Pillantás a kilencedikről - Nyolcszáz millió

Kósa Lajos politikai halott. Az Orbán-kormány minisztere olyan helyzetbe keveredett, amelyből sem erkölcsileg, sem politikailag nem lehet kimászni. A Népszava által pénteken közzétett újabb dokumentum végképp leterítette a hajdani debreceni polgármestert, aki korábban sem állt soha erkölcs-bajnok hírében. Kósa most folyamatos hazudozásával nem pusztán lebukott, de még nevetségessé is tette önmagát. Igaz, nehéz helyzet elé állította az élet: arról kellett döntenie, hogy hülyének, vagy velejéig romlott, haszonleső, korrupt gazembernek tartsák-e. Lássuk be, nem könnyű dilemma; bármily gyorsan rávágnánk, hogy csak jobb hülyének látszani, mint bűnözőnek, azért ne feledjük, hogy mégiscsak egy miniszterről van szó, aki súlyos milliárdokért felel (haha…). Kósának sikerült olyan helyzetet teremtenie, amelyben mindkét jelzőt magára húzta.

Feltehetően a Fidesz kommunikátorainak - netán magának Orbánnak – kellett közbeavatkoznia, és megtanítania Kósát arra, hogy mit is kezdjen a sajtóval. Leginkább bújjon el előle, de ha végképp elkerülhetetlennek látszik a találkozás, akkor tagadjon le mindent, nevezze csalónak a csengeri asszonyt – akit persze már be is perelt -, és közölje, hogy minden dokumentum hamis. Még az is, amiről korábban elismerte, hogy valódi.

De, hát itt van most ez az egyértelműen hiteles okirat. Ebből az derül ki, hogy hősünk először a feleségét akarta megjutalmazni nyolcszázmillió forinttal, amit ő hitelesített is az aláírásával. Nem reklamált, nem tiltakozott, visszaküldte a tértivevényt. Hogy aztán ez a nyolcszáz milliócska – amely a jelek szerint soha nem takart valódi pénzt – miért szállt át a Kósa-mamára, azt nem tudjuk, de nincs is jelentősége. Jelentősége annak van, hogy Kósa intézkedett, közjegyzőhöz loholt – vajon miért Budapestre? – és gondoskodott a családról, egyesek szerint saját magáról is. Ez kimagyarázhatatlan, lemoshatatlan. Így tehát állapítsuk meg újra: Kósa Lajos politikai halott.

Mindannyian tudjuk, hogy normális, demokratikus országban magával rántaná a pártját és annak elnökét is, aki egyben miniszterelnök is. Normális országban nem bujdokolhatna rangját megtartva, nem futhatna a nyilvánosság elől. Ezt csakis ott teheti, ahol az elnök, aki egyben miniszterelnök, erre biztatja. Abban bízva persze, hogy az ország nagyobbik fele elől ki lehet takarni ezt az egész történetet, elegendő hozzá erre utasítani a felügyeletük alatt álló médiát. Ám bármily hűségesek is ezeknek az orgánumoknak a munkatársai, egy egész országot lehetetlen elhallgattatni, még ha Orbán, szíve szerint, ezt tenné is.

Pedig most arra lenne szükség, hogy egyszer, egy pillanatra legalább, őszintén álljanak a nyilvánosság elé, és látványosan száműzzék a magyar politikából Kósa Lajost. Ez talán adhatna némi hitelt Orbánnak és a Fidesznek.

Persze meglehet, súlyosan naiv vagyok, ha azt hiszem, érdekli őket, hogy hitelesek-e a szemünkben vagy sem. A hatalomból csak a hatalom látszik.