Újra Angela Merkel a soros

Publikálás dátuma
2018.03.14 06:31
Fotó: AFP/John MacDougall
Fotó: /
Ma iktatják be a német kancellár negyedik kormányát. Eddig sosem telt el ilyen hosszú idő a választás és a kabinet megalakulása között.

A kormány pártjai már csak a szépre akar emlékezni, bár a voksolás óta eltelt majdnem fél éves időszakban nem telhetett sok örömük. A CDU-ban minilázadás indult amiatt, hogy Merkel fiatalítsa meg a pártját, gondoskodjon utódjelöltjéről. Ez meg is történt, az utána következő éra meghatározó személyisége a CDU új főtitkára, Annegret Kramp-Karrenbauer lehet a pártnál. Kérdés azonban, hogy az egészségügyi tárcával sikerül-e megbékíteni a kancellár legnagyobb belső ellenfelét, Jens Spahnt.

Az SPD-nél ennél drámaibb volt a helyzet, s még nem lehet happy endről beszélni. Martin Schulz volt pártelnök nem túl átgondolt döntései, illetve Sigmar Gabriel nyilvános kifakadása miatt vezéráldozatai lettek a pártnak, melynek népszerűsége a folyamatos viták, belső feszültségek miatt egyes felmérések szerint már a jobboldali radikális Alternatíváéval „vetekedett”. Schulz lemondása után Olaf Scholz leendő gazdasági miniszter és alkancellár, illetve Andrea Nahles leendő pártelnök, jelenlegi frakcióvezető lettek a párt erős emberei, s némi nyugodtságot is sikerült ráerőltetniük a politikai erőre. Kivált azután, hogy az SPD tagsága a vártnál nagyobb arányban, kétharmados többséggel szavazott a koalíciós szerződésre. Az SPD a legutolsó felmérések szerint ismét megközelíti a 20 százalékot, néhány hét alatt 3-4 százalékot erősödött.

Az SPD minisztereinek listájával azt próbálta igazolni, hogy képes a megújulásra. „Szenvedély kell” - közölte Nahles. Ám nemcsak ez, okos döntések is, amelyekkel igazolják: a párt nem marad színtelen a nagykoalíciós együttműködés során sem. Három és fél éve van az SPD-nek arra, hogy bizonyítsa a választóknak: érdemes rá voksolni. Erre több lehetősége lesz, mint a most végződő nagykoalíciós együttműködés során, hiszen igen befolyásos tárcákat mondhat magáénak .

A nagy kérdőjel a CSU. Horst Seehofer pártelnök gyakran a kormány belső ellenzékeként lépett fel, aki számos alkalommal bírálta Merkel menekültpolitikáját. Most azonban megszerezte a belügyi tárcát, vagyis komoly beleszólást kap a bevándorlókkal kapcsolatos döntésekbe. Még mielőtt a belügyi tárca élére került volna, leszögezte: felgyorsítaná a migránsok kiutasítását az országból. Előre borítékolható, hogy többször szembekerül majd az SPD-vel.

A CDU és az SPD között pénzügyi kérdésekben várhatóak ellentétek, a kereszténydemokratáknál igen nehezen vették tudomásul, hogy a rendkívüli befolyásos pénzügyi tárcát az SPD kapta meg. Olaf Scholz azonban leszögezte: folytatni kívánja az előző évek politikáját, s kiegyenlített költségvetésre törekszik. Az biztos, hogy az új kabinet többet költ majd, mint az előző, hiszen az SPD követelésére a korábbiaknál több pénzt fordítanak majd szociális kiadásokra.

A német kormány számára minden korábbinál nagyobb kihívást jelent Donald Trump politikája. Az amerikai elnök állítása szerint további védővámokkal „védené” az amerikai gazdaságot, amellyel az exportorientált német gazdaságot sújtaná leginkább.

Jelzésértékű, hogy a kancellár első külföldi útját Párizsba tervezi. A kancellár hivatala azt közölte, még a jövő csütörtökön és pénteken esedékes uniós csúcstalálkozó előtt egyeztetni kíván a francia elnökkel. Ugyan az euróövezet reformjára vonatkozó brüsszeli előadásuk elmarad, de egyértelmű, hogy az EU következő éveit ők határozzák majd meg. Olaf Scholz pénzügyminiszter szintén azt közölte, a lehető leghamarabb a francia fővárosba utazik majd.

