Végjáték

Rájár a rúd Orbán Fideszére. Csúnyán elvesztették a hódmezővásárhelyi polgármester-választást. Egész Európa vőuram Eliosával foglalkozik, a Soros–migráns kampány kifulladt, most az ENSZ-t próbálják célkeresztbe állítani. Határozott kormányváltó hangulat érződik az országban. A botrányok folytatódnak: Czeglédy Csaba esete a ma is sitten lévő Tátrai és Császy ügyét idézi, akiktől ugyancsak a politikai nagyvadak befeketítését kérték a szabadságukért cserébe – ők sem álltak kötélnek, maradt a koncepciós per. Hazánkat beperelte Ausztria a paksi bővítés állami támogatása miatt, s ehhez Luxemburg is csatlakozott. Lassan minden téren szalonképtelenek leszünk – vagy inkább a kormányunk lesz az.

Ha az ellenzék most észnél van, és a pártérdekek mellőzésével a kormányváltásra fókuszál, megnyerheti az áprilisi választást. Optimista vagyok, de igyekszem mérsékelni magam – tudom, hogy az általam nézett és olvasott fórumok, melyek reális képet adnak a NER világáról, nem jutnak el a választók többségéhez. Barátaim és ismerőseim legtöbbje hasonló véleményen van, mint én – ám az egész ország tényleges hangulata egyetlen pontról nehezen érzékelhető. Abban bízom, hogy az ellenzéki pártok aktivistái megtalálják az utat azokhoz is, akik csak a Mészáros-médiából tájékozódnak. Az ő helyzetük jóval nehezebb, mint a politikát követő rétegé, épp ezért kell őket rávenni a szavazásra.