Bóta Gábor: A túlélés művészete

Publikálás dátuma
2018.03.31. 09:10
A Tanár úr, kérem! A Karinthy Színházban FOTÓK: NIRD PHOTOGRAPHY

Rejtő Jenő neve hallatán akár már röhögünk is, szállóigévé lett mondatai jutnak eszünkbe, emlékszünk bizonyos halhatatlanná lett poénjaira, és eszelős figuráira, remek, élettel teli torz pofáira, karikaturisztikus alakjaira, akik miközben balekok, a lehető legképtelenebb helyzetekből is, a lehető leghihetetlenebb módon, kivágják magukat. Rendre sikerül nekik az, ami végül Rejtőnek sajnos nem jött össze, hogy fölülkerekednek a velük ellenséges világon, testi és némi lelki sérülések árán megúsznak csetepatékat, nagy bunyókat, égzengést-földrengést. Csavaros észjárással, ötletes furfanggal, túlélnek, és végül röhögnek és röhögnek azon, amin nagyon is bőgni kellene.

A piszkosak címmel Rejtő Jenő írásaiból és életéről mutatott be kesernyésen mulatságos produkciót a Nézőművészeti Kft, a Karinthy Színházban, a csavaros észjárású Scherer Péter rendezésében. Ifjonc amatőr színész korában maga is részt vett Rejtő produkcióban, méghozzá ritkaságszámba menően jóban, az Arvisura Színház előadásában, a Szkénében. Ezúttal is fellép. Most ő Piszkos Fred, aki köztudottan kapitány. Ahogy kell, pipa lóg ki a szájából, méretes a szakálla, tengerész sapka a kobakján. Nem állítható, hogy ő a főszereplő. Ő most inkább csak jelkép, a szerző legendássá lett márkavédjegye, aki időnként megjelenik, képviseli ezt az egész, egyszerre szomorkás, de mégis üdítően víg, rejtői világot.

Scherer pedig inkább rendezőként van jelen. Meg talán írt is. A színlap ugyanis nem tüntet fel írót a darab szerzőjeként. Ami őszinteségre vall, hiszen nincs is darab. Részint vannak a Piszkos Fredből vett szövegrészletek, melyek olykor jelenetekké sem állnak össze, időnként inkább ötletbazárról, poénok lelkes halmozásáról, jó mondatok élvezettel való hangoztatásáról, agymenésről, virgonc játékkedvről beszélhetünk. De a produkció jelentős részében nem is Rejtő dumái hangzanak el. Az ő világa, a maga korabeli jelmezeivel, újra és újra áttűnik a mába, és a jól bevált késelős kocsma helyett, egy építkezésen vagyunk. De nyugi, azért itt is isznak, purparléznak, ölre mennek, veszekednek, odamondogatnak egymásnak, kitolnak a másikkal, és persze a munka a legkevésbé sem halad. Országjelkép? Naná, hogy az is. Konkrét utalások nélkül. Csak hát ez a nem jutunk egyről a kettőre, sőt akár még hátrafelé is araszolunk miliő fölöttébb ismerős.

Leginkább talán kabaré szituációk laza füzérét látjuk. A kaposvári teátrum fénykorában Koltai Róbert rendezett, Meg kell szakadni! címmel, Rejtő kabarét. És tényleg a szék alá röhögtük magunkat a temérdek nevetéstől. Amikor Koltai félreértéses, hazugsággal teli, megcsalásos szituációba keveredett tűzoltóként, és a nézőtéren zömében tűzoltók ültek, tényleg csoda, hogy nem repedtek szét a falak a visító hangorkántól, ami gyakran még a színészek beszédét is elnyomta. Oltári volt! Pedig a Rejtő adaptációk ritkán sikerülnek. Gondoljunk csak A három testőr Afrikában című filmre, ami a remek színészek dacára is, a megoldásait tekintve, csak jóindulattal nevezhető félsikernek. Meglehetősen keveset lehetett például nevetni rajta, forszírozottnak tűntek a Rejtőnél amúgy remek poénok.