2018.03.14 06:31

„Mi nem menekülteknek hívjuk őket”

Publikálás dátuma
2018.09.22 11:00

Fotó: / Molnár Ádám
Aszad al-Samlan szaúdi professzor szerint már a múlté az az elképzelés, hogy „tiszta” társadalomban, kizárólag a saját kultúránkban élhetünk.
– A menekültválság kirobbanása után mindenki azt kérdezte Magyarországon, miért nem inkább a gazdag muszlim Öböl-menti államok fogadják be a menekülteket. Nos, miért nem?  – Az érv, hogy nem vesszük ki a részünket a segítségből, egész egyszerűen téves tényeken alapul. Az igazság az, hogy Szaúd-Arábia több mint ötszázezer szírnek ad otthont, csak éppen mi nem menekülteknek hívjuk őket. Tartózkodási joguk van, és ugyanúgy megilleti őket az oktatás, az egészségügyi ellátások, stb., mint a szaúdi állampolgárokat. Másrészt a migráció valóban az egyik terület, ahol a jövőben szorosabb együttműködésre van szükség Európával. Szaúd-Arábiának rendkívüli tapasztalata van például a segélyezésben.  – Csakhogy közben az európai társadalmakban erősödik az idegenellenesség. Talán hallott az esetről, hogy nemrégiben egy magyar kisvárosban rendőrt hívtak a lakosok az ide látogató szaúdi rendőrökre, mert migránsoknak nézték őket. Hogyan látják ezt Szaúd-Arábiából?  –  Ezt az incidenst nem ismerem, de jól illeszkedik egy nagyobb képbe, amit kezelnünk kell. Tudniillik paradox világban élünk. A nemzetközi gazdaság, a telekommunikáció, a közlekedés, egy szóval a technológia fejlődése miatt a világunk egyre kisebb. Ugyanakkor az emberekben mégis erősödik a különállás érzése. Egyre közelebb kellene kerülnünk egymáshoz, mégis inkább távolodunk. Másrészt a világ minden része kapcsolatban van egymással: ha egy térségben probléma merül fel, az a többit is érinteni fogja. Márpedig Magyarország még messze sincs a Közel-Kelettől. Az iszlamofóbia erősödése Európában persze aggasztó jelenség. Az az elképzelés már a múlté, hogy „tiszta” társadalomban élhetünk, kizárólag a saját kultúránkban. És ebből nincs visszaút. A multikulturális társadalom megteremtése Európában egyébként is „rutin”, intellektuális hagyomány. Semmivel nem nehezebb, mint megtisztítani a kultúránkat az „idegenektől”.   
– Lát konfliktust az iszlám és a kereszténység vagy nyugati kultúra között?    – Személy szerint nem, és Szaúd-Arábia sem. Ami azt illeti, Szaúd-Arábia egyik fontos feladatának tekinti a vallások közötti párbeszéd megteremtését. Még Abdullah király ezért is hívott életre az ENSZ támogatásával, Ausztria és Spanyolország részvételével egy bécsi központú intézményt (KAICIID), melynek célja a vallások és kultúrák közötti párbeszéd kialakítása.  – Nyugaton Szaúd-Arábiának még sincs túl jó híre. Általában a szigorú vallási előírások, az emberi jogok megsértése, a terrorizmus támogatása miatt emlegetik.      –  Igaza van, de ez a legtöbbször egyszerűen a tudatlanságból fakad. Beszéljünk például az emberi jogokról! Kevesen emlékeznek rá, hogy Szaúd-Arábia azon kevés harmadik világbeli országok egyike volt, amely 1948-ban aláírta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az országunknak alapvetően tehát semmi kivetnivalója nincs az emberi jogokban, éppen ellenkezőleg. Konkrét kérdésekben persze lehetnek nézeteltérések, de ezzel a világon minden állam így van. Ott van például a halálbüntetés, amit nem csak nálunk, de például az Egyesült Államok számos államában is alkalmaznak. A gond az, hogy a mai újságírásban minél hatékonyabban és egyszerűbben kell közvetíteni az üzenetet, és Szaúd-Arábia ennek az áldozata lett. Ha arról kell beszélni, hogy milyenek a nők jogai az iszlám világban, azonnal minket citálnak elő, nem pedig mondjuk Malajziát vagy Tunéziát. Ez sajnálatos, és a kormányunk mindent meg is tesz, hogy harcoljon ellene. Ugyanakkor ehhez szükség van a felelős újságírókra, hogy ne egyszerűsítsék le a dolgokat, és persze az olvasókra is.  – Nem csak a rossz hírek ellen kell harcolniuk, de valós háborút vívnak Jemenben is, és egy diplomáciait Katarral. Hogyan lehetne lezárni ezeket a megnyerhetetlen háborúkat?  – A beavatkozásunk Jemenben a törvényes kormány visszaállítása érdekében nem csupán Szaúd-Arábia döntése, de a nemzetközi jog is támogatja. Egyszerűen azt tesszük, ami helyes. Nem tehetjük meg, hogy magukra hagyjuk a jemeni embereket, csak mert néhányan, akik azt sem tudják, miről beszélnek, azt akarják, hogy a koalíció hátráljon meg. Bármit is kér viszont a törvényes jemeni kormány, azt elfogadjuk. Ami Katart illeti, ez a probléma is régre nyúlik vissza, de amint hajlandóak együttműködni, a helyzet megoldódik.

