Batka Zoltán: A Sátán Budapesten

Publikálás dátuma
2018.04.07. 09:15
FRA ANGELCO: UTOLSÓ ÍTÉLET (Pokol, részlet) A 15. század még másképp képzelte el a Sátánt – nem kiköpött holland FOTÓ: MUSEO D

Kovács határőrtizedes tanácstalanul forgatta az orra alá tolt útlevelet. Többször jól megnézte magának az üvegablak túloldalán álldogáló érkező utast. Nem látott rajta semmi különöset. Magas, középkorú, kesehajú figura, arca kissé beesett, szeme gunyorosan hunyorgott. Így elsőre mondjuk kiköpött holland.

- Ez most a családnév vagy keresztnév? - nyögte ki végül, csak hogy valamit kérdezzen.

Az útlevélben a névnél egyetlen szó állt: Lucifer.

- Ez az egy nevem van - vonta meg a vállát flegmán az ördög.

Kovács még egyszer megnézte az útlevelet, majd hátrament megvitatni az ügyet a főnökével. Végül arra jutottak, hogy Lucifer neve nincs rajta az ismert nemzetközi bajkeverők, terroristák listáján, továbbá nem migráns. Azaz nincs semmilyen hivatalos ok megtagadni a belépését az országba. Kovács tizedes végül visszaadta az útlevelet a türelmesen várakozó ördögnek. A tizedes egy kicsit közelebb hajolt az üveghez.

- Szabad tudni, hogy mi a jövetelének a célja?

Lucifer arca felderült.

- Ó semmi különös kérem, csak kikapcsolódni jöttem! Tudja, mostanában annyi munkám volt, hogy azt el sem hinné - legyintett fáradtan -, így elhatároztam, hogy két napra kiveszek egy szobát egy szállodában, és lazítok kicsit - mutatta Lucifer a hotelfoglalását a határőrtisztnek. - De nem akarom nagy dobra verni az ügyet. Ugye, számíthatok a diszkréciójára? - hunyorgott a Sátán a határőrtisztre.

- Ez csak természetes! - húzta ki magát önérzetesen Kovács, majd elnézte, ahogy a Sátán elbaktat a poggyászaival a taxiállomás felé, és rögvest felhívta a barátnőjét, az anyukáját és vagy féltucat ismerősét, köztük egy újságírót.

Estére a bulvárlapok különkiadással jelentek meg, címlapjaikon öles betűk hirdették: EXKLUZÍV: NÁLUNK PIHEN A SÁTÁN! Alcím: EGY LUXUSHOTELBEN ÉRTÜK UTOL A GONOSZT! Pillanatok alatt forgatócsoportok özönlötték el Lucifer szállodájának előcsarnokát, a portások alig tudták leparancsolni a szálloda kávézójába kiállított műemlék zongora tetejéről az egyik stábot. Végül a szállodaigazgató kérésére Lucifer belement abba, hogy rövid sajtónyilatkozatot tegyen: a kamerák előtt megerősítette, hogy ő az a Lucifer, akiről az írások szólnak, ismételten leszögezte, hogy két napra kikapcsolódni érkezett Budapestre, majd jó éjszakát kívánt a forgatócsoportoknak, akiket a hotel portásai néhány markos pincér segítségével végre kitessékeltek.

Másnap kora reggeltől folyamatosan érkeztek a postások a hotelhez: ládaszámra érkeztek az expressz ajánlott borítékok. A levelek egyik fele szerelmi vallomás volt unatkozó háziasszonyoktól, míg a másik fele feljelentés: a legtöbben azokat a kollégáikat ajánlották az ördög figyelmébe, akik szerintük már réges-régen bőségesen rászolgáltak a kénköves üstökben történő elevenen megfőzésre. Közben a parlamentben rendkívüli ülésnapot hirdettek. A KDNP közleménye szerint nem kétséges, hogy az abortusz, a melegházasság, az élettársi kapcsolatok elterjedése és Soros György aknamunkája áll az ördög ideérkezése mögött. Az ellenzék pedig vizsgálóbizottságot követelt, hogy megállapítsák, a Sátán ittlétének van-e köze Andy Vajna kaszinócégének következő közgyűléséhez. Ezt a kormánytöbbség persze leszavazta, majd Gulyás Gergely frakcióvezető felszólította az ellenzéket, hogy ezekben a sorsdöntő napokban tegyék félre a gyűlölködést, fogjanak össze. Ezek után kiosztotta a képviselőknek a "Magyar Idők" rendkívüli számát, a címlapon az ellenzék vezetőivel, akiket ezúttal ördögszarvval és patával ábrázoltak, továbbá megvádolták őket azzal, hogy az ördögöt akarják indítania XI. kerületben egyéni jelöltként. Végül a kormánytöbbség országgyűlési határozatot fogadott el arról, hogy a keresztényietlen és nemzetietlen ellenzék tehet az ördög idetelepüléséről és felszólította a kormányt, hogy ebben a válságos helyzetben mindent tegyen meg a magyar emberek védelmében.

