Kósa tovább menekül

Publikálás dátuma
2018.03.28. 07:08
Népszava fotó

„Minden eszközt megragadnak arra, hogy belekeverjenek a szélhámosságukba” – közölte lapunkkal Kósa Lajos tárca nélküli miniszter alá tartozó főosztály annak kapcsán, hogy egyre újabb ellentmondások merülnek fel a 1300 milliárdos csengeri örökség ügyében. A miniszter ugyanakkor továbbra sem válaszol érdemben a kérdésekre, sőt, a Fidesz már azt is titokba tartja, hogy Kósa mikor és hova megy a kampányban. A korábban már bemutatott közjegyzői dokumentum szerint Kósa arról állapodott meg Szabó Gábornéval, hogy a hölgy állítólagos 1300 milliárd forintos öröksége fejében Kósa állampapírokat vesz. Kósa Lajos a botrány kirobbanásakor még az állította: nem tud semmit a hölgyről. Ehhez képest Szabó Gáborné a Fühü-nek most kijelentette: 2016-ban Kósa Lajos volt kint velük Svájcban. A jelenleg Svájcban tartózkodó Szabóné leszögezte: ha Magyarországon előzetes letartóztatásba kerülne, akkor „meghalna”. „Mondom, tudom, hogy arra készül a Fidesz, hogy az egész családot kiirtsa” – fogalmazott Szabóné.

Biztonsági szolgáltok köreiben aggályokat vált ki, hogy a magyar kormány a független civilek ellen vívott háborújában külföldi hírszerzőket alkalmazhatott azért, hogy lejárató anyagokat gyűjtsön a róluk – írta a befolyásos brüsszeli hírportál a Politico. A portál szerint a polgári elhárítást végző Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) január óta tud az ügyről. Mint arról írtunk, az év elején összehangoltnak tűnő hírszerzői akció bontakozott ki az Orbán-kormány által közellenségnek kikiáltott civil szervezetek körül: titokzatos, külföldi bejegyzésű cégek képviselői keresték meg a magyar civileket, majd megbeszélésekre invitálták őket, ahol titokban lejárató hangfelvételeket készítettek velük. Az egyik ilyen célszervezet a Migration Aid volt, a külföldi ügynökök által rögzített anyag a Fidesz-szócső Magyar Időkben jelent meg, egy másik csapat Dénes Balázst, a német székhelyű Európai Szövetség a Szabadságjogokért nevű szervezet vezetőjét kereste meg, majd a Soros-ellenes Jerusalem Post tette közzé a hangfelvételt.

Nemzetbiztonsági ülés újra a Fidesz nélkül
Újra összehívta a parlament nemzetbizottsági bizottságát a testület elnöke, Molnár Zsolt (MSZP), hogy a szolgálatoktól információt kérjenek a kitiltott orosz diplomata ügyéről és a FBI magyar pénzmosással kapcsolatos vizsgálatáról. A csütörtöki ülés azonban ismét határozatképtelen lesz, mert a Fidesz újra szabotálja a testület munkáját.

Nincs humorérzéke a hatalomnak

Publikálás dátuma
2018.03.28. 07:06

Miközben egyre inkább kiszorul a sajtóból a karikatúra, a kritikát rajzokon sem tűrő NER-rendszer létrehozta a bértollnok-humort.

– Amikor a kilencvenes évek elején elkezdtem rajzolni, minden karikaturistának volt egy anyalapja, az újságok presztízst csináltak belőle, hogy a legjobbak náluk jelentessék meg rajzaikat – mondja Nemes Zoltán, a Mai Nap, a Kurír, a Világgazdaság, a Népszabadság, valamint megannyi szatirikus lap egykori karikaturistája. – Mára azonban a műfaj felett eljárt az idő, a többség csak másodállásban vagy hobbiként űzi, ha egyáltalán. Igazából tudomásom szerint mindössze hárman maradtak, aki napi szinten dolgoznak, s meg is élnek belőle.

A Grafitember, Marabu, és lapunk munkatársa, Pápai Gábor. Illetve ott van még Ludmilla, a 888.hu rajzolója, akiről a szakma sem tudja, kicsoda, azt viszont látják, hogy másol, plagizál. A karikaturisták szerint léte bizonyítja: létezik bértollnok-humor is.

