A szombathelyi polgármester embere vette meg Czeglédy Csaba irodaházát

Czeglédy-ügy címmel hívott össze sajtótájékoztatót Ipkovich György volt szombathelyi polgármester, jelenleg baloldali városi képviselő – számol be róla a Nyugat.

Kijelentette, Czeglédy Csaba és munkatársainak meggyanúsítása és őrizetbe vétele után a NAV, az önkormányzat és más hitelezők követelései miatt árverésre bocsátotta a cég Puskás Tivadar utcai irodaházát, aminek becsült értéke 350 millió forint.

Ipkovich szerint kiárusították Czeglédy és munkatársai vagyonát, a végrehajtó meglepően gyorsan dolgozott. Meg is történt az árverés. Az irodaházat Szakács Marcell magánemberként vette meg 273 millió forintért, 35 milliót már le is tett a vételárból. Ipkovich hangsúlyozta, Szakács Marcell jelenleg Puskás Tivadar polgármester közeli munkatársa, Hende Csaba országgyűlési képviselő segítője.

A lap hozzáteszi: a volt fideszes szombathelyi képviselő, Szakács Dávid testvére, a trafikbotrány idején édesanyjuk cége öt trafikot nyert el Szombathelyen, a céget később Szakács Marcellre íratta át. Még korábban, amikor a Magellán Centert tervezte Vígh Gábor cége, a cég egyik vezetője volt, 2010 és 2014 között a Fidesz megyei közgyűlési fideszes képviselőjeként is dolgozott. Jelenleg a szombathelyi önkormányzat többségi tulajdonában lévő Vasivíz Zrt. igazgatóságának tagja.

A sajtótájékoztatón Ipkovich György kijelentette, a dolog úgy áll, hogy politikai felhangú büntetőeljárást folytatnak egy ellenzéki országgyűlési képviselőjelölt és munkatársai ellen, elviszik őket az 500 kilométerre lévő szegedi börtönbe, közben egy fideszes vevő ár alatt megveszi az ingatlanjukat.

Ipkovich a baloldali közgyűlési frakció nevében több kérdést is feltett:

Hogyan lehetséges, hogy a havi 450 ezer forintos havi bérrel rendelkező politikai munkatársnak van pénze egy 273 millió forintos vételár kifizetésére?

Ki adta a vásárláshoz szükséges pénzt Szakács Marcellnek? Hende Csaba? Puskás Tivadar? Szombathely önkormányzata? Tiborcz?

Továbbra is bírja Hende Csaba és Puskás Tivadar politikai bizalmát Szakács Marcell?

Várható-e, hogy ellenzékinek minősített gazdasági szereplők ellen a fideszes hatóságok azért indítanak büntetőeljárást, hogy a vagyonukat megszerezzék?

Felhívta szerkesztőséget egy volt humános dolgozó. Mint mondta, a székházat 2017-ben értékelte fel egy ingatlanbecslő, aki akkor 550 millió forint árat állapított meg. Ehhez képest a mostani árverésen 350 millió volt a kikiáltási ár.

Szerző

Íme a befolyásos fideszes polgármester ügynökaktái

Publikálás dátuma
2018.03.17. 09:02
FOTÓ: Népszava

Bár Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere évek óta tagadja, hogy ügynökként tevékenykedett volna, és jogi lépésekkel fenyegette meg mindazokat, akik ezt állítják, kézzelfogható bizonyítékok igazolják, hogy aktívan szolgálta a Kádár-rendszert. A Magyar Nemzet  megszerezte a politikus állambiztonsági nyilvántartó kartonját, birtokukban van továbbá a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. osztályának több (eredetileg) szigorúan titkos minősítésű aktája és Szita kézzel írt jelentése a nyolcvanas évekből.

A Krakus Péter néven jelentő Szita Károly 1994 óta Kaposvár fideszes polgármestere, 2014-től a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke.

Ügynökmúltja 2004-ben merült fel a nyilvánosság előtt először, 2005-ben számos cikk, elemzés jelent meg róla, jelentős részben Ungváry Krisztián ismert történész kutatásai és nyilatkozatai alapján. A dosszié konkrét anyagai azonban akkor még nem kerültek nyilvánosságra.

