Kósa és a mesés vagyon - Megszólalt a "csengeri nő" fia

Publikálás dátuma
2018.03.14. 09:19
Fotó: Tóth Gergő
Kósa Lajos maga kereste fel a mesés vagyont öröklő csengeri nőt - ezt állította a hvg.hu-nak a nő fia, Szabó Gábor. 

A csengeri asszony "vette rá" Kósa Lajos volt debreceni polgármestert, hogy vegyen neki 4,3 milliárd euró, azaz 1340 milliárd forint értékben állampapírt. A fideszes politikus erre kedden úgy reagált, hogy a nő tudott mit kezdeni egy váratlan örökséggel, ezért tanácsot kért tőle, ő pedig adott is, a pénz állampapírba fektetéséről pedig közjegyzői okiratot is készítettek. Aztán Kósa szerint a pénz nem érkezett meg, évek elteltével pedig gyanús lett a miniszternek, hogy valami nem stimmel, a nő pedig becsapta őt.

Szabó szerint miután anyja ügyvédje kikotyogta a mesés örökség hírét egy Kósával közös ismerősüknek, az egykori polgármester felvette a kapcsolatot a nővel, miszerint "lenne ötlete, mit csináljanak a pénzzel." Szabó szerint egyébként az örökség valós, ám pontos nagyságrendjét nem tudta megmondani. Közben az ügyet feltáró Magyar Nemzet is újabb adalékkal jött elő: a lap szerint Kósa édesanyjának is jutott volna 800 millió forint a csengeri nőtől.

Szerző

Budapesten díjazzák a legjobb újságírókat

Publikálás dátuma
2018.03.14. 06:15
A tavalyi díjkiosztó. Nem csupán díjazni akarják a legjobbakat, hanem ösztönözni is a kollégákat Fotó: Jan Boeve
Ma este osztják ki a Nyílt Társadalom Archívumban az Európai Sajtódíjat, a kontinens egyik legrangosabb elismerését. A jelöltek között idén is akadt magyar szerző.

Az Európai Sajtódíj (European Press Prize) a kontinens egyik legrangosabb elismerése. Hat évvel ezelőtt, 2012-ben alapították, s az első díjkiosztót 2013-ban Amszterdamban tartották. ­Azóta négy kategóriában díjazzák a jelölteket aszerint, hogy mennyi munkával járt egy-egy cikk(sorozat) elkészítése, s annak mekkora hatása volt a közvéleményre.

A zsűrit nemzetközileg elismert újságírók alkotják, egyebek között a Le Monde korábbi főszerkesz­tője és a Süd­deutsche Zeitung vezető tudósítója. Az alábbiakban két döntős cikk – köztük az egyetlen magyar – összefoglalója olvas­ható.

Panyi Szabolcs: Moszkva kavarása áll a budapesti metrókáosz mögött

Míg korábban úgy tűnt, a Tarlós Istvánnal való személyes konfliktusa fajult odáig, hogy a főpolgármester 2014-ben menesztette a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) éléről Vitézy Dávidot, Panyi Szabolcs – az Indexen és a VSquare.org-on közölt tényfeltáró – cikke szerint azonban nem csupán erről volt szó. Az oknyomozás során kiderült, hogy a BKK-vezérnek részben a hármas metró kocsijainak beszerzése mögött álló orosz nyomás miatt kellett távoznia.

A budapesti vezetés számára akkor vált bizonyossá, hogy valamit tenni kell a régi metrókocsikkal, amikor 2011-12-ben több, tűzzel és füsttel kísért meghibásodást jelentettek. Nyilvánvaló volt, hogy új metrókocsikra van szükség. Az Index szerint az oroszok azonnal meglátták a lehetőséget: több szereplő is arról győzködte ez idő tájt a fővárosi vezetést, hogy a felújítás jövedelmező projektjét a metrókocsikat gyártó orosz vállalatnak, a Matrovagonsmasnak adják oda.

