Március 15. nem csupán a forradalomra való emlékezés, a demonstrációk és a szabad sajtó napja. A nemzeti ünnephez kapcsolódóan számos állami művészeti elismerést is átadnak. Így történt ez idén is, abban az évben, amikor kilenc másik alkotó mellett "Kiemelkedő irodalmi - költői, írói, műfordítói, irodalomtörténészi - tevékenysége elismeréseként József Attila-díjban részesült többi között Lezsák Sándor költő, drámaíró, kultúraszervező, a Magyar Országgyűlés alelnöke".
Lezsák Sándor irodalmi munkásságának megítélése nem tárgya e soroknak. A hatalmi ágak és a kulturális, azaz civil világ kavarodása az állammal azonban gondolkodásra késztetheti a nüanszokra érzékenyeket. Habár közfelháborodást még az irodalmi élet berkein belül sem okoz, talán még ma is szokatlan, hogy a törvényhozó, és a kormányt ellenőrző országgyűlés alelnöke művészeti díjat kap az általa ellenőrzött végrehajtó hatalomtól, azaz a kormánytól. Talán az Elios-ügyek stadionvilágában, a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a centrális erőtér megalkuvóiként sem váltunk még teljesen immunissá. Talán igazából nem fogadjuk el, hogy a „fehérek közt egy európai”-ról író József Attila nevét viselő díjat Lezsák Sándor kapta.