A lap birtokába került rendőrségi anyagok közül az első 1980. július 2-i, nyilvántartó kartonja alapján pedig tudható, hogy Szita Károly egészen 1989. május 9-ig állományban állt. Szita Károly beszervezésének hivatalos dátuma 1980. július 1. A beszervezés alapja: „hazafias”.

Az első rendőrségi anyag a beszervezését követően a Krakussal – vagyis Szita Károly hálózati személlyel – tartott első találkozóról szól, Fenesi Lajos főhadnagy és Kert Sándor őrnagy, osztályvezető írta alá a papírt. Keltezése: 1980. július 5. Szita Károlyt tmb.-ként, vagyis titkos megbízottként emlegetik, ami az „egyszerű” ügynöki besoroláshoz képest kiemelt státust jelentett a rendszeren belül. Szita Károly a leírtak szerint egyebek között azt mondta kapcsolattartójának, hogy „érdeklődéssel várja feladatait, melyeket legjobb tudása szerint kíván végrehajtani. Kijelentette, hogy örül annak, hogy segíteni tudja munkánkat”.

A papírokból kiderül, feladataként „az idegenforgalmi szezonban a laktanyák környezetébe beutazott nyugati állampolgárok tevékenységének figyelemmel kísérését, vizuális felderítő magatartások kiszűrését, illetve a környezetben élő, és nyugati áp.-kat (állampolgárokat) fogadó magyar áp.-k személyének, kapcsolatainak felderítését” határozták meg.

A következő találkozót 1980. július 28-án tartották, itt az őt beszervező Fenesi Lajos főhadnagynak „Krakus ujjólag kijelentette, megtisztelőnek tartja magára nézve a közöttünk kialakult kapcsolatot”. Fenesi meg is állapította, hogy Krakus a „feladatát kedvvel, tőle telhető legjobb akaratával végezte”.

1981. május 5-én Krakus arról jelentett, hogy a Drink bárban megismerkedett néhány Kaposváron tanuló arab diákkal. Feladatául a további adatgyűjtést szabták a körhöz tartozó Szilvási László taszári lakosra vonatkozóan.

1983. augusztus 22-én saját rokonságáról is jelentést tett. Mint a kézzel írt szövegből kiderül, húga esküvőjére érkeztek rokonok az NSZK-ból. „A német vendégek csak az esküvő idején tartózkodtak Kaposváron, a többi napot a Balatonon töltötték. A nő apósa most már nyugdíjas, de régebben a belügynél dolgozott.” (Az NSZK belügyénél.)

1985. január 10-én azt jelentette, hogy 1984. december közepén bordó Audijával az NSZK-ból megérkezett nővére a férjével. Beszámolt róla, hogy az asszony a Siemens-gyárban dolgozik, férje egy műszereket gyártó üzemben vezető. A rokonok elmondták, „az NSZK-ban attól tartanak, hogy Kádár elvtárs halála után rosszabbodni fog az országban élő emberek helyzete, nehezebb lesz a megélhetés”.

A Fidesz többször hangoztatta, hogy a pártban egykori ügynökök nem viselhetnek pozíciót. Több mint tíz évvel ezelőtt Szita Károly pedig azt mondta, bírósági úton tisztázza magát. Ez azóta sem történt meg, ahogyan a Fidesz sem lépett, hogy a párt megszabaduljon kommunista örökségétől.

Szita Károly ekképp reagált közösségi oldalán a fenti hírre:

Együtt: Szita Károly távozzon a közéletből!

(sajtóközlemény)

Kézzelfogható bizonyítékok igazolják, hogy ügynökként aktívan szolgálta a Kádár-rendszert Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere. A Magyar Nemzet többek közt megszerezte a politikus kézzel írt jelentését a nyolcvanas évekből.

Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje és Kerepesi Tibor, az Együtt kaposvári országgyűlési képviselőjelöltje szerint szégyen, hogy közel 30 évvel a rendszerváltás után még mindig részei közéletünknek az ilyen volt kommunista ügynökök.