– Nincs kimondva, hogy a karikatúra csak ellenzéki lehet – magyarázza Őszi Zoltán. – De valljuk be, arról érdemes rajzolni, aki diktál, s nem arról, akinek semmit sem ér a szava. Az ellenzéken poénkodni nem kihívás, nincs tétje.

A kaposvári rajzoló két évvel ezelőttig relatíve rendszeresen publikált a helyi, megyei lapba, ám miután az újság Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, elmaradtak a megkeresések.

– Tudomásul vettem, hogy nem kell – jegyzi meg Őszi Zoltán, aki mostanában már csak mesekönyveket illusztrál. – És a karikatúra olyan, ha nem csinálja rendszeresen az ember, egy idő után nem áll rá a keze. És az is igaz, ha megkeresnének máshonnét, elgondolkodnék, megéri-e? Mert azért benne van a levegőben, hogy leszólhatnak valahonnét fentről a munkahelyemre, hogy mit is csinál ez a pali?! Ez nem félelem, csak okos az ember, s tudja, az egzisztenciájával nem viccelhet. Pláne vidéken.

Nemes Zoltán szerint a lehetőségeket nézve nincs különbség fővárosi és vidéki rajzoló között: mindenkinek egyformán beszűkültek.

– A karikatúra nem olcsó műfaj, s erre rájöttek a laptulajdonosok és a szerkesztők is – mondja. – S tudják, ugyanazon a helyen egy hirdetés pénzt hoz, a rajz pedig visz. Emellett sokkal humortalanabb lett a közélet, ami itt folyik, az inkább iszapbirkózás. Persze ha lenne hová dolgozni, elképesztő mennyiségű téma lenne, s jelentkező is akadna, aki megrajzolja. Nem hiszem, hogy a félelem tartja vissza a karikaturistákat: aki elkezdi ezt a szakmát, az alapból nem fél. Ez még nem Oroszország, attól azért nem kell tartani, hogy veszélybe kerülne az ember.

– Azért sértődősebb is a közélet, mint 15-20 éve – állítja Őszi Zoltán. – Ha rajzolok valamit, s megosztom az oldalamon, azonnal jönnek a fröcsögő visszajelzések a másik politikai oldalról. Ilyenkor tudja az ember, a foglalkozás elérte a célját… Az pedig külön öröm, ha egy más politikai beállítottságú ismerős azzal keresi meg: apám, a legutóbbi karikatúrádon szétröhögtem magam.

Nemes Zoltán úgy véli, az újságok sokkal kiszolgáltatottabbak a rajzolóknál. A kormánypárti sajtó értelemszerűen nem közöl a hatalmat kifigurázó rajzokat, az ellenzékinél pedig oda kell figyelni, nehogy valamelyik fontos mecénás megsértődjön, hiszen akkor a lap léte kerül veszélybe.

– Pedig a karikatúra hatványozottabban hat az érzelmekre, mint az írás – állítja Marabu, a kevesek egyike, aki napi rendszerességgel publikál. Amióta megszüntették a Népszabadságot, a Magyar Nemzetnek dolgozik. – A rajz kritika, mely túloz, kiforgat, aránytalanul felnagyít, ezáltal akár azt is mondhatjuk: hazudik, hogy megláttassa az igazat. Az ilyen csavaros humort nehéz megérteni, de könnyű félreérteni. Komoly napilapban nem is illő együgyűen burleszkes rajzokat megjelentetni, nem lehet vagdalkozni. És nem könnyű úgy megfogni a témát, hogy értsék is az emberek, de azért el is kelljen gondolkodniuk. Ez is az egyik oka, hogy visszaszorult a karikatúra: kevesen keresik, mert nem szemvillantás alatt érthető. Az internethez szokott emberek többségét kielégítik a mémek, a GIF-ek, a pálcikaember-poénok, vagyis a gyorsan emészthető, felületes szórakozás.

Persze ettől még sokan szeretik a karikatúrát, csak éppen a nyomtatott sajtóból lassan eltűnik, az internet pedig nem veszi át a print szerepét.

– Sokan úgy képzelik, hogy a karikaturista egy olyan vicces ember, aki szeret hobbiból rajzolni – sóhajt Marabu. – Pedig ez komoly munka, sokat kell hozzá olvasni, ötletelni, aztán remélni, hogy jön az ihlet, s csak ezután kezdődhet a rajzolás. Ez mind komoly munkaóra, ám az interneten ez nemhogy nem térül meg, de egy fillért sem kap érte a rajzoló.

