A fáraó barátja

Van egy ember (illetve, ha hihetünk a híreknek, csak volt), aki először egy 1977-es bankfelvásárlási csalás résztvevőjeként hagyott nyomot a nyilvánosságban. 1991-ben egy csalárd bankcsődnek volt a kulcsfigurája, egy „nemzetek feletti bűnszervezet” tagjaként. Haláláig (?) szerepelt az FBI körözési és az Interpol vörös riasztási listáján. A bűnlajstroma impozáns: megvádolták a terrorizmus támogatásával, nukleáris technológiával való kereskedéssel, illegális bevándorlás és prostitúció elősegítésével, fegyverkereskedelemmel, csalással, pénzmosással és vesztegetéssel is. Legfőbb specialitása ugyanakkor a pénzmosás volt: vitatható eredetű vagyonok tulajdonosainak – politikusoknak, maffiózóknak, sötét diktátoroknak – segített tisztára sikálni a lopásból, rablásból, sikkasztásból származó, nemritkán véres bankjegy- és részvénykötegeiket. Ghaith Pharaon a szakterületén a legjobbak egyike volt; akik keresték vele a kapcsolatot, ez irányú szolgálatait akarták igénybe venni.

Nem teljesen világos, hogy a „legkereszténydemokratább”, 2010 óta morális rendszerváltást bonyolító magyar miniszterelnöknek mi dolga lehetett egy ilyen figurával. Az viszont bizonyított tény, hogy Orbán Viktor jól ismerte őt, sőt közös ügyleteik is voltak. A sajtó szerint a svájci lapokban Orbán svájci bankárának nevezett Nagy István mutatta be őket egymásnak. (Miért van szüksége egy magyar kormányfőnek svájci magánbankárra?) Tudjuk, hogy személyesen is találkoztak – közös fénykép is készült -, és hogy Pharaon a vízumigénylése során is hivatkozott az Orbán Viktorral történt eszmecseréjére. Tudjuk, hogy Orbán közbenjárására tartózkodási engedélyt kapott Magyarországon. Tudjuk, hogy megvásárolhatta az Orbán-család Cinege utcai ingatlanával szemben fekvő kertes házat, illetve telket, és azt is tudjuk, hogy a cége egy seregélyesi kastély, illetve a Nádor Palace (jó fideszes szokás szerint általános fairtással kezdődött) beruházása kapcsán is igen közel került Tiborcz Istvánhoz, Orbán Viktor vejéhez.

Csak arra nem kaptunk még elfogadható magyarázatot, hogy a miniszterelnöki családnak mi köze lehet (másképp fogalmazva: tisztességes országban lehet-e bármi köze) egy ilyen pedigréjű nemzetközi bűnözőhöz. Aztán egyszer csak kiszivárog két hír. Az egyik szerint „egy magyar férfi az FBI tanúvédelmi programjában kapott papírokkal él az Egyesült Államokban (…) mert ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években 3-4 milliárd euró mehetett Magyarországról arab és ázsiai számlákra (…) a nyertes uniós pályázatok alkotmányos költsége, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék" gyanánt, hogy később formailag arab befektetésként érkezhessen vissza. A másik pedig arról szól, hogy Pharaon fia perli Tiborczék korábbi cégét, a Nádor Palace Kft.-t, mert úgy véli, hogy egy jelentős vagyontömeg, ami a papírok szerint az ő jussa lett volna, az Orbán-családhoz került.

Mindez nem egy ponyvaregény, hanem a valóság. És a miniszterelnököt még mindig Orbán Viktornak hívják, az ügyészség pedig továbbra is úgy tesz, mintha nem értené, hogy mi folyik itt.

Szerző

72-28

Ilyen arányban porolta el a lakosság Orosz Mihály Zoltánt, Érpatak náciska maskarás polgármesterét. A vonatkozó úr egyebek mellett arról híresült el, hogy durván megrendszabályozta faluja cigányait. Ezt hívta „érpataki modellnek”, és a Jobbik imádta.

