Nagyon sajnálom, hogy kimentek a divatból az ünnepi képeslapok. Néhányat még őrzök otthon a ládafiában, többnyire azok közül, amelyeket ifjú koromban váltottam valamelyik éppen aktuális szerelmemmel. Téli, havas táj, kis házikóval, feldíszített fenyőfával, piros gúnyás Télapó a rénszarvas fogatával, amint éppen az egekben repked. És persze a nyuszis húsvéti lapok megannyi változata, amelyek közül egyik-másik jó pénzért kelne el, ha még volna bolhapiac a Pecsában, de már Pecsa sincsen.
Innen nézve csak a szomorúság maradt. Néhány szavas sms-üzenet a telefonomon vagy a közösségi oldalamon. Ja, és majd elfelejtettem: vezető politikusaink jó kívánságai, amelyeket valamelyik hírműsorban juttatnak el hozzánk.
Matolcsy György az MNB elnökeként, még 2016 decemberében hozta ezt divatba. Miután a parlament gazdasági bizottságának ülésén kimerítő alapossággal beszélt mindarról a képviselőknek, amiről ő beszélni akart, néhány megátalkodott újságíró nem volt tekintettel a kimerültségére. Láthatóan nem érték be azzal a meglehetősen unortodox válasszal, amellyel a bankelnök egy nappal korábban próbálta a kíváncsiságukat csitítani, és tapintatlanul kérdezni szerettek volna tőle. Ám a mindig tiszteletteljes Matolcsy – meg sem várva a kérdést – nem rivallt rájuk, csak boldog adventet és karácsonyt kívánt nekik, és rajtuk keresztül a nézőiknek, olvasóiknak. A nemzetnek. És magukra hagyta a megszégyenített sajtómunkásokat.
Sokáig nem fogjuk elfelejteni a miniszterelnök jókívánságát sem, amelyet 2017. december 11-én a parlamentből küldött nekünk. A szeretet ünnepének küszöbén az egyik ellenzéki párt napirend előtti felszólalásában azzal vádolta meg Orbán Viktort - a közelgő ünnephez nem illő módon -, hogy suttyomban diktatúrát épít. A szélsőjobbos pártelnök szerint teljesen jogtalan volt, hogy az Állami Számvevőszék a választás előtt irdatlan összegű büntetést rótt ki rájuk. És ezt csak tetézte egy másik tapintatlanság: az LMP képviselőnője sem a lélek felemeléséről, hanem a korrupcióról kérdezte. Azt állította, hogy a Fidesznek ez olyan természetes, mint az embereknek a levegő. Mit felelhetett minderre a nemzetét tisztelő kormányfő? Boldog karácsonyt kívánt, és leült a helyére.
A jó példa jó irányba tereli a közemberek viselkedését is. A napokban egy emberölési kísérletért elítélt bűnözőt bocsátott az egyik vidéki bíróság szabadlábra, mert az illető valamelyik noname párt 68. listás helyén képviselőjelöltként harcba száll a bizalmunkért. (A baloldali politikust, aki egyéni jelöltként indult volna, s akit nem emberöléssel, hanem feltételezett gazdasági visszaéléssel vádolnak, íziben visszavitték a dutyiba.) Most az egyik tévétársaság az ítélet kapcsán az édesapa véleményére lett volna kíváncsi, de ő finom ember, nem csapta le a telefont. Nem küldött senkit bárdolatlan szavakkal az anyjába, csupán kellemes húsvéti ünnepeket kívánt, és megszakította a vonalat.
Lám, a jó példa ragadós.