Nézem a híreket, sétálok a piacon, ahol a pártok standokat állítottak és mindenütt hiszti, hazudozás, hülyítés, hőzöngés. Ma már nem lehet egy normális választási kampányt lefolytatni. Ugyanakkor így egyszerű döntés elé nézünk április 8-án: az egyik oldalon javaslatok az egészségügyi, oktatásügyi, szociális- és gazdasági kérdések megoldására, míg a kormányoldalon gyűlölet-, félelem-, és hisztériakeltő hazugságok. Mégis az utóbbi vezet a közvélemény-kutatásokban. Mi történt velünk?!
Mostanában olvastam Károlyi Mihály igen tanulságos levelezését. A gróf birtokait és vagyona nagy részét szétosztotta nincstelen emberek között, segített a bajba jutottaknak, mondhatni, egy anti-Orbán volt - nem meglepő, hogy ennyire utálják. Az utolsó kötet volt a legérdekesebb, ahogy kiváló értelmiségiek azt figyelték, hogyan foszlik szét a demokrácia reménye 1945 és 1949 között. Egyik levelében Rákosi Mátyás nyugtatgatta Károlyit, hogy ne dőljön be a hazugságoknak, mert a haza ellenségei mindenféle hazugságokat terjesztenek. Napjainkban a kormány szóvivője hasonló szavakkal nyugtat nyugati politikusokat.
Jogosnak tűnhet a felvetés, hogy nem lehet a két helyzetet összehasonlítani. Kialakulóban volt a hidegháború, egy rettenetes keleti diktatúra állt Rákosiék mögött, alakult az egypártrendszer és elnyomógépezete. Tagadhatatlan, sok minden változott az elmúlt 70 év alatt. Mégis, január végén jeles társadalomtudósok figyelmeztettek, hogy egy újabb egypártrendszer van kialakulóban. Nem visz el senkit az ÁVO, de az is elég, hogy valaki elveszítse állását, vagy csak az, hogy - tanulva mások esetéből - az emberek féltsék munkájukat, családjuk megélhetését. Kétezer éve írta Ovidius, hogy "Jól jár, aki jól lapul" ("Jól élt, aki jól elrejtőzve élt", Ovidius: Tristia - a szerk.) és ez ma is érvényes megfigyelés.
Orbánék tudják, hogy több nem is kell. És ha megnyerik a választást és a Fidesz-körökből kiszivárgó elképzelések igaznak bizonyulnak, a média, a bíróság, és minden más független intézmény és szervezet vagy a központi akarat szerint fog tenni, vagy sehogy sem fog tenni.
Kormányunk szerint mindenhol ellenségek leselkednek ránk, akik tönkre akarnak tenni minket. Az ellenzéki pártok, emberjogi szervezetek, az Európai Unió, az ENSZ, mind mind ellenünk vannak. "Önökön is múlik, hogy egy idegen politikai és gazdasági érdekeket képviselő bábkormány vagy független, nemzeti kormány fogja vezetni Magyarországot" – mondta Orbán március 6-án egy gazdaságpolitikai fórumon.
A demokrácia sebezhetősége
"Alig lehet ráismerni. Emlékszel milyen jól nézett ki? Korábban is voltak bajai, meg hát mi sem figyeltünk oda eléggé. Pedig tudtuk milyen nehéz évtizedek vannak mögötte. Már egy csomó mindent kivettek belőle."
Két hölgy beszélgetett a váróteremben és egy pillanatig azt hittem, hogy bajlódó demokráciánkról van szó. Ha visszagondolunk, milyen volt az új parlamenti élet 1990-ben, valóban nem lehet ráismerni. Mára kivették a fékek és ellensúlyok intézményeit, melyek a demokrácia egészségét őrizték. "Tény, hogy nálunk nagyon súlyos betegségtüneteket mutat a jogállamiság", állítja Bárándy Péter (168 óra).
Mai is aktuálisak a szociáldemokrata Faragó László írásai. Több cikkében foglalkozott a demokráciával, tudta, hogy itt egy tanulási folyamatról van szó. "A demokrácia kilátásai” c. írásában (Szocializmus, 1946. március-április) rátapintott a demokrácia egy máig érvényes sebezhetőségére. Eszerint a demokrácia ellenségei a demokrácia önvédekezési kísérleteit demokrácia-deficitként kritizálják. Ha például valaki felszólalna, hogy tilos egy pártnak kisajátítani a hazaszeretetet, rögtön a szólásszabadság kurtításával vádolnák.
Mindenki más hazaáruló
Rossz hírünk van világszerte. Ez nem az ellenzék, a külföldi sajtó, Brüsszel, vagy az ENSZ műve; csak vezetőink sara. A kormányfő menekül az újságírók kérdései elől, parlamenti képviselők nem kapnak választ felvetéseikre, nem végezheti munkáját a parlamenti bizottság mert ellenzéki tagjai "Soros-bérencnek" vannak kikiáltva. Kövér László, aki 1986-ban az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének volt a munkatársa és ma az Országgyűlés elnöke, azzal zsarol minket, hogy "ha nem a Fidesz nyer, akkor Magyarország megszűnik létezni". Harminc évvel ezelőtt Grósz Károly "az anarchia, a káosz – és ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni" szavakkal ijesztgette az országot. Régi vicc: "Simlis simli gaudet".
