Kulcsár Ferenc 1949. október 9-én, Bodrogszentesen született.
Középiskolai tanulmányait a kassai Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskolában végezte, egyetemi tanulmányait a pozsonyi Komensky Egyetem filozófia-magyar szakán kezdte el, majd megszakította azt, és az Új Ifjúság riportere lett. 1973-1985 között a Madách Könyvkiadó sajtóelőadója és szerkesztője volt, 1975-től pedig az Irodalmi Szemle olvasószerkesztője, később szerkesztője. 1991-től a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó vezető szerkesztőjeként dolgozott, majd ezzel párhuzamosan a Katedra című pedagóguslap főszerkesztője lett 1995-től.
Kulcsár Ferenc első verseskötete, a Napkitörések 1972-ben, utolsó jelentős műve, az Ezeregyéjszaka 2015-ben jelent meg. Költészetében szociális érzékenysége, reális szemlélete kísérletezéssel társult, műveiben a montázslíra felé mozdult.
Munkásságát több díjjal jutalmazták, 2013-ban vette át a Magyar Arany Érdemkeresztet. 2014-ben első felvidéki költőként megkapta a Balassi Bálint-emlékkardot is. Még ugyanabban az évben, Mindig című, összegyűjtött verseit tartalmazó, közel ötszáz oldalas kötetéért megkapta a legrangosabbnak számító felvidéki magyar irodalmi elismerést, a Madách Imre-díjat.
Az elhunyttól hétfőn vesznek végső búcsút Dunaszerdahelyen. (MTI)