A piszkosak esetében viszont ülnek a poénok. No jó, jó, azt azért nem állítom, hogy végig egyenletes színvonalú a produkció. Valószínűleg a próbákon sokat rögtönöztek a színészek, és a sikerültebb megoldásokat aztán rögzítették. Jók a figurák. Megteremtődik az a fancsali görbe tükör, amiben elrajzoltan megláthatjuk magunkat. Balfék fickók tobzódnak a deszkákon. Banovits Vivianne, Pápai Rómeó, Marton Róbert, Molnár Gusztáv, Katona László, Kovács Krisztián, halálra élvezik, amit csinálnak. Az ízléshatárt soha nem túllépve, felszabadultan ökörködnek, mámorosan marháskodnak, ahogy csak belefér.

Legvégül elkomorul és költészettel telítődik a produkció. A Rómeó nevű srácot, azzal, hogy nincsenek rendben a papírjai, tán a bőrszínét nem találják megfelelőnek, kirúgják az építkezésről. A Pápai Rómeó által játszott fiatalember ott marad egyedül a színen. És hamvaiból visszatérve, megjelenik neki Rejtő, Mucsi Zoltán megszemélyesítésében. Ismerkedik vele. Kicsit diskurálnak. Megkedveli. Neki ajándékozza a senki által nem ismert, elveszett regényét. A legszámkivetettebb így gyönyörűen felmagasztosul általa, hiszen ő is a számkivetettek írója volt, majd maga is végzetesen azzá vált. Szép, ütős befejezés. Az egész produkció pedig üdítően szórakoztató.

A Tanár úr, kérem! előadása is az, ugyancsak a Karinthy Színházban. Ahol egyébként némileg istenkísértés színpadra alkalmazni Karinthy Frigyes remekét, hiszen 17 évig ment meglehetős sikerrel, az unoka, és egyben a színház tulajdonosa, Karinthy Márton rendezésében, Szakonyi Károly által igencsak flottul színpadra alkalmazva. Csak azért került le a repertoárról, mert sajnálatos módon, több színész is kihalt belőle. Simon Kornél viszont gondolt egyet, hogy ő más módon, ráadásul zenés változatban, ugyanott, szintén nekidurálja magát egy másik verziónak. És lőn! Az eredmény őt igazolja. Lelkes fiatalok tobzódnak a deszkákon. Behemót kölykökként hancúroznak, rakoncátlankodnak, izzadnak a felelésnél, füllentenek, ha úgy tetszik, ők is próbálnak túlélni, mint a Rejtő hősök, csak ők nincsenek életveszélyben. De egy-egy felelés, bizonyítványmagyarázat, egy lány meghódításának a vágya, ugyanilyen létfontosságúnak tűnhet a számukra. Megjelenik a kamaszhevület, a helykeresés a világban, az önfelfedezés, és mások megismerésének az igénye, és persze ott vannak a nagy-nagy világmegváltó vágyak, melyek bizonyos életszakaszban holt komolyaknak tűnnek, aztán valahogyan elenyésznek. Igen, láthatjuk a Találkozás egy fiatalemberrel című közismert jelenetet is, amikor kiderül, hogy az egykori álmok szertefoszlottak, a néhai terveket megvalósította más, lehet szabadkozni, mentegetőzni, próbálni magunkkal nem szembenézni. És lehet megint csak sokat nevetni. Simon Kornél- Deres Péter-Nyitrai László-Máthé Zsolt formált színpadi játékot Karinthy művéből. Kuna Kata, Menczel Andrea, Baronits Gábor, Fila Balázs, Pásztor Ádám, Peller Károly, Sütő András, Szelle Szilárd, Szűcs Péter Pál, Vecsei László nem kímélik az energiáikat, felfokozott a játékkedvük. Ők tulajdonképpen a békeidőkről regélnek, amikor elvagyunk foglalva mindennapi gondjainkkal, keressük, de nemigen találjuk az önazonosságunkat, nagyra törünk, azonban apránként észrevesszük, hogy ahhoz képest nem sokra jutunk, és igyekszünk a körülményeket okolni.

