Trükkök

Aligha lepett meg bárkit is, hogy Orbán Viktor nem lesz ott a miniszterelnök-jelöltek vitáján, amelyet az RTL Klub szervezett jövő csütörtökre. Sajtófőnöke már egy hónapja megüzente, "a viták ideje lejárt". És minek is menne el egy olyan helyre a magát örökös kormányfőnek képzelő politikus, ahol valódi kérdéseket tesznek fel. Miközben mondandóját a hatalom által irányított médiumok unásig sugározzák és ismételgetik. S napjainkban már ezek vannak többségben.

A politikai reklámokat és hirdetéseket - a kettő nem ugyanaz - szigorúan szabályozták. Többször módosították az alaptörvényt (leánykori nevén: alkotmány), valamint a választási eljárásról szóló jogszabályt. Így aztán az egykor közszolgálati - ma már inkább csak annak csúfolt - médiában egyenlőek a nagyobb, országos listát állító pártok hirdetései. A hírműsorok, híradások, interjúk azonban - természetesen - más elbírálás alá esnek. Tehát dőlhet belőlük a kormányzati és fideszes propaganda. Persze említést tesznek - szőrmentén - egyéb megnyilvánulásokról is, de a néző és hallgató leszűrheti belőlük a lényeget. Vagyis azt, hogy április 8-án eldől az ország jövője; a nemzeti kormány megvéd mindentől, különösen a bevándorlóktól és Soros ügynökeitől; s az a kérdés, Magyarország magyar ország maradhat-e.

Ha valaki még nem értené, akkor az Ünnep reggelén című nagypénteki rádióműsorban Orbán Viktor még majdnem fél órában elmagyarázhatta mindezt. S ha valaki még mindig nem értené, akkor orrba-szájba dőlnek a társadalmi célú reklámok. Azok ugyanis más elbírálás alá esnek, mint a politikai reklámok. Így velük és általuk a hatalom tovább igyekezhet a helyes útra terelni a még habozó választókat.

Trükkök mindenütt. A remélt eredményért semmi sem drága. Semmi sem számít. Ilyen országban élünk.

A viták ideje valóban lejárt.

Szerző

Rang(sor)kórság

Még szigorú mércével mérve is megbocsátható, ha egy választási kampány során az éppen kormányzó párt politikusai kis mértékben rózsásabbnak láttatják országuk gazdasági teljesítményét, mint amilyen a valóság. Ennek bevett módszere, hogy csak a szépre emlékeznek, a kedvezőtlenebb számokról pedig bölcsen hallgatnak. A tények, a legfontosabb tendenciák meghamisítását azonban még az sem menti, hogy ha egyes minisztereket páni félelem fog el, mert arra gondolnak, hogy két parlamenti ciklus után bizony búcsút inthetnek hitbizonyítványként működtetett hatalmi pozíciójuknak.

Kormányunk egyik tagját is a haza (értsd a Fidesz-uralom) iránti olthatatlan hűsége vakíthatta el, amikor nem átallott megállapítani, hogy "Magyarország a gazdasági versenyképességet (...) tekintve is Európa élmezőnyébe tartozik." Mivel hasonló eufóriának eddig sehol másutt nem találtam a nyomát, így a Magyar Nemzeti Bank vezető szakértőinek tényeken alapuló, tavaly ősszel első alkalommal megjelent Versenyképességi jelentéséhez fordultam támaszért. Ezt írják: "A világ legismertebb és legrelevánsabb globális versenyképességi rangsorai szerint Magyarország versenyképessége az Unió 28 országán belül jellemzően az utolsó negyedben található, és elmarad a visegrádi versenytársakétól."

Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de Orbán Viktor kormánya egy esztendővel ezelőtt még maga is így látta, és tető alá hoztak egy versenyképességi felzárkóztatási törvényt. Ebben intézkedéseket soroltak arról, hogy hogyan háríthatják el a gazdaság tartós növekedését gátló, bürokratikus, jogi akadályokat. Lerövidítették a hatóságok döntéseinek határidejét, kísérletet tettek - ki tudja hányadszor - arra, hogy az állam működésének költségeit csökkentsék. Ebből ugyan még alig-alig valósult meg valami, de a kormány legalább konstatálta, hogy lépni kellene. Ennek értékéből mit sem von le, hogy egy másik miniszterünk a tényekkel mit sem törődve kijelentette: "mi a versenyképességi rangsorokkal nem törődünk." Ezt kár is lenne cáfolni!

