Nem a "feje fáj", hanem a szex maga - De mitől?

Publikálás dátuma
2018.03.20 15:22

Fájdalmas a szex, és az érintettek fele tart attól, hogy nem lehet gyereke – ezek a főbb megállapításai az endometriózissal érintett nők körében végzett vizsgálatnak.

Az „Együtt könnyebb” Női Egészségért Alapítvány készített nem reprezentatív kutatás kérdőíveire két hét alatt 684 érintett válaszolt. Az ellátáshoz jutás nehézségeiről korábban már a Népszava is beszámolt.

A betegség lényege, hogy a méhnyálkahártya sejtjei, szövetei megtelepszenek a test más szervein – a méh külső falán, a petefészkeken, a méhtartó szalagokon, a húgyhólyagon, a beleken, a külső nemi szerveken, az ízületeken, a tüdőn, sőt olykor még az agyban is. Ezek az eltévedt szövetek máshol éppúgy viselkednek, mint a méhben: menstruáció idején megvastagszanak, véreznek, ami a szervezetben gyulladást, hegesedést, erős fájdalmat, görcsöket okozhat. Több lehetőség van a kezelésre. Az enyhébb fájdalmakra gyógyszereket adnak a menstruáció idején. Másoknál hormonokat tartalmazó fogamzásgátló tablettákkal mérséklik a méhnyálkahártya megvastagodását, és ezáltal csökkentik vagy megszüntethetik a fájdalmakat. Bizonyos esetekben olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek megakadályozzák a menstruációt, és ezzel csökkentik a méhen kívüli méhnyálka-hártya szövet mennyiségét. Ennek a menopauzához hasonló állapotot előidéző kezelésnek azonban már zavaró mellékhatásai lehetnek, más hormonális kezelések pedig hízást vagy rossz közérzetet okozhatnak.

Az alapítvány felmérése megállapítja, hogy a betegséggel járó fájdalom nagymértékben rontja a nők életminőségét, a betegség okozta bizonytalanság pedig még a tünetek megszűnése után sem múlik el.

A megkérdezettek 82 százaléka jelölte meg tüneteként a fájdalmas menstruációt, 70 százalék egyéb alhasi kínokról is beszámolt. Minden második érintett számára gyötrelmet jelent a nemi élet, a válaszadók harmada saját bevallása szerint meddő. „Fájdalmas szexuális együttlét miatt kerülöm a szexet és a párkapcsolatokat is. Mindennapjaimat megnehezíti a fájdalom.” – írta az egyik válaszadó.

A tünetek megjelenése és a diagnózis felállítása között a megkérdezettek körében átlagosan 4,6 év telt el, 17 százalékánál pedig több mint 10 év. A kutatásból az is kiderül, hogy válaszadóknak sokáig eszükbe sem jutott orvosi segítséget kérni, mert úgy gondolták, hogy a fájdalmas menstruáció normális.

„15-16 éves korom óta van menzeszem, a betegségre utaló fájdalmas tünetek szinte az első alkalom óta jelentkeztek, ám hiába fordultam az orvosokhoz, leginkább hisztisként vagy lelki betegként kezeltek”- írta a kutatás egyik alanya.

„A legnagyobb félelmem, hogy nem lehet babám... De ha lesz, és esetleg kislány... Félek, hogy örökölni fogja...”- olvasható a válaszok között.

A megkérdezettek 12 százaléka az endometriózisa mellett, természetes úton szült gyereket.

A válaszadók kétharmada egyáltalán nem hallott a betegségről a diagnózis előtt.

Az "Együtt könnyebb" Női Egészségért Alapítvány egyetlen hazai civil szervezetként felvállalta az endometriózisos nők támogatását. Az alapítvány március 24-én negyedik alkalommal rendezi meg az Endometriózis Világnaphoz kapcsolódó rendezvényét, amelyre neves szakértőket is meghívtak előadni.