A szereplők dalra is fakadnak, Fekete Mari ért hozzá, hogy kis létszámú zenekar élén is jó hangulatot teremtsen, ahogy ehhez Simon Kornél szintén ért rendezőként, és a szereplők csakúgy. A Tanár úr, kérem! méltán újabb hosszú sikerszériára számíthat a Karinthy Színházban.

Szerző

Sebes György: Műsoron a zűrzavar

Publikálás dátuma
2018.03.31. 09:05
A KONYHAFŐNÖK ZSŰRIJE - FOTÓ: RTLKLUB.SAJTOKLUB.TV/BÁRSONY BENCE

Ember legyen a talpán, aki bármilyen logikát, vagy legalább következetességet fel tud fedezni a különböző tévék műsorszerkesztési gyakorlatában. Ami persze önmagában nem lenne baj, hiszen nézők vagyunk, s nem az (lenne) a dolgunk, hogy mélyelemzésnek vessük alá, melyik csatorna milyen programmal igyekszik magához láncolni. Sőt, épphogy kényelmesen elhelyezkedve kellene várnunk, hogy kiszolgáljanak bennünket. Hozzák házhoz kedvenc műsorainkat. Ez különösen így van húsvétkor, amikor - a négy munka nélküli, szabad napon - sok ember fő szórakozási lehetősége a tévénézés.

Ahhoz persze már hozzászoktunk, hogy a legtöbb adó - bevételeit (is) gyarapítandó - reménybeli és meggyőzendő vásárlónak tekinti a nézőket. Tehát műsorokat főleg azért sugároznak, hogy közben jó sok reklámot adhassanak. Ez ellen hiába emelnénk szót, tudjuk, a pénz nagy úr, a tévéknek is meg kell élniük, tehát etetnek bennünket. De azt legalább eldönthetnék, hogy most akkor ünnepi műsorrendet alkalmaznak, vagy hétköznapit, és a kettőt nem kellene olyan totálisan keverni, hogy a szerencsétlen néző alig ismeri ki magát.

Az RTL Klubon például az ünnepre utal, hogy péntektől keddig nem lesz Barátok közt. A népszerű sorozatot ugyanis sosem sugározzák vasár- és munkaszüneti napon. Igen ám, de ennek ellentmond, hogy nagypénteken, majd húsvét hétfőn újabb részek láthatók a héten indult Konyhafőnök című gasztro-realitynek nevezett főzőműsorból. Az RTL II-n pedig - tekintet nélkül arra, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett - leadják az Oltári csajok című tévéfilmsorozat 100., vagyis befejező részét. Mi több, húsvét hétfőtől elkezdik az egészet ismételni, ami persze érthető, hiszen sikeres műsor, újabb nézőket vonzhat a képernyők elé (a kísérő reklámok megtekintésére is). De míg eddig az volt a rendszer, hogy este fél 8-kor ismételték az előző esti epizódot, utána meg leadták az újabb részt, most ezen is változtatnak. Az esti - fél 9-es - filmet másnap délután fél 5-kor vetítik újra (nehogy valaki a megszokások rabjává váljon).

A TV2 ezúttal összhangban van a nagy konkurenciával. Náluk is szombat és húsvét vasárnap számít ünnepnek. Előtte pénteken és utána hétfőn már hétköznapi a műsorrend. Látható tehát Stohl András a nagy sikerű Piramissal (ami végül is győzött az RTL Klub Fal című hasonló programjával szemben, hiszen az utóbbi már nem szerepel a műsorban), utána az Áll az alku Gundel Takács Gáborral, majd a Drágám, add az életed című őrület. A Duna TV ugyanezt a példát követi Honfoglaló című vetélkedő-műsorával. Hogy azonban egy csavart azért ők is beletegyenek: míg a pénteki adás a megszokott időpontban, fél 8 utána pár perccel kezdődött, a hétfőit már 20 órára tették. S ha ezzel még nem bosszantották fel eléggé a szokásokhoz ragaszkodó nézőket, tesznek róla, hogy ne legyenek nyugodtak. Húsvét lévén ugyanis elmarad a Kártyavár című sikeres amerikai sorozat rendszeresen hétfőn vetített újabb epizódja. Mert annyira azért a jelek szerint mégis ünnepnap lesz.