Szerző

Pillantás a kilencedikről - Süllyedő mondatok

Bizonyára nincs könnyű helyzetben egy olyan párt, amely most már több évtizede ahhoz szokott, hogy abszolút kommunikációs fölényben van, elég csak néhány kulcsszóra rátalálni ahhoz, hogy az ellenfelet lejárassa, nevetségessé tegye, leterítse. Nem kellett többet tennie, mint elmúltnyolcéveznie, gyurcsányoznia, kommunistáznia, korrupciót kiáltania, simongáboroznia, és máris garantált volt a siker. De, ismerjük el, ennél többre is képes volt a Fidesz. A háttérben dolgozó kommunikációs üzem sorban gyártotta le káderei számára a tételmondatokat, amelyeket aztán a megfelelő helyen és időben használniuk kellett a kijelölt politikusoknak. A valódi vitákat elkerülték, de ha bele is sodródtak egy-egy ilyen helyzetbe, akkor is megvolt a receptjük: elővenni a paneleket, és lehetőleg nem engedni szóhoz jutni a partnert.

Mostanság azonban új időszámítás kezdődött a kormánypárt életében, és egy pillanat alatt tovaszállt a legendásnak ismert kommunikációs képesség. Elképesztő, milyen silány minőségű mondatok képesek elhagyni a fideszes szájakat. Igaz, tényleg nincsenek könnyű helyzetben, hiszen olyan sorozatba zuhantak bele, amelytől még a legütésállóbb bokszoló is padlóra kerülne. Tegyük hozzá: az csak a sajátos magyar politikai élettel magyarázható. hogy Orbán és csapata nem terült még el, és az sem tűnik egyértelműnek – sőt -, hogy ez április 8-án bekövetkezik.

Ha csak az utóbbi pár hét „termését” tekintjük át, megállapíthatjuk: ezeket az eseteket nem is lehet sem meg-, sem kimagyarázni. De mert a Fidesz szótárában nem létezik a vereség szó, nem létezik az egyértelmű helyzetek beismerése sem, ezért szaladnak bele olyan indoklásokba, amelyeket egyszer talán még ők is szégyellni fognak. Hát igen: hogyan lehet megfelelő menekülő utat találni az olyan helyzetekből, amilyeneket Semjén Zsolt produkált, vagy a Quaestor-botrányból, Tiborcz István fénylő üzleteiből, vagy éppen Kósa Lajos verbális ámokfutásából?

És ha valaki a verbális ámokfutást akarja megmagyarázni, az maga is szánalmassá, nevetségessé válik. Mint például Tuzson Bence, aki Kósa meneküléseit, bujkálásait akarta azzal indokolni, hogy szó nincs a politikus eltüntetéséről, pusztán háttérmunkát végez a miniszter. Hát persze, mi másért mondaná le a betervezett kampányeseményeit Kósa, ha nem azért, mert hirtelen sok háttérmunkája akadt.

Szóval nagyon rossz körbe érkezett a Fidesz, ami ha az egysíkú, minden igazi kreativitást nélkülöző politikai munkájára gondolunk, egyáltalán nem meglepő. Amikor az önmaga köré legendát építő miniszterelnök is csak ostoba riogatásokra képes – júniusban már tízezer menekült lesz az országban -, amikor „ünnepi” beszédének is csak egyetlen emlékezetes mondata marad, mégpedig a riogatás, fenyegetés, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy minden területen elfogynak az észérvek. Igaz, az esztelenséget nehéz racionálisan megmagyarázni. Ezzel együtt a Fidesznek ez évekig sikerült.

Most már biztosan nem. Ha mégis, ha április 8-án ennek ellenére nem zavarják el őket, készüljünk fel arra, hogy süllyedhetünk még mélyebbre is.

Szerző
Németh Péter