Az orosz cég útjában két komoly akadály állt – írta 2017 októberében megjelent cikkében Panyi. Az egyik, Vitézi Dávid volt, aki azt szerette volna, ha tisztességes versenyeztetés útján Budapest teljesen új kocsikat vásárol. Ebben egyetértett vele Tarlós is – ez jelentette a második akadályt. A Metrovagonmas vezetői tudták, hogy új kocsik vásárlása esetén nem lenne esélyük, a gyengébb technológiája miatt. Így a cél világos volt: eltávolítani Vitézyt, s elérni, hogy Budapest felújított kocsikat akarjon venni.

A „küldetés” első részét sikerrel teljesítették, hiszen Vitézyt a miniszterelnök egyre Kreml-barátabb belsőbb köreiben orosz-ellenességgel vádolták, valamint azzal, hogy veszélyezteti a Moszkvával kötött üzleti megállapodásokat, így menesztették. Ami a metrókocsikat illeti, a közbeszerzést végül ki kellett írni, ám annak feltételeit és követelményeit is az oroszokra szabták, így elnyerték a 69 milliárd forintnyi magyar közpénzt felemésztő metrófelújítási tendert. 

Lin Taylor és Valeria Cardi: A csempészjáték

„A játék” – így hívják azt az embercsempészek és határőrök közötti macska-egér játékot, amelyben a tét nem kevesebb, mint a menekültek élete és minden vagyona. A Thomson Reuters Foundation munkatársai, Lin Taylor és Valeria Cardi több tucat menekülttel és embercsempésszel beszéltek, akik mindkét szemszögből leírták, hogy miként is működik az életveszélyes „játék”. A menekültek többsége azt mondta, nem láttak más kiutat, mint rábízni az életüket egy vadidegenre, hiszen hazájukban biztos halál várt rájuk. Az újságíróknak nyilazkotó csempészek nem titkolták, hogy virágzó üzlet az emberkereskedelem, ám azzal védekeztek, hogy életeket mentenek, mert a háborús övezetekben az élet egy hajszálon múlik. A menekültek kizsákmányolásáról, zsarolásról, erőszakról azonban nem beszéltek, pedig a cikkben megszólaló egyik szakértő szerint, sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve az oltalmat keresők az út során, mint a hírekben gyakran szereplő – sokszor tragédiával végződő – tengeri átkeléskor.

A döntősök kategóriák szerint

KIVÁLÓ TUDÓSÍTÁSÉRT JÁRÓ DÍJ

Pawel Kapusta (Lengyelország) – A lengyel rohammentősök mindennapjairól

Ida Nyegard Espersen (Dánia) – A Fülöp-szigeteken tapasztalható jogsértésekről

Catarina Gomes (Portugália) – Évszázadokkal korábban elüldözött szefárd zsidók útját kíséri végig Törökországból Portugáliába.

Cathrin Kahlweit (Németország) – A politikai korrektségről és az elkövetők etnikai hovatartozása felfedésének nehézségéről bűnesetek kapcsán.

Xavier Aldekoa (Spanyolország) – Helyszíni riport a Csád-tó vidékéről, ahol a Boko Haram szélsőséges szervezet súlyos pusztítást végzett.

Carole Cadwalladr (Egyesült Királyság) – Milyen szerepet játszott a Brexit idején a Cambridge Analytica adatelemzéssel foglalkozó cég az elszakadást támogató kampány sikerében?

Michael Obert (Németország) – Az Európai Unión kétes hátterű “„partnereiről” – egyebek között hadurakról –, akik segítenek megfékezni az Afrikából Európába tartó menekülteket

INNOVÁCIÓS DÍJ

Megan Lucero, Maeve McClenaghan, Gareth Davies, Charles Boutaud, Kirsty Styles (Egyesült Királyság) – A Bureau Local 450 újságíró és önkéntes közös projektje, amely azzal a céllal jött létre, hogy helyi szinten számoltassák el a hatalmat.

