Cannes kizárja a Netflixet és társait

Publikálás dátuma
2018.03.27. 07:46
Tiltott szelfizés - Vajon tényleg nincs apelláta még Russel Crowe számára sem?
A nagy gyártók és a streamingszolgáltatók között választottak - utóbbiak nem versenyezhetnek.

Sok-sok évtizedes hagyományait törli el a Cannes-i filmfesztivál: korábban nem különböztették meg a nagyvászonra készült filmeket a többitől, idén azonban kizárják a streamingszolgáltatók által gyártott alkotásokat a hivatalos versenyprogramból.

Thierry Frémaux, a világ legfontosabb filmfesztiváljának művészeti igazgatója a Le Film Francais nevű szaklapnak adott interjút, ebből derültek ki a tervezett változások. A legfontosabb, filmművészeti jelentőségű lépés, hogy immár hivatalosan is bejelentették: a Netflix által gyártott filmek nem kerülhetnek be a versenyprogramba. Sőt, a döntést kiterjesztették az összes streaming szolgáltató műveire. Frémaux tudatában van annak, hogy az új piaci szereplők, mint a Netflix, az Amazon és nemsokára az Apple nagy költségvetést biztosítanak nagy művészeknek, de a segítségükkel létrejött alkotások hibridek: sem nem tévés, sem nem mozis produkciók. Hangsúlyozva: a mozi még a tévésorozatok aranykorában is felsőbbrendű műfaj. Szavai szerint a filmtörténet és az internettörténet két különböző dolog, így muszáj különbséget tenniük.

Tiltott szelfizés

Tiltott szelfizés

Mint azt korábban hírül adtuk, tavaly Cannes-ban botrány tört ki akkor, amikor a zsűri elnöke, Pedro Almodóvar elkaszálta a két versenybe hívott Netflix produkciót (Noah Baumbach: A Meyerowitz történetek és Park Chan-Wok: Okja), mondván, csak az a film, amit mozikban játszanak. A feszültség oka, hogy az amerikai gyártó és streamingszolgáltató nem támogatja a mozis bemutatót, kvázi háborút hirdettek a formátum ellen. Frémaux elmondta, hiába próbálta meggyőzni a Netflix-et, hogy mutassák be a két tavalyi versenyműveiket nagyvásznon, azok negligálták a javaslatát. Ez nem túl barátságos reakció, de valószínűleg az is befolyásolta a döntést, hogy a klasszikus stúdiók, független gyártók és a sales cégek is beleálltak a vitába: tehát a fesztivál a Netflix és az összes többi gyártó között választott.

Az már csak hab a tortán, hogy a filmipari lobbi a sajtónak is betart: a fesztivál megszünteti a reggeli sajtóvetítéseket, az újságírók és kritikusok csak az este hét órás gálával egy időben nézhetik meg a filmet a körülbelül 1500 fős Debussy teremben. Ez eléggé szűkösnek tűnik a csaknem ötezer akkeditált újságírót tekintve. Az este tíz órás versenyművet pedig csak másnap reggel láthatja a sajtó. A szaklapok szerint ennek oka az, hogy a reggeli vetítés után a túl szigorú újságírók lehúztak egy-egy filmet és az alkotókat sértette, amikor bukott filmre vonultak fel este nagy csinnadrattával.

Ám, hogy a gála közönsége se érezze magát teljesen jól: a vörös szőnyegen való szelfizést is szigorúan megtiltotta a fesztivál, mert állítólag Frémaux nem szereti a nem professzionális, az internetet elárasztó fotókat. Kíváncsian várjuk, vajon a tiltást hogyan sikerül betartani és betartatni.

Áldozattá válva

Publikálás dátuma
2018.03.27. 07:45

Spiró György új darabja, a Széljegy a Katona József Színházban, a Kamrában a bizalomról szól, illetve annak a kegyetlen, gátlástalan kijátszásáról. Simon McBurney a mai Színházi Világnapra írt üzenetében zsarnoki, közönyös világrendről beszél.

Spiró György a Széljegyet a színház felkérésére írta, valós történet alapján. Amint a színlapon is szerepel a tőle vett idézetben, két hónap alatt készült el vele. A műből született előadás másfél óra alatt lezajlik Zsámbéki Gábor színrevitelében. Khell Csörsz minimalista díszletét körbe ülik a nézők. Zsámbéki szereti ezt a formát, régebben az emlékezetes Hamletben, ugyancsak a Kamrában szintén így ültette le a közönséget. Közel vagyunk és úgy érezhetjük, hogy benne vagyunk a cselekményben és akár velünk is megtörténhetne, amit a színpadon látunk. És valóban így van, és valamilyen szinten sajnos meg is történik. A történet főszereplői egykori gimnáziumi osztálytársak, korábbi barátnők. Véletlenül találkoznak évtizedekkel később. Az egyik nő befutott, jómódú ügyvéd, a másik műszaki fordításból élő értelmiségi. Kiderül, hogy az ügyvéd ingatlanokkal is foglalkozik. Az ingatlaneladás és -vétel bizalmi kérdés, ezért a barátnő megörül a lehetőségnek és elkezdi belelovalni magát egy ház megvásárlásába. A kálvária elkezdődik.