– És az olvasók részéről is kell a háttérismeret, hogy megfejtse a rajzot – ért egyet Nemes Zoltán. – Talán ezért is jut el kevesekhez, s lassan el is tűnik majd, mint az iniciálék.

– Ha fel is kerül a világhálóra egy rajz, alig néhány százan osztják meg. Egy macskás videót pedig milliók… Pedig fontos a visszajelzés. – teszi hozzá Őszi Zoltán.

Ahogyan fontos az is, hogy valaki tartson görbe tükröt a mindenkori országos vagy helyi hatalomnak, mutasson rá a visszásságokra, butaságra. Csak éppen – ahogy egy karikaturista fogalmazott – a hatalomnak nincs humorérzéke, túl komolyan veszi magát, talán a küldetéstudatukba nem fér bele a humor.

– Ezért is kérdéses, mi lesz az áprilisi választások után az ellenzéki sajtóval – jegyzi meg Marabu. – Ha megszűnnek vagy elsorvasztják őket, eltűnnek velük az ellenzéki karikaturisták is. Marad a bértollnok-humor.

Szerző

Farkas Flórián most nem akar balhét

Publikálás dátuma
2018.03.28. 07:04
Fotó: Tóth Gergő

Eredetileg elnökbuktatásra készült az Országos Roma Önkormányzat képviselőinek jelentős része, de az akciót végül lefújták. A rendkívüli közgyűlésen csak páran jelentek meg.

„Elnöki tisztség megszüntetése iránti kereset benyújtásának megtárgyalása” – ez a javaslat szerepelt a meghívóban. A szöveg nem kicsit megtévesztő. A beterjesztő nem az elnöki tisztséget akarta megszüntetni ugyanis, hanem Balogh János elnököt leváltani. Balogh annak ellenére meghirdette kedd délutánra a rendkívüli közgyűlést, hogy a meghívóhoz csatolt tájékoztatóban közölte: az ülés összehívását kezdeményező 24 képviselőből 23-an e-mailben visszavonták szándékukat.

A Dohány utcai székház portájánál lapunkat nem engedték tovább, arra hivatkozva, hogy a közgyűlés elmarad. Kétségtelen, nem nyüzsögtek a képviselők: ha az egyik később érkező ORÖ-tagot is beszámítjuk, akkor az elnökkel együtt mindössze négyen jelentek meg a 47 fős testületből. A rendkívüli közgyűlés határozatképtelennek bizonyult.

Farkas Flórián a választás előtt nem akar balhét – több roma politikus kérdésünkre ezzel magyarázta, miért halasztották el az elnökbuktató kísérletet. Mindenki tényként kezeli, hogy – bár formailag nincs köze az ORÖ-höz – a háttérből még mindig Farkas Flórián fideszes parlamenti képviselő, miniszterelnöki biztos, a Lungo Drom elnöke próbál irányítani.

Vajda László, az ORÖ egyik ellenzéki politikusa nem vett részt a közgyűlésen, vele telefonon beszéltünk. Elmondása szerint Balogh János elnöknek egyebek mellett a kampánytámogatás elosztásából adódnak konfliktusai.

Az ORÖ nemzetiségi listát állított a parlamenti választásra, ehhez több mint 80 millió forintos költségvetési támogatás jár. Vajda László úgy tudja, hogy az ORÖ hivatalából az elnök tudta nélkül „előlegként” kiutaltak a képviselőknek fejenként 500 ezer forintos kampánypénzt. Többen, közöttük Vajda is, visszaküldték az összeget. Az eddigi hivatalvezető már nincs az ORÖ-ben, távozásának körülményeiről eltérő véleményeket hallottunk. Balogh János elnök nem adott lehetőséget rá, hogy feltegyük neki kérdéseinket.

Az országos önkormányzatnak amúgy nem kell különösebb kampányt folytatnia. A Fidesznek nem érdeke, hogy sokan bejelentkezzenek a roma nemzetiségi névjegyzékbe – ebben az esetben ugyanis pártokra nem szavazhatnak a választáson. Egészen biztos, hogy a 20 ezernél kevesebb regisztrált roma nemzetiségi választó kevés lesz országgyűlési mandátum elnyeréséhez. A romák így szavazati jog nélküli szószólót küldhetnek a parlamentbe. Ahhoz, hogy a roma nemzetiségi lista érvényes legyen, elég kétszáz ajánlást összegyűjteni.

Szerző