Névjegy

Prof. Aszad al-Samlan a rijádi központú Szaúd al-Fejszál Herceg Diplomáciai Tanulmányok Intézetének politikatudományi kutatója. Specializációja többek között az Öböl-menti államok biztonsági helyzete és a szaúdi-amerikai kapcsolatok. A professzor több kollégájával együtt a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) által szervezett konferenciára érkezett Budapestre, melynek témái Szaúd-Arábia átalakulása, és a Visegrádi Négyekkel tartott kapcsolatok javításának lehetőségei voltak.

2018.09.22 11:00
Frissítve: 2018.09.22 11:00

Nincs többé SMS-válás Indiában

Publikálás dátuma
2018.09.22 10:30

Fotó: NurPhoto/ Debajyoti Chakraborty
A világ második legnépesebb országában növekszik a feszültség a muszlim kisebbség és nacionalista hindu többség között.
„Talaq, talaq, talaq.” Eddig elég volt ennyit – talaq arabul: válás – kimondania Indiában egy muszlim férfinak, hogy mindenféle indok és kötelezettség nélkül elválhasson feleségétől. Mi több, még hitvese elé sem kellett feltétlenül állnia, beszámoltak olyan esetekről is, mikor levélben, SMS-ben, sőt interneten zajlott a házasság felbontása. Megelégelve a minden szempontból aggályos eljárást, 2017-ben az indiai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek a minősítette „három talaq” válást, ám a törvényhozás malmai Új-Delhiben is lassan őrölnek, így törvény mindeddig nem született. Szerdán aztán a nacionalista hindu kormánypárt, a Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) az asztalra csapott, és az ellenzéket megkerülve kormányrendeletben tiltotta be a muszlim szokást, három év börtönnel fenyegetve az elkövetőket. Az igazságügy-miniszter tájékoztatása szerint cselekedniük kellett, ugyanis a bírósági döntés óta is legalább 201 ilyen válás történt, és ez az adat valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

Persze túlzás lenne kijelenteni, hogy ez az eljárás bevett a muszlimok között. Az 1,3 milliárd lakosú Indiában napjainkban nagyjából 180 millió muszlim él, arányaiban tehát a „három talaq” használata elenyésző. De miután az ellenzék egy része azzal vádolja Narendra Modi kormányát, démonizálják a muszlimokat, hogy politikai tőkét kovácsoljanak az iszlámellenességből a 2019-es választások előtt, a kérdés reflektorfénybe került. Tagadhatatlan, hogy a muszlim-kérdés az utóbbi időben forró téma Indiában. A Pew Resarch Center előrejelzései szerint 2050-re az indiai muszlimok száma el fogja érni a 311 milliót, és így a világ legnagyobb muszlim közösség lesz. Mivel eközben a hindu népesség is szaporodik, továbbra is kisebbségben maradnak, és arányuk sem változik jelentősen, jelenlétük viszont egyre feltűnőbb.  Ez pedig – a politikai retorikával megfűszerezve – óhatatlanul konfliktusokhoz vezet. Az utóbbi években több összetűzés alakult ki például az úgynevezett „szerelem dzsihád” miatt. A vallások közötti párkapcsolatokat Indiában eddig sem nézték éppen jó szemmel, de néhány éve elterjedt az a legenda, amely szerint muszlim férfiak szándékosan hindu nőket csábítanak el, hogy aztán „agyukat átmosva” áttérítsék őket, hogy még több muzulmánt hozzanak világra. Idén márciusban egy nőnek a legfelsőbb bíróság előtt kellett bizonyítania, hogy saját akaratából ment hozzá muszlim férjéhez, és tért át az iszlámra. És bár a bíróság végül a javára döntött, a legtöbb hétköznapi kapcsolat el sem jut eddig a pontig, a családi és társadalmi nyomás már előbb szétszakítja a párokat.  Számos erőszakos eset is történt, ahol felmerült a vallási indíték gyanúja. Tavaly egy muszlim férfit azért lincselt meg a tömeg, mert vett egy tehenet a tejéért, nem sokkal korábban másik kettőt pedig azért, mert azzal vádolták őket, hogy tehenet loptak (a tehén szent állat a hindu vallásban). Ezek persze egyedi esetek, de mindenképpen figyelmeztetőek. Nem véletlen, hogy az USA világ vallásainak helyzetét vizsgáló Nemzetközi Vallásszabadság Bizottsága is arra jutott 2017-es jelentésében, hogy Indiában egyre szaporodnak a muszlimok és dalitok (a hindu kasztrendszerből kirekesztett „érinthetetlenek”) elleni támadások.   
2018.09.22 10:30
Frissítve: 2018.09.22 10:30