Szerző

A túlevést is megakadályozza a legegészségesebbnek tartott étrend

Publikálás dátuma
2019.04.24 16:16
Illusztráció
Fotó: AFP/ CHASSENET
A nyugati ételeket úgy alkották meg, hogy ne lehessen nekik ellenállni, túlfogyasztásra ösztönözzenek. A mediterrán étrend alkalmazásával azonban élvezhetjük az ételeket, de nem eszünk belőlük túl sokat - igazolta egy tanulmány.
Az Obesity című szaklapban ismertetett kutatás során a Wake Forest Orvostudományi Egyetem tudósai mediterrán étrenden élő majmokról megállapították, hogy nem fogyasztották el az összes táplálékot, pedig megtehették volna, így megőrizték a normális súlyukat - írta a Medicalxpress.com.
"Ezzel szemben a nyugati étrenden élő állatok sokkal többet ettek, mint amennyire szükségük lett volna és el is híztak"
- mondta Carol A. Shively, az egyetem patológusa, a tanulmány vezető szerzője.
A különböző étrendek kalóriabevitelének korábbi kutatásai nagyrészt emberi populációk tanulmányozására épültek, amelyek önbevallásos kérdőíveken alapultak, ezért gyakran megbízhatatlanok voltak, vagy rágcsálókat vizsgáltak, amelyek nem emberi étrenden éltek. A Wake Forest kutatócsoportja 38 hónapos kísérletet végzett, ami nagyjából 9 évnek felelt volna meg az emberi életben. A kutatók emberi étrendek alapján állították össze a majmok menüjét: a nyugati diétában a fehérjék és a zsírok leginkább állati eredetűek voltak, a mediterránban növényiek. A kutatásban 38 középkorú nősténymajom vett részt, véletlenszerűen választották ki, melyik fog az egyik vagy a másik étrenden élni. A két csoport kutatás előtti testtömege és testzsírszázaléka hasonló volt, az állatok a vizsgálat ideje alatt annyit ettek, amennyit akartak.
"Azt találtuk, hogy a mediterrán étrendet fogyasztó csoport kevesebb kalóriát vitt be, kisebb súlyú volt, testzsírja kisebb százalékot tett ki, mint a nyugati étrendet követő csoport"
- mondta Shively.
 Ez az első kísérleti bizonyítéka annak, hogy nyugati étrendhez képest a mediterrán diéta megóvhat a túlevéstől, az elhízástól és a prediabétesztől, vagyis attól a cukorbetegség előtti állapottól, amelyben a vércukorszint magasabb a normálisnál, de még nem éri el a diabéteszes betegek vércukorszintjét. A mediterrán étrend megóvta az állatokat a nem alkoholos eredetű zsírmájbetegségtől, amely májzsugorodáshoz és májrákhoz vezethet és átültetéssel gyógyítható. 2030-ra az amerikai felnőttek egyharmadát diagnosztizálhatják nem alkoholos eredetű zsírmájbetegséggel.
"Az étrend összetétele lényeges tényezője az Egyesült Államok közegészségügyének. Sajnos azok az emberek élnek a leggyengébb minőségű étrenden, akiknél a legnagyobb az elhízás és a nagy költséggel járó krónikus betegségek kockázata"
- mutatott rá Shively.
Hozzátette, hogy a nyugati étrend összetevőit a nagy élelmiszeripari cégek fejlesztették különlegesen ízletessé, hogy ellenállhatatlan legyen és túlfogyasztásra ösztönözzön. A kutató szerint a mediterrán étrend fogyasztásával az ember élvezheti az ételeket anélkül, hogy túl sokat fogyasztana belőlük.
Szerző
Frissítve: 2019.04.24 16:16