Nem akarnék itt kitérni arra, hogyan vásárolta össze saját civil szervezetének (nem Soros!) a szerencsétlen sorú emberek ingatlanjait. Legyen ez a majdan felálló független ügyészség dolga. Arra se vesztegessünk szót, hogy 2015 óta elkummantja a falu zárszámadását, mert arrafelé is képes elveszíteni közpénz-jellegét a közpénz.

OMZ százával indított már pereket és bőséggel folyik ellene büntetőeljárás is. Mindben közös, hogy szinte soha nem jelenik meg a bíróság előtt. Csak példaként: lapunk ellen is évek óta folytat majomhadjáratot, melyben egyetlen állításunkat sem vitatja, mindössze haragszik ránk. (Mondjuk, az igazságszolgáltatás szégyene, hogy befogadta az eljárást, de virágozzék minden virág…)

Lessünk azért messzebb. Ezt a jóembert, akit annó valamilyen látens vágy arra hajtott, hogy fölkéretőzzön a Budapest Pride „buzikamionjára”, de ledobták onnan, súlyos terhek nyomhatják.

Még messzebb: OMZ-t korábban úgy választották meg, hogy ellenzéke széttöredezett volt. Így lehetett neki teljhatalma jobb sorsra érdemes falujában. Ahol lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét, a település minden közjószágát a maga hasznára fordította. Gyűlöletet keltett, egymásnak fordította az addig békésen egymás mellett élő polgárokat.

Totális ellenőrzést vezetett be, levideóztatott, követtetett mindent és mindenkit, aki csúnyául gondolhatott rá. Jelmezeket öltött, amikor úgy vélte, ez kell a népeknek. Nem félt kiröhögtetni magát, mert hisz a busójárásban, tán még a vuduban is. (Egy alkalommal magam is tapasztalhattam, mekkora az egó, ha kokastollas jelmezből kiabál.)

Mondom: újraválasztották – eddig. De – irgalom anyja, ne hagyj el! – fölfordult a falu. A korábbi sok helyett egyetlen jelölt indult. És nyert!

Van ám minekünk egy országos Orosz Mihály Zoltánunk is. Nosza!

Szerző

Tokaj narancsos vesszein

Védeni igyekszik a hatalom világörökségi értékeinket. Törvényt is hozott a kormánypárti többség, hogy az ingatlanok esetében az államnak elővásárlási joga legyen, így a tulajdonosnak először a „kincstárnak” kell felajánlania a birtokát. Legutóbb Tokaj-hegyalján jelöltek meg értékes pincészeteket, természetesen a hozzájuk tartozó szőlőbirtokokkal együtt.

Akinek viszonylag ép a hosszabb távú memóriája, az még emlékezhet az ezredforduló tájáról egy nem közgyűlés közgyűlési jegyzőkönyvére, amelyben Orbán Viktor azt találta mondani, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet!”. Ez a kijelentés ma már persze elképzelhetetlen lenne. Bár már akkor sem a szégyenkezés jele volt - hogy azért mégse nyúljunk le mindent -, hanem szokás szerint a józan megfontolásé, hogy ebből akár balhé is lehet.

Lett is. Az Élet és Irodalom riportban leplezte le, ahogy az Orbán család megvetette a lábát Tokaj-hegyalján. A kormányfő beperelte az újságot, végül a felszínen megszabadultak a kínossá vált tokaji birtoktól. De a jelek szerint nem adták fel, hogy a rendkívül értékes borvidéken is meghatározó birtokosok legyenek. A sokak által Orbán Viktor strómanjaként emlegetett Mészáros Lőrinc már megkezdte a bevásárlást. Talán hamarosan kiderülhet, kié is valójában a felcsúti gázszerelő szőleje.

Mindenesetre ha az előbb államosított, majd az Orbán közeli oligarchák céghálójában felbukkanó bankokra gondolunk, nehéz elhessegetni azt az érzést, hogy Tokaj-hegyalján is előbb állami tulajdonba kerülnek a kijelölt pincészetek, szőlőbirtokok, majd a köztulajdon jellegüket elveszítve a Facebook-alapítónál is okosabb felcsúti gázszerelőhöz köthető valamelyik cégnél bukkannak fel. Legalábbis papíron.

Április 8-án arról is dönthetünk, hogy Tokaj szőlővesszein továbbra se narancs teremjen.

Szerző