Clara Jiménez Cruz, Julio Montes Moreno, David Fernández, Nacho Calle, Antonio Maestre, Mario Vera, Carlos Hernández-Echevarría, Javier Calvo (Spanyolország) – A Maldito Bulo álhírek lebuktatására specializálódott.

Natalia Antelava, Katerina Ponomareva, Alexandra Filippova, Sofiya Voznaya, Uch A, Katerina Patin (Grúzia) – Cikksorozat azokról az emberekről, akik azért zártak börtönbe, mert az orosz vezetéssel szemben kritikus tartalmakat osztottak meg vagy like-oltak a közösségi médiában.

Raúl Sánchez González, Juan Luis Sánchez, Esther Alonso, José Luis Sanz, Belén Picazo, Ximena Villagrán, Iván M. García, Laura Olías, Nelsón Rauda, Gabriel Labrador, Víctor Peña, Daniel Valencia, María Isabel Magaña, Alex Cedric Coulibaly, Alejandro Navarro, David Conde, David Ruiz, Ángel Pérez, Arnau Sans – Egy határokon átívelő oknyomozás a mezőgazdaság világában, amely az európaiak körében népszerű exportcikkek – így a kávé, banán, cukor – visszaélésektől sem mentes termesztésének hátterét vizsgálja.

Nicholas Waters and Timmi Allen (Egyesült Királyság) – A szíriai polgárháború borzalmait Kelet-Aleppóból Twitteren közvetítő hétéves kislány története nagy vihart kavart 2016-ban, s a kormányerők megpróbálták hazugságként beállítani, ám a cikk az ellenkezőjét bizonyítja.

Lin Taylor and Valeria Cardi (Egyesült Királyság) – A migrációs válság a virágzó embercsempészetre is rávilágított: a cikk az életvevszélyes üzlet működését mutatja be.

OKNYOMOZOZÁSÉRT JÁRÓ DÍJ

Till Krause, Hannes Grassegger (Németország) – a Facebook azon sosem nyilatkozó munkatársai szólaltak meg, akiknek az a dolguk, hogy a gyűlölködő hozzászólásokat töröljék a közösségi oldalon.

Panyi Szabolcs (Magyarország) – A budapesti metrókocsi-felújítás mögötti orosz befolyásról.

Natalie Sedletska, Oleksandr Chornovalov (Ukrajna) – Az igazságszolgáltatást manipuláló Artur Jemeljanov bíró története.

Stephane Foucart, Stephane Horel (Franciaország) – A Monsanto mezőgazdasági és biotechnológiai vállalat különböző trükkökkel igyekezett befolyásolni a tudomány és az egészségügy világát.

Mathieu Martiniere, Daphné Gastaldi, Mathieu Périsse – Szexuális zaklatás a Francia Katolikus Egyházban.

Craig Shaw, Zeynep Şentek, Rafael Buschmann (EIC Network) – A Málta-iratok felfedték, hogy a szigetország az adóelkerülés egyik fellegvára az EU-ban

PUBLICISZTIKAI DÍJ

David Van Reybrouck (Hollandia) – Miként lehet úgy tudósítani a terrorista merényletekről anélkül hogy az elkövetők részesülnének az áhított figyelemben?

Bastian Berbner (Németország) – A merényletekről szóló részletes tudósításokkal az újságírók nagy szolgálatot tesznek a terroristáknak: megadják nekik a nemzetközi figyelmet, amire vágynak.

Dragan Bursac (Bosznia-Hercegovina) – Egy hétéves szerb kisfiú története, akit a boszniai-háború idején gyilkoltak meg. Az elkövetőket csak 2017-ben tartóztatták le.

Ruxandra Burcescu (Románia) – A szerző arra próbál választ találni, hogy miért olyan elterjedt az áldozathibáztatás Romániában.

Maria Louka (Greece) – Egy új feminista mozgalomra van szükség – véli a szerző –, amely a nemzetközi női tömegmozgalmakban manifesztálódik.

