságot, de számtalan alkalommal próbált megszökni is. Végül a negyedik hónapban sikerült elszöknie, amikor a dzsihádisták elhatározták, hogy végeznek vele. Kiderült ugyanis, hogy az apja korábban az iraki hadsereg kötelékében szolgált, vagyis nem csak „hitetlen”, de ellenség is volt. Farida tudta, hogy azonnal muszáj menekülnie, s vele tartottak más jazidi lányok is. Az éj leple alatt osontak ki, majd kurd embercsempészek segítségével jutottak el Iraki Kurdisztánba egy menekülttáborba, ahol találkozott életben maradt családtagjaival.

Később a közösséggel is szembe kellett néznie: vajon kitaszítják őt, azért, amin keresztülment? Ettől tartott legalábbis, míg fogságban volt, hiszen a jazidi egy ősi, szigorú szabályokra épülő vallás. Félelmei azonban alaptalanok voltak. „A közösség vallási vezetője azt mondta, hogy szívesen látnak minket, hiszen mi is jazidik vagyunk, s arra kérte a többieket, hogy támogassanak minket. Így is történt, velem, és a többi túlélővel egyaránt” – idézte fel Farida a történteket. Ezen a ponton közbeszólt a tolmácsa is, egy fiatal jazidi férfi: „A jazidi vallási vezetés kiadott egy dokumentumot, amelyben egyértelműen leírják, hogy az áldozatok nem tehetnek a történtekről, erőszak áldozatai voltak, és kényszerítették őket az áttérésre. Tolmácsolás közben nagyon sok történetet hallottam, és egy olyan sem volt köztük, ami úgy végződött, hogy a család nem látta szívesen a túlélőt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a közösség visszafogadja az áldozatokat, minthogy Faridát néhány hónapja eljegyezte a vőlegénye, egy jazidi férfi” – magyarázta.

Első látásra valóban úgy tűnik, hogy az élete egyenesbe jött, hiszen Németországban telepedett le, ahol már éltek rokonai. Bár a beilleszkedés nem ment könnyen, hiszen a nyelv és a kultúra mind új volt számára, most úgy érzi, sokkal többet kapott új hazájától, mint Iraktól. „Úgy érzem, Németország része vagyok” – mondta. A felszín alatt azonban egyértelmű, hogy minden napját meghatározzák a történtek. A Yazda nevű civil szervezet tagjaként hívja fel a figyelmet a jazidik által elszenvedett borzalmakra, s ahogy ő nevezi, a népirtásra. Azon dolgozik, hogy a nemzetközi közösség is genocídiumként ismerje el a történteket, és a felelősöknek bíróság előtt kelljen felelniük. Addig pedig azt üzeni a kormány-és államfőknek, hogy ne zárkózzanak be a menekültek befogadásától. „A háborút túlélő emberek segítségre szorulnak. Mindenüket elvesztették. Nem azért lettek menekültek, mert szerették volna, hanem azért, mert nem volt más választásuk.”

Körösi Ivett

Szindzsár, a kalifátus vörös vonala

Az Iszlám Állam az iraki jazidik elleni támadással lépte át a vörös vonalat, s késztette katonai beavatkozásra az Egyesült Államokat.

Az iraki al-Kaidából kinőtt szervezet az évek során számtalan névváltozáson ment át, míg végül Iszlám Államként (Daeshként) 2014. június 29-én Moszulban kikiáltotta a kalifátust, s létrehozta saját államát. A szíriai háborúban kezdetben az Aszad elnök ellen lázadó csoportokkal szövetségben harcoltak, míg 2013 végén, 2014 elején ki nem tört a nyílt harc az iraki vezetésű IS és a lázadók között. Az IS fegyveresek ekkor már a szíriai civil lakosságot is gyilkolták, azokon a településeken, ahol a rivális iszlamista felkelő csoportok uralkodtak addig, az iraki siíták pedig állandó célpontjaik voltak. A nyugat, amely mindaddig az Aszad ellen harcoló iszlamista csoportokat leginkább egységesen demokráciáért harcoló felkelőknek tekintette, bénultan figyelte a terrorcsoport diadalútját. A jazidik által lakott Szindzsár lerohanása zökkentette ki a nyugatot a passzivitásból.

Szindzsár a Ninivei kormányzóság része, a kurd autonóm terület közvetlen szomszédságában. A várost és környékét augusztus 3-án rohanta le az IS, és néhány nap alatt gyakorlatilag végrehajtotta a 21 század talán első népirtását.

Az Egyesült Államok augusztus 8-án kezdte bombázni a terroristák állásait. E légicsapások tették lehetővé a hegyre szorult jazidik mentését 9-11 között. Már az első nap 100.000 embert mentettek ki az iraki pesmergák és a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveresei. Az erbili kurd kormány becslése szerint meghaladta a négyezret Szindzsárból eltűnt jazidik száma, ők elsősorban a szexrabszolgának eladott nők voltak, a férfiakat, több mint 2 ezret kivégezték. Az ENSZ 2014 októberi jelentése szerint a terrorcsoport összességében 5 ezer jazidit végzett ki.

Maga a város és az azonos nevet viselő hegyről ugyan kiszorították az IS, de az a térségben tovább hódított. December 17-én indult a végső ostrom, amely során az iraki kurd pesmerga, a PKK és a szíriai kurd milíciák, a YPG összehangolt támadása eredményeképpen, az amerikai légitámogatás mellett 2015 novemberében sikerült felszabadítani Szindzsár teljes térségét az IS rémuralma alól.

A jazidi menekültek számára több kormány és civil szervezet, valamint az ENSZ is indított segítségnyújtási programokat, amelyek azonban az Amnesty International szerint alulfinanszírozottak voltak és messze nem elegendőek. A német kormány futtat egy olyan programot, amelynek keretében 1080 jazidit - szexuális erőszak túlélői és közvetlen családjuk –Németországba vitték speciális terápiára.

Gál Mária

Szerző