A Viasat3 is csatlakozik a nézőkkel való játszadozáshoz. Ott ugyancsak e héttől látható egy gasztro-reality Ide Süss címmel. Hajós András és Sass Dani - egykori Konyhafőnök-szereplő - vezetésével a csatorna "Az ország nagy cukrászversenyét" hirdette meg. Az újabb néző- és hirdető-csalogató műsorban aztán csak egy nap szünetet engedélyeznek maguknak és a közönségnek. De hogy még faramucibb legyen a dolog, szombaton és húsvét hétfőn - mint általában - egyórás epizód látható, húsvét vasárnap viszont rátesznek még egy órát és ezért nem este 8-kor kezdenek, hanem már 7-kor. Nehogy már a néző ki tudja számítani, mikor láthatja kedvencét.

Ezzel nagyjából fel is soroltuk az önálló gyártású adásokat a kínálatból. Még hozzátehetjük, hogy az RTL Klubon szombaton indul egy újabb vígjátéksorozat, A Tanár, a Dunán pedig ugyanakkor folytatódik a Csak színház és más semmi immár harmadik ciklusa. Ezeken kívül filmeket szerkesztettek az összes adó programjába, de hogy milyen szempontok alapján válogattak, arra általános rendezőelvet aligha találunk. Azon kívül persze, hogy vonzzanak minél nagyobb közönséget, mert akkor a gyakran ismétlődő szünetekben - kivéve a Duna TV-t - sok reklámot lehet rásózni a már kevéssé gyanútlan nézőkre. Vígjátékok, drámák, thrillerek váltogatják egymást, bőséges tehát a kínálat.

Mi ezúttal azt néztük meg, hogy az igazán világhírű, nagy filmek közül melyek láthatók ezen a négy napon. Pénteken - ezen ugye, már túl vagyunk - a Cool-on vetítették a Micsoda nőt (Julia Roberts, Richard Gere), a Paramount Chanellen pedig az 1972-es Keresztapát. Szombaton az RTL II-n látható a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje), a Paramounton a 2003-as Kill Bill (Uma Thurmannel). Húsvét vasárnap éjjel Spielberg Ryan közlegény megmentése a TV2-n megy, a Tű a szénakazalban című krimi (Donald Sutherlanddel) pedig a FilmMánián. Húsvét hétfőn a Mozi+-ról említhető Spielberg egyik legújabb alkotása, a Kémek hídja. Amiből az is kiderül, hogy olyan nagyon egyik adó sem erőltette meg magát, sokszor látott, de nem kiemelkedő filmeket tűztek műsorukra a négynapos ünnepen.

Választék kétségkívül van mindenütt. De a csatornák is tisztában vannak vele, hogy a tévénézés helyett sokan más programokat választanak. Érthetően. Ez viszont egyelőre nem csökkenti az adók reklámozási, s ezzel etetési kedvét.

Szerző

Hegyi Iván: Mennyei pokol

Publikálás dátuma
2018.03.31. 09:00
AZ EAGLES (1998) - 15 évig nem játszottak együtt FOTÓ: AFP/TIMOTHY CLARY

Noha gitárjátékom – ha egyáltalán annak lehet nevezni – nemhogy az Eagles, de még a Bojtorján tagjaiétól is hallatlan messzeségben van, érzelmes húrokat azért tudok pengetni. Nyolcvanegyben édesanyámtól megkaptam az Eagles 1980-ban kiadott élő albumát, amely meglehetősen erősen kezdődik: a dupla koncertlemez A oldalának első száma a Hotel California, a második a Heartache Tonight volt. Az persze viszonylagos, mi ütős és mi nem, a 444.hu portálon például két évvel ezelőtt a következő megállapításokat olvastam a kaliforniai zenekarról: „Az együttes életművének nagyja legfeljebb az igényes, pszeudoprogresszív liftzene kategóriába sorolható. Lássuk be őszintén, hogy ha egy nyugdíjas kémiatanárnő délutáni teázás közben illedelmesen eltüsszenti magát, abban több energia, lendület, úgynevezett rock and roll van...”