Az Együtt még 2014-ben beterjesztette az Országgyűlésnek az átvilágításról és az ügynökaktákról szóló javaslatát, és azt mindig lesöpörte a kormánypárt. Ebből is látszik, hogy az Orbán-kormány is a szőnyeg alá söpri ezt a kérdést. Az, hogy a rendszerváltás óta nem sikerült rendezni az ügynökakták kérdését, óriási károkat okozott a magyar közéletnek, az állam és a polgár közötti bizalmi viszonynak.

Miután Szita Károlyról immár az is kiderült, hogy 1983-ban még saját rokonságáról is jelentett, azonnal távoznia kell a közéletből és le kell mondania polgármesteri címéről.

Szigetvári Viktor az Együtt miniszterelnök-jelöltje és Kerepesi Tibor az Együtt kaposvári országgyűlési képviselőjelöltje

Szerző
Frissítve: 2018.03.17. 15:13

Horváth Gábor: Egyszezonos lángossütő

Publikálás dátuma
2018.03.17. 08:40
Ó, A BALATON – RÉGI NYARAKON - Két és fél hónap a szezon, ezalatt kellett az éves jövedelmet megkeresni FORRÁS: FORTEPAN/BAUER S

Ugyanazok okozhatják Orbán vesztét, akiknek szédületes karrierjét köszönheti: a változásra vágyó emberek. Azok, akik minimum négyévente valós döntési lehetőséget szeretnének. Azt, hogy ha akarják, kidobhassák a megpenészedett dolgokat, és senki ne próbáljon olyat lenyomni a torkukon, amitől öklendeznek.

Ha az egyeduralom jobb lenne, mint a demokrácia, arról már tudnánk. Az elmúlt néhány ezer év eseményei arra utalnak, hogy az emberek bele akarnak szólni abba, milyen legyen az életük, és rendszeresen bajt okoz, amikor nem engedik nekik. Hívják az egyszemélyi hatalmat császárságnak, diktatúrának, egypártrendszernek vagy csupán tekintélyuralomnak, a társadalom rosszul viseli energiái, belső természetes mozgásai lefojtását. Azt meg pláne, ha természetellenes mozgásokat kényszerítenek rá. Nem véletlen, hogy leggyakrabban háborúk nyomán törnek ki a forradalmak. A hatalommegőrzés logikájából külső konfliktus fakad – így lehet legkönnyebben eltéríteni a belső feszültséget –, ami azonban a megőrizni vágyott hatalom számára végzetes társadalmi robbanás formájában csaphat vissza.

Mára csaknem teljes konszenzus alakult ki abban, hogy leghatékonyabban a parlamenti demokráciával párosult szabályozott piacgazdaság biztosítja a fejlődéshez szükséges stabilitást, és ami ehhez elengedhetetlen, a lakosság túlnyomó többsége számára a tisztességes életkörülményeket. Kína vagy Oroszország is csak úgy tud az árral szemben úszni, hogy a végletekig felkorbácsolja a nacionalizmust, a birodalmi büszkeséget. De vezetőik abban a pillanatban bajba kerülnek, amikor megtorpan a nemzeti össztermék és az életszínvonal emelkedése, mert a kínaiak és az oroszok is ugyanarra vágynak, amire az európaiak, az amerikaiak és egyáltalán bárki más: békére, családra, nyugodt fejlődésre. Ezt csak korlátozottan és ideiglenesen lehet pótolni a külső veszély hangoztatásával. Ezért van kudarcra ítélve Donald Trump és Orbán Viktor. Ha alapvetően jól kormányoznának, és közben beleegyeznének hatalmuknak a parlamenti demokráciából fakadó megosztásába, nem lenne szükségük a mesterségesen gerjesztett pánikra. De ők mindketten azt hiszik, hogy mindent tudnak. Sőt, jobban tudnak. Úgy hiszik, azzal, hogy beértek a célba, vége a versenynek, többé nem kell tekintettel lenniük a korábbi vetélytársakra. Ebben azonban tévednek, és ezen az sem segít, hogy sértődötten reagálnak mindenre, ami tévedésükre figyelmezteti őket.