John Harris (Egyesült Királyság) – Hat történet a Brexitről

Szerző

Harc a milliónyi kátyú ellen

Publikálás dátuma
2018.03.14. 06:15
Fotó:Népszava
Évek óta szaporodnak a kátyúk a magyar közutakon, ami elsősorban a rossz kivitelezésnek és a hiányos karbantartásnak tudható be. Ráadásul a lyukak folytonos és drága tömködése nem oldja meg problémát.

Csak a fővárosban több tízezer úthiba keletkezik évente. Ezzel a karbantartók csak fokozatosan, hetek, hónapok alatt tudnak megbirkózni. Az esetenként akár több százezer forintot is elérő kátyúkárokat az útkezelőknek kell állniuk, a kártérítési igények mintegy felét azonban visszautasítják. Ennek az az oka, hogy az autósok többsége nem tudja, kihez kell fordulnia, illetve hogyan tudja megfelelően dokumentálni a keletkezett károsodást. A kártérítés alapfeltétele a kár megfelelő igazolása, amit a károsultnak kell bizonyítania. Ha ez nem egyértelmű, az adott útszakasz kezelője visszautasíthatja az igényt. „Idén kátyús szakaszokon a korábbiaknál is gyakrabban találkozhatunk figyelmeztető jelzőtáblával kombinált sebességkorlátozással. Erre azért érdemes odafigyelni, mert az ilyen útszakaszokon keletkezett kátyúkárt az útkezelő nem köteles megtéríteni – hívja fel a figyelmet Papp Lajos, a FBAMSZ Gépjárműszekciójának elnöke.

Ha látjuk, hogy elkerülhetetlen a kátyú, a biztonságos közlekedés keretein belül minél jobban csökkentsük a sebességet. Amikor a kátyúba érkezünk, engedjük fel a fékpedált. Ha ugyanis a gumi fékezetlenül tud átgördülni az úthibán, lényegesen kisebb erőhatás éri az abroncsot, illetve rajta keresztül a felnit és a futóművet is.

Ha már megtörtént a baj, a legfontosabb, hogy megfelelően doumentáljuk a kárt. Készítsünk fényképet a kátyúról és a sérülésről is, emellett ne feledkezzünk meg róla, hogy a helyszín is beazonosítható legyen a képeken. Komolyabb kár esetén ragaszkodjunk a rendőri jegyzőkönyvhöz, illetve próbáljunk tanúkat szerezni. A fényképekre célszerű a méretek érzékeltetésére egyértelműen beazonosítható tárgyakat (gyufásdoboz, golyóstoll.) helyezni. Az autó megjavítása után ne hagyjuk a sérült alkatrészt a szerelőnél, mert arra a bizonyítási eljárás során szükségünk lehet.

A fejlettebb országokban bizonyára különösen hangzana a magyar biztosítók ajánlata, a kátyúkár-biztosítás. Ez már évi pár ezer forintért elérhető, jellemzően a kötelező vagy casco mellé, kiegészítőként kötik meg az ügyfelek, de önállóan is elérhető a szolgáltatás. Fontos kiemelni: a casco nem helyettesíti a kátyúbiztosítást, mivel az ilyen károk összege általában az önrészhez hasonló mértékű. A kátyúkárok átlagos költsége 30-35 ezer forint, a futómű sérülése esetén ez az összeg elérheti 100 ezer forintot is, ez azonban még mindig összemérhető a casco esetében megkívánt minimális önrész nagyságával.

Kátyúkár-biztosítás esetén nincs szükség az útkezelő felkutatására, az autós a saját biztosítója felé jelentheti be a kárt. A biztosító kifizeti a kártérítést, majd utólag rendezi azt az illetékes közútkezelővel. Egyes kátyúbiztosítások esetében például nem kizáró feltétel, ha a kár táblával jelzett szakaszon keletkezett.

Szerző