A munkaerőhiány a szakszervezetek legjobb barátja, a toborzási problémák miatt az utóbbi években a munkáltatók kezdték el keresni a bértárgyalások lehetőségét. Az ugyanakkor még kérdés, hogy a szakszervezetek meg tudnak-e erősödni ebben az új helyzetben, hiszen jogaikat erőteljesen megnyirbálta az elmúlt években a kormány – hangzott el az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége által szervezett konferencián. Neumann László, munkaügyi kapcsolatok kutatásával foglalkozó szakember úgy fogalmazott: az érdekérvényesítés terén nem csupán annyi a feladat, hogy „vissza kell gombolni a 2010 előtti mellényt”, mert már 2004 óta fokozatosan szorulnak vissza a szakszervezetek - igaz, a nagy pofon csak 2010 után érkezett. A szakszervezetek is érzik, hogy ágazati és vállalati alkupozíciójuk gyengül, ezért próbálnak országos béralkut kialakítani. De ez kevés, a nagy átalakulásokról, reformokról is érdemi megállapodásokat kellene kötni. A szakszervezeti szervezettség azonban problémás, a kormány az életpályamodellekkel leszalámizta a közszférát.
A szakszervezeti érdekvédelem visszaszorulása a munkahelyi balesetek számában is megmutatkozik. Míg 2011-ben mintegy 17 ezer baleset érte munka közben a dolgozókat, addig tavaly már több mint 23 ezer. Ezen belül is csaknem háromszor annyi munkahelyi baleset történik a kis- és középvállalkozásoknál (kkv), mint a nagyvállalatoknál. Halálos balesetek pedig tízszer olyan gyakran fordulnak elő ebben a szektorban, mint a 250 főnél nagyobb létszámú cégeknél. Kondor Norbert, a Vasutas Szakszervezet szakértője szerint a különbség arra is visszavezethető, hogy a kkv-szektorban gyakorlatilag nincsenek jelen a szakszervezetek. A nagyvállalatoknál viszont erős az érdekvédelem, és a kötelező foglakozás-egészségügyi ellátás keretében különböző szűréseket, diagnosztikai, egészségmegőrző programokat is biztosítanak dolgozóiknak. A kisebb cégeknél mindezt felesleges pénzkidobásnak ítélik, csak üzemorvosi vizsgálat van, az is inkább formális.
Sum István, a SZTÁV Felnőttképző Zrt. vezérigazgatója arról beszélt: a kormány a szakképzési reformtól várja foglalkoztatási problémák megoldását, de az rossz irányba tart. Tévhit, hogy az iskolai szakképzés „termékének” az azonnal foglalkoztatható munkaerőnek kell lennie, mert ha nem erősítik meg a szakképzésben tanulók alapkészségeit, akkor később nem fognak tudni alkalmazkodni a munkaerőpiac változásaihoz. Példaként említette, hogy egy 16 fős hegesztő tanulócsoportból 9 diák nem tud számolni: nem azon gondolkodik, milyen eszközzel vágjon, hanem azon, hogyan kell kiszámolni a kivágandó részt. A szakmaválasztást ezért minél későbbi életkorra kell kitolni, a diákokat pedig minél tovább az általános képzésben kell tartani – mondta. A duális képzéssel kapcsolatban rámutatott: hiába végzik a tanulók a gyakorlatot a vállalatoknál, a munkaadóknak gyakorlatilag nincs beleszólásuk a képzés tartalmába, ott is a kerettantervben leírtakat kell követni. A diákok ráadásul heti váltásban tanulnak az iskolában és a cégeknél, ami nem teszi lehetővé, hogy bevonják őket a termelésbe. Mindezek nehézségeit Sum István egy kisvárosi posta vezetőjének felvetésével érzékeltette, aki azt kérdezte tőle: Ha nem hoznak be az adott héten takaréklevelet, hogyan gyakoroltassam a tanulókkal a tantervben éppen előírt pénzforgalmat?