Autoimmun betegség is okozhat hajhullást

Publikálás dátuma
2019.04.24 15:15

Fotó: Semmelweis Egyetem/ Kovács Attila
Autoimmun eredetű, úgynevezett foltos hajhullás élete során százból egy-két embernél kialakul. A folyamatot tovább rontja a stressz, és gyakran más társbetegségekkel is együtt jár.
Tavasszal és ősszel gyakori jelenség, hogy intenzívebben hullik a haj, ám ez a folyamat normál esetben egy-két hét után abbamarad. Hosszabb betegség vagy kórházi kezelés után is tapasztalható erősebb hajhullás, illetve a szülést követő három hónapban jelentkező hajvesztés is jellegzetes, ám ez csupán egy átmeneti, néhány hétig tartó folyamat, ami magától rendeződik. Ha a naponta kihullott hajszálak száma meghaladja a százat, hajmosás, fésülködés után szokatlanul sok haj marad a lefolyóban vagy a fésűn, esetleg reggel a párnán, és ez a folyamat több hónapig fennáll, mindenképpen orvoshoz kell fordulni – figyelmeztetett Dr. Sárdy Miklós. A Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója hozzátette, minél tovább tart a hajvesztett állapot, annál kisebb a gyógyulás esélye, ezért célszerű már a kezdeti tünetek észlelésénél segítséget kérni.
Az úgynevezett foltos hajhullás népbetegségnek számít, minden száz emberből egy-kettőnél kialakul élete során, jellemzően inkább tinédzser és fiatal felnőttkorban, nők körében gyakrabban. Rövid időn belül csupasz kerek vagy ovális foltok jelennek meg a fejbőrön. A hajhullás mértéke egyénenként változó: vannak, akik csak nagyon kis területről veszítenek hajszálakat, míg másoknál nagy felületekre terjed ki, súlyosabb esetben akár az összes hajszál is kihullhat. Leggyakrabban a fejbőrön jelentkeznek a tar foltok, de előfordulhat szőrvesztés a test más részein is: szempillákon, szemöldökön, férfiaknál szakállon, de akár az egész testen is - olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.
Foltos hajhullás esetén az immunrendszer megtámadja a szőrtüszők hámját, így azok nem tudnak szőrszálat termelni, ezért hullik foltokban a haj vagy a szőrzet. A jelenséghez autoimmun pajzsmirigybetegségek, illetve egyéb autoimmun betegségek, mint például a vitiligo vagy a cöliákia (lisztérzékenység) is társulhatnak.

Hajhúzós vizsgálat

A bőrgyógyász egy úgynevezett „hair pull testtel” állapítja meg, hogy a hajhullás kórosnak számít-e. A vizsgálatot legalább 48 órával a hajmosás után végzi, megragad egy 50-60 hajszálból álló tincset, majd egy határozott mozdulattal meghúzza a hajat. Ha a megfogott hajszálak több mint 10 százaléka, azaz ha 5-6 szálnál több marad a kezében, akkor további vizsgálatra van szükség. Megvizsgálja a fejbőr állapotát: normális vagy esetleg gyulladt, hámlik vagy korpás, heges, van-e gombás fertőzésre utaló jel. A dermatoszkóppal meghatározható, hogy az adott bőrfelületen a hajhagymák mennyire épek, megvannak-e a szőrtüszők, ha igen, mekkora méretűek, mennyire sűrűn állnak, illetve van-e bennük hajszál.
A kezdeti kezelés általában vényköteles helyi készítménnyel történik, ha ez nem hat, következik a belső gyógyszeres kezelés. Lehetőség van még ultraibolya fény- és immunmodulációs terápiára, illetve nagyobb területet érintő folyamat esetén használnak úgynevezett immunszupresszív, az immunrendszert fékező kezelést is. Kisebb területekre injekció formájában viszik be az anyagot, súlyos, nagy kiterjedésű esetekben pedig szájon át szedett tablettáktól remélhető javulás vagy gyógyulás. A kezelés hossza egyénileg változik, és időnként előfordulhat, hogy a foltos hajhullás kiújul. A szakorvos hozzátette, a betegek több mint felénél megtalálják a hatékony terápiát.
A betegség az érintetteknek komoly életminőség romlással és pszichés terheléssel járhat, akár a társadalomból való visszahúzódásukat is eredményezheti. A stressz pedig ördögi körként tovább ronthatja a tüneteket. Súlyosabb esetben ezért a kezelés időtartamára parókát is felírhatnak. Előfordul, hogy pszichológusra is szükség van, aki segítséget tud nyújtani például a rossz irányba mutató pszichés tényezők elhárításában, valamint a betegség pszichés terhének feldolgozásában is.
Frissítve: 2019.04.24 17:41