Versenyfutás az idővel. Az ember Földön eltöltött napjainak, a tudományos fejlődésnek, a vallási dogmák megújításának vagy épp megtartásának kulcsa mind-mind az időhöz kapcsolódik. De mi lenne, ha az évszázadokat és évezredeket előre és hátra csévélve könnyedén feltérképezhetnénk világunk alapvető kételyeit?
Honnan jöttünk? Hová tartunk? – Dan Brown legújabb, Eredet című könyvének kulcskérdései ezek. Olyan talányok, amelyek az emberiség életét láthatatlan módon határozzák meg, s mi az itt eltöltött rövid időnk alatt pusztán a válasz legfelsőbb kérgét tudjuk megkapargatni. Már amennyiben ez eszünkbe jut. A legtöbbünk azonban bizonyára felteszi ezeket a kérdéseket – Istennel, a tudománnyal vagy az evolúcióval való első találkozásakor.
Az eredet, a Genezis vagy az ősrobbanás – nevezzük bárhogy – ősidők óta foglalkoztat bennünket. A számítógépek „forradalma”, a mesterséges intelligencia, a beláthatatlan mértékű fejlődés azonban egyúttal a vég örök dilemmáját is felveti: meddig megyünk el? Meddig mehetünk? Ki fogja utolsóként lekapcsolni a villanyt? A szerzőtől megszokott elemek – feltárhatatlannak látszó rejtély, egy okos és szép nő a főszereplő oldalán, s a kalandos végkimenetel – kavalkádját olyan metafizikai, vallási, lételméleti felvetések követik, amelyek az eddig megjelent regények sorából némileg ki is emelik a művet, és egy pillanatra könnyedén elfelejtjük a regény fantasztikus kereteit, sokkal inkább jövőnk alakulásán izgulunk.
Vannak persze olyan részletek is, amelyek fölött képtelenség elsiklani; így nem csupán szimbolikus jelentése lehet annak, hogy a világméretű felfedezéseket feltáró tudós, Edmond Kirsch mesterséges intelligenciája szorosan kötődik a múlt századi történelem egyik legfontosabb alakjához. Technológiai befolyásoltságunk – mely egyúttal determináltságunk is –, az egyházak vajúdása, a társadalmi normák, az egyéni döntések és véleménykülönbségek szerepe a regény lapjain túllépve saját jelenünket körvonalazzák, így bátran állítható, hogy Dan Brown egyik legaktuálisabb könyve született meg az Eredetben. Bár olykor úgy tűnhet, talán túl sok a kinyilatkoztatás és a fennkölten hangzó állítás, Robert Langdon gyakran a lényegre tapint, s kimondja, amit mindannyian gondolni vélünk: néha az igazság különösebb, mint a fikció.
