Választás 2018;Szabadság tér;Eleven emlékmű;

2018-03-25 10:12:00

A NER szégyene: megint megszállták a Szabadság teret

Mi lesz veled, Gábriel? Az ellenzéki pártok egy része mindenképpen eltüntetné a Szabadság térről a megszállási emlékművet, másik része inkább népszavazást írna ki. A fő képre kattintva galéria nyílik! Fotók: Vajda József.

Éjszaka állították fel, kamerákkal és rendőrökkel védik. Példátlan az olyan politikai emlékmű, ahova négy éve egyetlen államtitkár vagy miniszter sem meri odadugni az orrát, hogy felavassa – hangsúlyozta Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke szombaton a Szabadság téren, az Eleven Emlékmű rendezvényén.

A német megszállási emlékműnél mondott beszédében Majtényi tűrhetetlen, a nemzeti emlékezetünket megsebző jelnek minősítette a sasos-arkangyalos szobrot. Megérti, hogy sokan szeretnének megszabadulni tőle. Majtényi László azonban úgy vélte, hogy a 2010-től számított múltunkra is emlékezni kell. Talán bölcsebb lenne, ha az emlékművet kormányváltás esetén sem bontanák el.

A sasos-arkangyalos szobor már ma is a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a NER szégyene. Ha a helyén hagyják, akkor a „nagy hazugság” jelképévé válik – mondta Majtényi László.

Négy éve annak, hogy az Eleven Emlékmű nevű civil kezdeményezés felhívására polgárok százai kövekből, fotókból, személyes tárgyakból kialakított emlékhelyet hoztak létre a Szabadság téren. A megszállási emlékmű akkor még csak papíron létezett, de a tervek már nyilvánosságra kerültek: a német birodalmi sas lecsap a Magyarországot szimbolizáló ártatlan Gábriel arkangyalra.

A megszállási emlékmű a náci Németországra hárít minden felelősséget a vészkorszakért. A felháborodás hatására Orbán Viktor miniszterelnök megígérte, hogy egyeztetni fog a szoborról. Nem tartotta be a szavát. A fideszes győzelmet hozó választás után két nappal, 2014 április 8-án elkezdődtek az építkezések a Szabadság téren.

Az Eleven Emlékmű beszélgetéseket szervezett, a Tiszta emlékezettel a szabadságért, demokráciáért nevű csoport az aktív ellenállást választotta: rendszeresek voltak az élőlánccal és kordonbontással kísért demonstrációk. A tiltakozások négy éve zajlanak a Szabadság téren, az Eleven Emlékmű mellett jelenleg a Szabadságszínpad és a TÉR-KÖZ Társaság nevű szerveződés gondoskodik arról, hogy folyamatosak legyenek a tiltakozások.

A szombati esemény szervezői választási részvételre buzdító táblát akasztottak az arkangyal karjára: „Szavazz, hogy dönthess!”

A téren felállított rendezvénysátorban Závada Pál, Parti Nagy Lajos és Spiró György olvasott fel saját műveiből (pontosabban: Spiró külön miniesszét írt az alkalomra), majd a politikusok következtek. Azok a jelöltek kaptak meghívást, akik a belvárosi körzetben indulnak a választáson. A Fidesz egyáltalán nem, a Jobbik alpári módon reagált („szemétkupacnak” nevezte az alternatív emlékhelyet), a Magyar Kétfarkú Kutya Párt az utolsó pillanatban mondta le a részvételt.

A többi ellenzéki párt jelöltje viszont eljött, még Juhász Péter, az Együtt elnöke is, aki aznap délelőtt bejelentette: visszalép a jelöltségtől. A Szabadság téren ő kapta a legnagyobb tapsot.

„Mi lesz veled, Gábriel?” – a kérdés az volt, hogy a ma még ellenzéki pártok kormányváltás esetén milyen sorsot szánnak a német megszállási emlékműnek. Csárdi Antal (LMP) közölte, hogy pártja, ha módja lesz rá, egyszer és mindenkorra véget vet a történelemhamisításnak. Döbbenetesnek nevezte, hogy a mindenkori kormány a maga képére akarja formálni a történelmet.