Belép a képbe egy igazi ingatlanos is, aki aztán jól megkavarja az eseményeket. Hamar kikényszerít az ügyvédnő segítségével a vásárolni akaróból egy komoly összegű foglalót. Irreális feltéteket szab, de az édesanyja segítségével a nő megszerzi a pénzt. Amit aztán sohasem kap vissza. Spiró darabja bár talán a kelleténél egy kicsit szűkösebb, vázlatosabb, ami a viszonyok és a motivációk kibontását érinti, mégis pontos látlelet a mai morális állapotokról. Ma már ugyanis semmi sem szent, mindent lehet. És kialakulnak a különböző szerepek, ahogy az ügyvédnő fogalmaz a darab végén: a csaló legyen, csaló, az áldozat legyen áldozat. És amikor a nő megkérdezi a korábbi barátnőjét, hogy mégis ez miként fordulhatott elő, „hiszen te nem ilyen voltál,” a csalóvá lett hölgy annyit mond: „becsületes voltam, de ledolgoztam.” A kotta könyörtelen és sajnos ma már, aki sikeres és nyertes szeretne lenni, ebből játszik. A szerepek bemerevedtek. És kit a legkönnyebb átvágni, aki bízik a másikban, aki közel áll a másikhoz. Spiró ebben nem kegyelmez, nem mutat kiutat. Épp az ellenkezőjét láttatja. Ez az örvény mindenkit elnyel és vannak a folyamatnak győztesei és vesztesei. És kitörni ebből az útvesztőből nem lehet. Intim és nagyon erős a színészi jelenlét.

Bányai Kelemen Barna és Fullajtár Andrea

Bányai Kelemen Barna és Fullajtár Andrea

Rezes Judit hozza a gátlástalan karrierista, csak a jómódra koncentráló ügyvédnő félelmetes karakterét. Az elképesztő az egészben, hogy a végén még az egész mechanizmust is bevallja, sőt élvezi, ahogy megsemmisíti a másikat. Hogy aztán egy csavarral ő is egy pillanatra megtapasztalja, milyen is áldozatnak lenni. De ez nem tart sokáig. Tovább lép és egyedül folytatja azt az utat, amire rálépett. Fullajtár Andrea az áldozattá lett nő szerepében elsősorban a kiszolgáltatottságot ábrázolja mesterien, illetve azt, hogy egy bizalmi helyzetből, miként válhatunk megalázottá, kisemmizetté. A másik két szerepet két vendég játssza. Bányai Kelemen Barna, aki Erdélyből érkezett, az elmúlt években a szombathelyi társulatban volt vezető színész, de most elszerződik, az ingatlanost formálja meg. Megmutatja, hogy aki nem tanult, annak más eszközöket kell latba vetni az érvényesüléshez és ezek sokszor jóval hatékonyabbak a nyelvtudásnál, vagy a képzettségnél. Csak pofa kell hozzá, de ha az van, akkor mindenre futja. A mama szerepében Takács Kati érzékenyen jeleníti meg a mindenáron segíteni igyekvő anyát, aki a segíteni akarásában teljesen elveszti az éleslátását.

A Széljegy arra világít rá, hogy azt a legnehezebb elviselni, amikor azt hisszük, bízhatunk valakiben és kiderül, hogy mégsem. Egy világ omlik össze az emberben és az összetört mozaikokat már sohasem lehet összerakni. Még elkeseredett átkokkal sem. A bélyeg pedig a vesztesen marad rajta örökre, nem a csalón.

A jövő következmények nélküli
2018-ban ünnepli a Nemzetközi Színházi Intézet fennállása 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból – az eddigi szokásoktól eltérően – öt földrész öt alkotóját kérték fel az idei Színházi Világnapi üzenet megfogalmazására. Az európai üzenetet Simon McBurney írta, aki színész, író, rendező 1983-ben alapította meg Londonban a világhírűvé vált Théâtre de complicitét. A társulat 1994-ben a Krokodil utca című produkciójával vendégszerepelt Budapesten.
Részlet az üzenetből
"De miközben korunk jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük. Az ember soha a történelem során nem kelt útra ekkora tömegben; sokan menekülnek: gyalog, vagy ha kell úszva. Vándorolnak, költözködnek földgolyó-szerte. És ez még csak a kezdet. Látjuk, mi erre az automatikus válasz: határzárak, falak, kizárás, elkülönítés. Zsarnoki világrendben élünk, ahol a közöny a hivatalos valuta és ahol a reménység csempészett zugáru. Ehhez a zsarnoksághoz pedig hozzátartozik nemcsak a tér, de az idő fölötti ellenőrzés is. Olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak elmúltra és a közeljövőre összpontosít. Ez nincs a birtokomban. Azt meg fogom venni. Most, hogy az már az enyém, meg kell szereznem a következő… valamit. A múlt mélysége eltörölve. A jövő következmények nélküli. Sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni. Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék."
Fordította: Upor László

Szerző

Európai Örökség lett a Dohány utcai Zsinagóga

Publikálás dátuma
2018.03.26. 22:48

Hivatalosan is Európai Örökség lett a Dohány utcai Zsinagóga. Navracsics Tibor,  az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa gratulált Frölich Róbert országos főrabbinak, a Dohány főrabbijának a hétfő esti bulgáriai díjátadó ünnepségen. “Ez a siker széleskörű, mindannyiunk, az egész magyarországi zsidóságnak a sikere. De sikere ez Magyarországnak is. Persze külön is meg tudunk nevezni személyeket, de nem tesszük. Ők is beleolvadnak a 160 éves történelembe.”  - emlékeztet a főrabbi az elismerés kohéziós értékére. A díj többi jelöltjéről és a zsinagóga szerepéről korábbi cikkünkben írtunk.

Szerző