A számos nyugdíjas szervezet közül csak az Idősek Tanácsának tagjait hívta találkozásra a kormány – tudhattuk meg a Népszava 2018. március 3-i számából. Nem véletlenül, hiszen ennek az egyesületnek az elnöke, Kusovszky Imréné 2016 decemberében már hűségesküt tett a végrehajtó hatalomnak: „A kormány családbarát politikájának része, hogy a nyugdíjasokon is segít. (…) Fontos gesztusnak nevezte azt is, hogy még karácsony előtt minden nyugdíjas és fogyatékkal élő 10 ezer forint értékű Erzsébet-utalványt kap. Ez mintegy 2 millió 800 ezer embert érint – mondta Kusovszky Imréné, megjegyezve: soha egy kormány, egy miniszterelnök nem jelentett még be ilyet” – tudósított az MTI. Annyira nagy volt az izgalom a mostani fórum megkezdése előtt, hogy az egyik – a március 6-i rendezvényre nem meghívott – nyugdíjas szervezet vezetője már előzetesen a „Nők 40” nyugdíjprogram férfiakra való kiterjesztéséről ábrándozott, aminek bevezetése kb. évi 200 milliárd költségvetési forintba kerülne. Ennyit azért még kampányfinisben sem akart költeni a kormányzó párt az idősebbekre, így ez a variáció nem került szóba a tanácskozáson. Már csak azért sem, mert ez nem a nyugállományban lévőket kedvezményezné, hanem a még dolgozó, 40-42 éves munkaviszonnyal rendelkező férfiakat.
Hiába, nagyon közeleg a Nagypéntek. A munkavállalók boldogságára már munkaszüneti nap (négynapos pihenés), viszont a nyugdíjasok nagy részének ez nem ajándék. Nyakunkon az április 8-i választás is, amely lehetne a demokrácia igazi – elsősorban nem pihenéssel, hanem választói aktivitással töltött - ünnepe, de nálunk ez csak az acsarkodás és az eszement rivalizálás egyik állomása.
Nincs mese, adni kell valamit gyorsan a nyugdíjas társdalomnak: kézzel foghatót és olyat, ami nem épül be járandóságszerűen a nyugellátás összegébe. Mindenekelőtt – igen szerénytelenül – idézek a január 23-i Népszava-írásomból: „Szabad az idősebb korosztály kiszolgáltatott helyzetével visszaélni? (….)Tényleg csak vaklicitet és szemfényvesztést érdemel ez a 2,7 millió ember? Megkérdezem máshogy: jó most nyugdíjasnak lenni?” Ezekkel a kérdésekkel zártam azt a jegyzetemet, amelyben a demokratikus ellenzéki pártok nyugdíjprogramjait teljesíthetetlen ígérethalmaznak minősítettem.
Másfél hónappal ezelőtti mondataim mai is aktuálisak, azzal a különbséggel, hogy most a kormányzó párt akciózik felelőtlenül, azzal a behozhatatlan előnnyel, hogy nála van a kassza kulcsa. Az utalványok összértéke 27 milliárd forint, a hozzájuk kapcsolódó dologi költségek összege további 2,4 milliárd forint. Ismét igazolódik, hogy a választási győzelemért semmi nem drága. A kockázat mindössze annyi, hogy a megajándékozott idősebb honfitársaink – tekintettel az ünnepekre is – vélhetően gyorsan levásárolják a fejenként tízezer forintnyi utalványt, viszont az már egyáltalán nem biztos, hogy a nyugdíjasok az adományozó jótevő akarata szerint voksolnak. Hódmezővásárhelyi kortársaik is így tehettek: kaptak Erzsébet áldásából, aztán mi lett a szavazása vége!
Nagy vita természetesen nem volt a március 6-i értekezleten. A generációk közötti szolidaritás jegyében – az állami költségvetés terhére - kiosztották a húsvéti ajándékot, amit a nyugdíjasok jelenlévő képviselői bizonyára örömmel fogadtak, majd rögtön rá is döbbentek, hogy milyen jó dolguk van. Most nem karácsonyi csomagot kapnak, hanem kampánycélzatú húsvéti sonka-tojás hozzájárulásban részesülnek. Ennél szerintem sokkal többet, jobbat érdemelnének a nyugállományban lévők, legelőször is azt, hogy – sovány pénztárcájuk és védtelenségük ellenére - tekintsék őket öntudatos és gondolkodó állampolgároknak. Vajon miként vélekedik erről a differenciálatlan választás előtti osztogatásról az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács és Árpád-házi Szent Erzsébet, a szegények és elesettek igaz gyámolítója?