A kormány ura a helyzetnek és az ügyben már folyamatban van a TEK akciója - ezt Pintér Sándor belügyminiszter jelentette be. Később kiderült, hogy a TEK-különítmény valóban elindult Lucifer szállodájához, ám elnézték a címet, így végül Káposztásmegyeren lyukadtak ki, ahol elfogyott a páncélautóból a benzin. A kommandósok a 30-as busszal próbáltak volna visszajutni a városba, ám a buszvezető nem engedte fel őket a járatra páncéltörő rakétával, ráadásul a kutyáikon sem volt szájkosár.

A vereség hírére a kormány azonnali nemzeti válsághelyzetet hirdetett és taktikát váltott: az ördöggel való frontális harc helyett inkább törvényjavaslatot nyújtottak be a közismerten "keresztényüldöző" és "sátánista" civil szervezetekről. Az ellenzék ettől azonnal elhatárolódott, ám az egyik fele parlamenti nyilatkozatban akarta elítélni, hogy a kormány az ördög okozta, súlyos vészhelyzetet is saját önös céljaira használná ki, míg a másik része azt követelte, mindenki vonuljon ki a Parlamentből és utcai tüntetésen mondjanak nemet a kormány sátáni mesterkedéseire. Végül kölcsönösen azzal vádolták meg egymást, hogy a kormány "ördögi játszmájában" vesznek részt, mire egy új ellenzéki párt alakult, amelyik viszont mindkét csoportot kollaboránsnak tartotta, majd következő félórában ők is három részre szakadtak és elkezdtek teljes erővel egymás ellen kampányolni.

Addigra az ország már teli volt a villámgyorsan legyártott Sorost és Lucifert együtt ábrázoló óriásplakátokkal. Estére a rendőrséget országszerte féltucat helyről riasztották, hogy látták az ördögöt, igaz, ugyanazok hívogatták a rendőröket, akik korábban a kék túrázókat is migránsnak nézték. Egy dunántúli kistelepülésen rendkívüli falunapot kellett összehívni, mivel elterjedt a híre, hogy az arra járó ördög ellopott egy fél rúd téli szalámit a helyi boltból, végül a helyi plébános kénytelen volt felszentelni és megáldani a kis közértet.

Valójában Lucifer egész idő alatt ki sem mozdult a szállodájából. Fürdőt vett, szaunázott, manikűröztette magát, majd este némileg bepezsgőzve elaludt a bekapcsolva hagyott tévés szappanopera előtt.

Másnap kora reggel Orbán Viktor miniszterelnök rádióinterjújában leszögezte: „Az ördög csatlósainak gyűlöletpolitikájával szemben a keresztény szeretet politikájára van szükség." Félórával később elindult a békemenet a Hősök Teréről "Pokolba veletek!" feliratú molinót cipelve. A reggel óta megalakult újabb négy, tiszta lapot és új kezdetet hirdető párttal együtt nyolcpólusúvá vált ellenzék tizenhat különböző ellentüntetést jelentett be, ebből kettőt a rendőrségi ügyintéző hibájából egyenesen a békemenet közepére regisztrálták, a kormánypárti menetelők pedig azonnal kiszúrták a közéjük furakodott ellenzékieket, mivel azok fiatalabbak voltak hatvan évesnél.

Közben az utcán amúgy is tarthatatlanná vált a helyzet. Időközben ugyanis a Magyar Katolikus Püspöki Kar erkölcsi megújulást sürgető körlevélben kissé elővigyázatlanul arra figyelmeztetett, hogy az ördög megjelenése a végítélet közeledtét jelzi. Amikor a magyarok között elterjedt a híre, hogy már nem sok idejük maradt hátra, elkezdtek kétségbeesett gyorsasággal lopni. Mivel a rendőröket kivezényelték civilben békemenetelni, városszerte elszaporodtak az incidensek. A végveszélyre való tekintettel a kormány előbbre hozta az idei közbeszerzéseit, a Közbeszerzési Értesítő rendkívüli különkiadásából kiderült, hogy a kormány a szociális ellátástól elvont 50 milliárd forintból azonnali közbeszerzést írt ki virágfüzérre, tömjénre és szenteltvízre, amit rögtön meg is nyert a virágfüzér-tömjén és szenteltvízgyártás ismert szakértője, a felcsúti Mészáros és Mészáros Kft. De egy vidéki polgármester is gyorsított közbeszerzést hirdetett a főtér felújítására, amit azzal indokolt, hogy a Sátánt csak úgy lehet feltartóztatni, ha uniós forrásokból minél előbb letérkövezik a főteret - két rétegben.

