Besült rezsimutatvány

Halandzsa, kamukéró, hamuka, handabanda, bullshit, vakera, szemfényvesztés, szócséplés, süketelés, szédítés, lódítás - nagyjából e szavakkal lehet összefoglalni az elmúlt negyedszázad magyar kormányainak lakossági rezsiérveléseit. Ez kifejezetten sérti a társadalom érdekeit, legfeljebb az állam, de még inkább az állampárt, vagy épp az állampártvezetők személyes gazdagodását szolgálja. Na meg az energiaiparét.

A tankönyv szerint nálunk azért az állam mondja meg, mennyit fizessünk az energiáért, mert az ellátást jórészt egy-egy szereplő végzi, és nem lenne jó, ha ezek hasraütésre mondanának egy árat. Bár máshol éppenséggel többszereplős, önszabályozó, szabadversenyes a piac, kétségtelen: ha elfogadjuk, hogy ez nálunk így van és lesz, akkor az érdekünket kétségkívül az szolgálja leginkább, ha az állam becsületes, elkötelezett szakértői végtelen szigorúsággal csakis az energiacégek legszükségesebb költségeit építik a díjunkba.

Miközben papíron ez mindmáig zavarmentesen működik, nehéz nem észrevenni: külföldről valahogy mindig csak az áremelkedés tud begyűrűzni, a csökkenés sose. Sajtótájékoztatókat rendre olajárugrások idején tartottak (jó régen), amikor az ívet egy vonalzóval meghosszabbítva riogattak és nyelettek le 5-10 százalékos emeléseket. Majd amikor – nyilván – bezuhant az olajtőzsde, azt hallottuk: ácsi, kilenc hónap, míg megszüljük az új árat. Majd: nem úgy van az, most vissza kell adni az energiaiparnak, amit korábban elvettünk tőlük, amúgy meg IMF és tegnap is ugrott a tőzsde.

Aztán jöttek Orbánék, akik árbefagyasztás címszóval rekordmagasra emelték a rezsinket. Majd 2013-tól – tőzsdei csúcsok közepette – 25 százalékot vágtak, kifektetve a lakossági ellátókat: a magyarokat teljesen, a multikat kevésbé. Azóta meg, bár a tőzsdék harmadukra estek, egy fillért se csökkentettek. Először azt mondták: már nem is az olaj-, hanem a gáztőzsdét kell nézni, te, lüke! De az is harmadolódott. Akkor: jó, de most tartalékolunk rosszabb időkre. Arra pedig, hogy mégis meddig várnak a rosszabb időkre, már nem feleltek. Most meg, alig egy hétre rá, hogy Lázár János ismét blazírtan tudósított a rezsicsökkentési „mozgástér hiányáról”, Orbán Viktor íróasztala fölött mégis megszültek egy egyszeri, 12 ezres kedvezményt. Bár ez pont a választásokra esik, Lázár szerint a kettő között nincs semmiféle összefüggés. Csak hát lett mozgástér.

Aki mindezt értetlenséggel figyeli, csakis egy buta, kötözködő krakéler lehet - a Fidesz óta még migránsbérenc bolsi is -, aki nem látja át a háttérszámítások bonyolultságát, aki nem díjazza a szakértők erőfeszítéseit. Kétségtelen: pár sejtett, illetve napvilágra került jel eme összetett világ mögött egész egyszerű okokra, úgyis mint nejlonzacskókban, gyanús számlákon ide-oda szállított pénzkötegekre enged következtetni.

A magyar nép meg csak nyel, fizet, és – Bulgáriától, vagy épp Chilétől eltérően – tiltakozás helyett inkább aláírásunkkal állunk ki a „rezsicsökkentés politikájának megvédése” mellett.

Ez így nem mehet tovább. Ez se.