Kiszivárgott híreket említettem, de ennél konkrétabb információink is vannak. 2012 februárjában Kövér rendeleti kormányzást vizionált. 2012 júliusban a miniszterelnök "más típusú politikai rendszereket” emlegetett, melyek bevezetésére esetleg szükség lehet, majd két évvel később felvetette a hírhedt "illiberális demokrácia" gondolatát. 2012. november 5-én hangzott el egyik legérdekesebb mondata, a miniszterelnök kijelentette, hogy a 80-as években "nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát”. 2010 előtt Orbán gyakran támadta a kormány korrupciós ügyeit - jogosan. De a mostani, minden eddigi mértéket túlhaladó - összegében és szervezettségében - kormányzati korrupció fényében úgy lehet értelmezni a korrupciót ostorozó mondatait, hogy ő nem a korrupció ellen szólt, csak az akkori haszonélvezői ellen.
Amiket Orbán mondott 2010 előtt, gyakran szöges ellentétei mindannak, amit csinál 2010 óta. Elvárható lenne híveinek csalódása, de ehelyett rajongásuk majdnem töretlen. Bármit csinál a Vezér, az a jó, ő tudja a helyes utat. Ezt a vallásos ragaszkodást kirívó túlzásával jól példázta egy lengetett trikó az egyik felvonuláson: Orbán Viktor fényképe alá a következő volt írva: "ÉLŐ ISTEN".
Persze lehet ilyenkor legyinteni, hogy ez egy buta ember magánakciója volt, de érdekes, hogy ebben a "keresztény-nemzeti-konzervatív" gyülekezetben senki sem szólt rá az illetőre. Az ATV "Szavazz rám" c. műsorában megkérdeztek egy középkorú nőt, kire fog szavazni. "Orbán Viktorra! A hazámra!" E nézet logikája szerint mindenki más hazaáruló.
Tudatos elmélyítés
Aggasztó jelek vesznek körül. Egyenként, önmagukban talán fel sem tűnnének, de összességükben kész időutazás a múltba. Annyira sűrűsödnek az események, halmozódnak a hazugságok, hogy a lakosság nagy hányadát már nem is érdekli a közélet. És pont ez a legfőbb jellemzője a gyenge demokráciának: az ország állampolgárai nincsenek tudatában annak, hogy mekkora kincs maga a demokrácia, mennyire gyenge – értsd: sebezhető és védtelen –, mennyire eszköztelen az önvédelemre, és mennyire igényli a mindennapos tudatos ápolást.
E véleményem a gyengeségről minden demokráciáról elmondható, de míg a politikusok nem élnek vissza a helyzettel és a tudás-, illetve információdeficittel, addig észre sem vesszük. Az elmúlt század során jelentős fejlődés ment végbe a demokrácia kiszélesítése érdekében és egyre több állampolgár kapta meg a választójogot. Viszont semmi sem történt a demokrácia tudatos elmélyítése terén.
Pedig nem is oly ördöngös a helyzet: kicsit leegyszerűsítve, pénzről - a mi pénzünkről! - és annak kezeléséről van szó, mivel a különböző szinteken működő kormányzatok az adófizetők pénzét kezelik és felelősségük, hogy jól működjenek az intézmények (kórház, rendelő, bölcsőde, óvoda, iskola, egyetem, bíróság, közbiztonság, infrastruktúra, közvilágítás, szemétszállítás, stb.). A pártok abban versenyezzenek, hogy ki tudja mindezt jobban és olcsóbban elvégezni, ha bizalmat kap a választóktól, az ellenzékiek pedig őrködjenek, hogy ne a korrupció vigye el a pénzt. De kormányzás helyett Semjén Zsolt olyasmiket beszél, hogy "magyarnak lenni kötelesség és küldetés". Ott tartunk e választási kampányban, hogy az ellenzék el se tudja magyarázni a programját az utcai standoknál, mert rögtön ott vannak emberek, akik kiabálnak, hogy "Maguk akarják beengedni a migránsokat!".
Csak találgatás lenne részemről, hogy vajon mikor utálta meg Orbán a demokráciát. Amennyire lehet tudni, ő az a típus, aki mindig győzni akar, bármi áron, pitiáner ügyekben is. De a 2002-es választási veszteség lehetett az a pillanat, mikor elege lett, és jött az állandó puskapor-szagolgatás, a harci modor, egyenlőségjel a haza és maga illetve követői közé, a hazafiság kisajátítása. 2006-ban azt mondta Kósa Lajos, hogy Orbán táltosnak sokkal alkalmasabb, mint operatív vezetőnek; a butítás részleteit intézze Habony & Tsa.
Újabban Kölcsey szavait - "a haza minden előtt" - használja a kormánypárt. Aki tényleg úgy gondolja, hogy a haza mindenek előtt, az egyszerűen nem lehet Orbán-párti - ennyire egyszerű, de ne ámítsuk magunkat. Nagyon okos emberek se látnak mindig tisztán. Jászi Oszkár írta Károlyinak 1920. december 14-én, hogy "Horthy rendszere már teljesen összeomlott erkölcsileg. (…) Egy erősebb diplomáciai nyomás - és összeroppan az egész maffia" (KM levelezése, I., 729. o.). A Kormányzó még 24 évig maradt.
"Hol zsarnokság van” – ott hagyták, hogy legyen. Tudom, se 1948-ban, se 1956-ban nem lehetett tenni semmit a demokrácia védelmében a Szovjetunió miatt. De 2018-ban lehet, illetve, lehetne. A jövő történészei 2010-et vagy egy fordulat évének fogják tekinteni, vagy egy ficamnak. Április 8-án még tehetünk arról, hogy az utóbbi legyen a történelem ítélete.