A politikai váltógazdaság rövid távon kockázatokat jelent, hiszen pörög a forgóajtó, vezetők, pártok, projektek jönnek és mennek. Tíz-húsz éves távlatban ellenben világosak az előnyök. A politikusok, az üzleti érdekcsoportok és a koncepciók szakadatlan versenye kiegyensúlyozó szerepet játszik, szűri a hibákat, segít jó megoldásokat találni a problémákra, ugyanakkor csökkenti a fejlődést hosszú időre visszavető nagy társadalmi kataklizmák, pláne a véres konfliktusok veszélyét. Kár, hogy a hatalomban lévők és az oda törekvők látását gyakran elhomályosítja az uralkodás, a dominancia vágya. A politikai verseny tárgyát, a hatalmat, összetévesztik az egész folyamat céljával.

Ebből a rövidlátásból – és persze a hatalmon kívüli években kínzóvá fokozódó étvágyból – ered a Fidesz politikusai és a hozzájuk csapódott „üzletemberek” esetében megfigyelhető egyszezonos mentalitás. A valódi vállalkozók mára Magyarországon is megtanulták, hogy kifizetődőbb a mérsékelt, ám hosszú távon fenntartható haszon, mint az egyszeri „kaszálás”. Nem ment könnyen.

Emberöltővel ezelőtt mindenki ismerte a balatoni lángossütő példáját: a szezon csak két és fél hónap, ezalatt kell megkeresni az éves jövedelmet, úgyhogy nem számít, ha büdös a végtelenségig használt olaj, penészes a sajt és a melegben megsavanyodott a tejföl. A nyomorult strandoló enni akar, a haszonkulcs bármeddig csavarható. A bulinak azonban gyorsan vége lett, amint megszűnt az "egy strand – egy lángosos" rendszer, és beköszöntött a piac. Utóbbi ugyanis kínálati versenyt szül, a vendég meg nem hülye, egy perc alatt átszokik a jobbat olcsóbban áruló lángososhoz. Arról nem beszélve, ha az árus évről évre hozza a jó formáját, és számíthat hűséges törzsvásárlóira.

A kormánypárt és a köréhez tartozók azonban mintha még mindig a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben járnának. Mindent akarnak és azonnal. Nem látszik rajtuk, amit pedig Orbán Viktor olyan furmányosan kitalált, és amiben alattvalói olyan vakon bíztak, mármint, hogy csak egyszer kell nagyon nyerni, aztán habzsi-dőzsi. A hit, hogy a verseny egyszer s mindenkorra megszűnt, nincs mitől tartani, többé nem lesz senki, aki elszámoltatná a devizahitelesek pénzén hájasodó Matolcsy-klánt, a fácánmészáros, vadászkastély-építő Lázárt, a magyar vaddisznók helyett immár a svéd szarvasok rémévé avanzsált Semjént, no meg a felcsúti különítményt, Mészáros és Mészárosostól, Tiborcz Istvánostól.

A hódmezővásárhelyi fülkeforradalommal azonban egycsapása megváltozott a helyzet, és a társadalom közérzete már ettől ugrásszerűen javult. Alighanem még a Fidesz-szavazók többségének is tetszik az ijedtség a Soros Györgyről a pörzsölt disznóra asszociáló Pócs János, a parkolási VIP-listát rejtegető Bácskai János, a börtön elől a Fidesz-lista tizenhetedik helyére dugott Farkas Flórián, netán a miniszterelnök közös lábunkon álló veje orcáján, amint véletlenül kamerával és igazi újságíróval találkoznak. Az, ahogyan Rogán Antal vagy Balog Zoltán évek óta menekül a kérdések elől, ahogy Orbán Viktor bátran a parlamenti függöny és a sajtóelhárításért felelős Havasi Bertalan mögé bújik, csak ne kelljen válaszolni.

Félnek az urak, és bármi lesz az eredmény április 8-án, már az is jó, ha később emlékeznek erre a félelemre. Az emberek ugyanis szeretik érezni és éreztetni a hatalmukat. Emlékeztetni a tutiban ülőket arra, kiknek a hátán jutottak oda, s kik azok, akik ki is söpörhetik onnan őket.

Nyolc éve egy mámoros választási éjszakán Orbán Viktor agyszüleménye volt a „fülkeforradalom”. Sokan megjegyezték.

Szerző