Fideszék minden áron a hatalomban akarnak maradni – tudjuk, miért. Ha kormányváltás lesz, nemigen ússzák meg a lopott vagyonok miatti számonkérést. Ezért aztán ott csalnak a választáson, ahol csak lehet. A csalási lehetőségek első csoportját törvényhozás útján hozták létre. Ilyenek: az egyfordulós választás, ami a széttagolt ellenzéket sújtja; a körzetek „ügyes" átalakítása, hogy minél több helyen ők kerüljenek fölénybe; a töredékszavazatok győztesnek adása; a külföldön élők megkülönböztetése: a határon túliak levélben, akár csoportosan is szavazhatnak, míg a Nyugatra menekültek csak személyesen, a konzulátusokon. A másik fajta csalás a saját, hatályos törvényeik kijátszása révén történik. Ide tartozik a szavazatszerzés zsarolás által, pl. állásvesztéssel, közmunka lehetőségének megvonásával és más fenyegetésekkel, a választási bizottság önkényes jogértelmezései; a kettős állampolgárok tömeges bejelentése magyar településekre; az aláírási ívek meghamisítása: nevek másolása, halottak szerepeltetése; az ellenzék megszólalási felületeinek csökkentése a televíziókban, újságokban és plakáthelyeken; a gyűlések helyszínére vonatkozó kérések elutasítása; az ellenzéki pártok sokmilliós büntetése; koncepciós perek egyes jelöltekkel szemben; kamupártok létrehozása és sikertelenségük esetén a rájuk váró szankciók elengedése, a szavazók szállítása és helyszíni fenyegetése (2014-ben több példa is volt rá). Mindezek mellett még az anyagi és szellemi befolyásolás eszközeivel is élnek: megpróbálják az embereket Erzsébet-utalványokkal és egyebekkel megvenni; félelmet keltenek kitalált, nem létező ellenségektől: migránsoktól, Sorostól, ENSZ-től. Ezen a pályán az ellenzék minden kis eredménye sikernek számít, a győzelme pedig szinte csoda lenne. S ha ez mégis megtörténne, remek hivatkozási alap lehetne a sok csalás, amelyek miatt érvényteleníteni lehet a végeredményt. Mégis bízzunk!