El kell bontani azokat az emlékműveket, amelyek nem az igazságot mutatják meg – mondta Csárdi.

A Szabadság téri szobron kívül a Kerepesi úti temetőben lévő emlékművet említette, amely az 56-os forradalmat leverő szovjet katonáknak állít emléket. Csárdi Antal arra a megállapításra jutott, hogy nincs még egy nemzet, amely a saját forradalmának leverését dicsőíti.

Bár Fekete-Győr Andrásnak (Momentum) az a személyes véleménye, hogy a megszállási emlékműnek nincs helye a Szabadság téren, úgy vélte, a helybélieknek népszavazáson kell eldönteniük, mi történjen a szoborral. Naszályi Márta, az MSZP-Párbeszéd jelöltje – miközben neki is lesújtó véleménye van az emlékműről – szintén a népszavazás a pártján állt. Az LMP-s Csárdi Antal a népszavazásnak csak a szobor elbontása után látja értelmét: megfelelő társadalmi és szakmai vita lefolytatása után a lakosságot arról kell megkérdezni, hogy mi legyen a német megszállási emlékmű helyén.

Naszályi Márta reményei szerint, ha majd a mostani ellenzék alakít kormányt, visszaadják Magyarországnak a tereinket és az ünnepeinket. Az ország egyik rákfenéje, hogy nem tudunk közösen ünnepelni. Az MSZP-Párbeszéd politikusa ugyanakkor egyetértett azzal az állítással is, hogy túlságosan nagy teret kap a szimbolikus politizálás. Az új kormánynak elsőként a társadalmi elosztórendszereket kell rendbe tennie.

Juhász Péter emlékeztetett rá, hogy az Együtt álláspontja egyértelmű: nincs szükség népszavazásra, ha pártján múlik, elbontják az emlékművet. Juhász szerint konszenzus van arról, hogy a szobor a felelősség áthárítása, az elvtelen és becstelen politizálás szimbóluma. Még a fideszesek is utálják.

Az Együtt elnöke hozzátette, hogy a szobor sorsáról mindaddig csak meddő beszélgetés folyik, amíg a demokratikus pártok jelöltjei nem lépnek vissza egymás javára. Juhász Péter, aki már megtette ezt, udvarias gesztusnak szánta, hogy elment a rendezvényre. A kérdések első köre után azonban elköszönt a hallgatóságtól: távozásakor sikeres megállapodást kívánt az ellenzéki pártoknak, annak érdekében, hogy csak egy jelölt álljon szemben a Fidesszel.

Fekete-Győr András beszámolt arról, hogy szombaton kora délután találkozott Naszályi Mártával és Csárdi Antallal. Fekete-Győr az új helyzetre tekintettel javasolta, hogy a választás előtti utolsó héten készüljön közvélemény-kutatás a körzetben, és az ellenzékiek annak javára lépjenek vissza, aki a legnagyobb támogatottságnak örvend.

A kezdeményezéssel elvileg a másik két ellenzéki jelölt is egyetért, de ahhoz, hogy végleges választ adjanak, egyeztetniük kell a pártjukkal – mondta Naszályi Márta és Csárdi Antal jelenlétében Fekete-Győr. „Mind a hárman készek vagyunk visszalépni” – hangsúlyozta.

Visszatérve az eredeti témához: többen, akik részt vettek a tiltakozásokban, Majtényi Lászlóhoz hasonlóan arról beszéltek, hogy az emlékművet talán mégis inkább a helyén kellene hagyni. A sasos-arkangyalos szoborhoz már szervesen hozzátartozik az emléktárgyakból emelt kegyeleti hely, ahogyan az egyikük fogalmazott: „kicsit már a miénk is”. Egy másik hozzászóló egyenesen kijelentette: „velem gyűlik meg a baja annak, aki el akarja vinni”.