Salamon Béla szavaival: „nekem speciel tetszett” az Eagles Live LP, és különösen büszke voltam rá, mert a számomra amúgy is értékes ajándék kézhezvételekor már nem volt együtt a banda. „Hogy mikor játszunk újra? Amikor a pokol befagy” – jövendölte gúnyosan Don Henley. Lehetett hinni neki, mivel hattyúdalnak gondolt közös koncertjeik egyikén az alapító tagok úgy összerúgták a port, hogy Don Felder állítólag azt üvöltözte Glenn Freynek: „Már csak három szám, és szétrúgom a seggedet!”

Hogy melyik lehetett az a három nóta, s hogy valóban lezajlott-e a popószakmai ráadás, azt nem tudom, ám annyi bizonyos: az arzenálban akadt elég népszerű szerzemény a One of These Nightstól a Best of My Love-ig, a New Kid in Towntól a Lyin' Eyesig, hogy csupán az amerikai lista első-második helyezettjeit említsem.

Aztán 1994-ben egyszer csak előálltak második élő albumukkal. A címe történetesen az volt: „A pokol befagy.” Frey pedig nem átallotta így kommentálni a visszatérést: „Soha nem mentünk szét. Csak tizennégy esztendős vakációt tartottunk.”

A comebackre kétségkívül mutatkozott igény. Egy évvel korábban megannyi countrysztár – köztük Alan Jackson, Travis Tritt, Tanya Tucker, Trisha Yearwood – tizenhárom számot tartalmazó korongot adott ki, valamennyi dal az Eaglesé volt. A megidézettek aztán négy új nótával – Get Over It, Love Will Keep Us Alive, The Girl from Yesterday, Learn to Be Still – jelentkeztek kilencvennégyben, és hozzátettek kilenc feldolgozást önmaguktól. Az album mindjárt a Billboard-lista élére került, a fogadtatást azonban ennél is hívebben jellemzi, hogy a Hell Freezes Over-turné két éven át tartott, s a bevétel több mint 142 millió dollárra rúgott. Összesen százhatvan koncertet adott az együttes; azért csak ennyit, mert Frey 1994-ben megbetegedett, és átmenetileg meg kellett szakítani az előadások sorát. Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, Ausztráliában és Japánban így is nem kevesebb, mint három és fél millió néző látta-hallotta a helyszínen a „felvonózenészeket”, azaz tömegek énekelték velük együtt, hogy „végre megtaláltalak, nincs többé üresség belül, ha éhesek vagyunk, a szerelem tart életben bennünket” (Love Will Keep Us Alive). Amikor újra összeálltak, azt írták róluk: „Csaknem másfél évtizedig nem játszottak együtt, de néhány nap elteltével már jobban muzsikáltak, mint bármikor azelőtt.” Pedig nyugodt lehet mindenki, addig sem fogtak-énekeltek Fisz helyett F-et...

Az ezután következő huszonkét esztendőben 564 koncertet adott a zenekar – nem kevesebb, mint tízmillió, azaz átlagban 17 730 néző előtt –, és a 850 millió dollár bevétellel járó, már-már végtelennek tetsző széria azért fejeződött be, mert Frey 2016 elején elhunyt. Halála előtt azt mondta: „Szomorú vagy sem, a zenével nem tudod megváltoztatni a világot. Újabban meg pláne nem. A mai rockszámok amilyen trükkösek, olyan sekélyesek, sokkal inkább kozmetikumokra, mint művészi produkciókra hasonlítanak.”

Ám napjaink rajongói a leghatározottabban állítják: vannak hozzájuk arcok.

Szerző
Témák
Eagles