Lucifer közben megebédelt, még egyszer szaunázott, manikűröztette a patáit, majd sűrű sóhajtások közepette a Ferihegyi reptérre vitette magát.

- Jó nagy felfordulást csinált! - jegyezte meg epésen Kovács tizedes a távozó ördögnek, mivel a kihirdetett nemzeti válsághelyzet miatt túlóráznia kellett.

- Hogy én?! - nézett nagyot Lucifer - mindenre esküszöm, tényleg nem csináltam semmit! - mondta tagjait ropogtatva –, pont azért jöttem ide pihenni, mivel itt a kisujjamat sem kell megmozdítanom, a magyarok maguktól is mindent pont úgy csinálnak, ahogy én szeretném.

Egy pillanatra elérzékenyülve visszanézett a városra. A távolból hallatszott a dudálás és a szirénaszó.

- Hiányozni fog ez a hely – mondta remegő szájszéllel. – Na, de vár a munka! - sóhajtott a Sátán és szaporán felszállt az egyik repülőgépre.

Sebes György: Kampány-etetés

Publikálás dátuma
2018.04.07. 09:12
FONTOS A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL - Magdi anyusnak, Vili bácsinak el is hiszik

Na, most akkor tessék választani! És ezúttal nem a sorozatok, a filmek, vagy a különböző színvonalú vetélkedők között, hanem igazából. A tét, hogy kik jussanak a parlamentbe. Ez négyévente előálló lehetőség és mindenki élhet vele. De itt kezdődnek a problémák.

A választásra jogosult polgárok könnyen összezavarodhatnak. Csak kimennek az utcára és szembe találják magukat a pártok plakátjaival. Addigra már elolvashatták a postaládájukba bedobott újságokat, szórólapokat. Rosszabb esetben ezt személyesen is elmondják nekik a pártok kihelyezett standjain. Mindenütt szép ígéretek, szimpatikus(nak látszó) jelöltek. És akkor még nem említettük azt a tömény kampányt, ami a médiából zúdul rájuk. Mert a rádiók és a tévék segítenek (mint A Piramis, amint azt Stohl András oly sokszor elismétli a TV2 kétségkívül sikeres műsorában).

A választási kampány idején látható és hallható politikai reklámokat szigorúan szabályozzák. Ennek érdekében az utóbbi években nemcsak a választási eljárási törvényt, hanem még az alaptörvényt (leánykori nevén: alkotmány) is - többször - módosították. A részletekkel most nem untatjuk a kedves olvasókat, a lényeg az, hogy a nevükben és a szokásjog alapján még mindig közszolgálatinak minősülő médiumok kötelesek ingyen, meghatározott időkeretben és válogatás nélkül sugározni a választáson induló pártok reklámjait. A kereskedelmi rádiók és tévék számára ez szabadon választott gyakorlat, az idén az utóbbiak közül az RTL Klub és az ATV jelezte, hogy ily módon is kiveszi részét a közönség tájékoztatásából. Emellett ők saját kisfilmeket is gyártottak, amelyek közös gondolata a szavazásra való buzdítás.

FONTOS A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL - Magdi anyusnak, Vili bácsinak el is hiszik

FONTOS A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL - Magdi anyusnak, Vili bácsinak el is hiszik

Az átlagos néző itt már komoly bajban lehet. Mert számára kedves, jól ismert embereket - többnyire színészeket - lát, valamennyien oda jutnak, hogy "persze, elmegyek szavazni". Ez eddig rendben is van. Ónodi Eszternek, Kulka Jánosnak, a Magdi anyusként szeretve tisztelt Fodor Zsókának, a Vili bácsi szerepében elhíresült Várkonyi Andrásnak elhiszik, hogy a részvétel fontos, mi több, talán jó dolog is. Na, de azt már egyikük sem mondja meg, hogy a fülkék magányában kire kell szavazni. Könnyű lenne a helyzet, ha ezek az népszerű és kedves(nek látszó) hírességek indulnának a választáson. De nem. Ott mindenféle, többnyire sosem látott nevekkel és pártokkal találkozik a szerencsétlen választó. Mint a politikai reklámok jelentős részében egyébként, de ott nincs gond, legfeljebb továbbkapcsol.

Csakhogy most vasárnap komolyabbnak látszik a dolog. Sok-sok olyan polgár is eleget tesz állampolgári kötelességének, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy miért, kiről és egyáltalán hogyan szavaz. A napokban beszélgettem egy első választó, Budapesten élő, nagyon szimpatikus ifjú hölggyel. Értelmiségi szülők gyermeke, a család érdeklődik a hírek és a politika iránt, ilyen kérdések gyakran szóba is kerülnek köztük. Az ifjú hölgy azonban nem tudta, mit is kell majd csinálnia, ha elmegy szavazni, arról pedig gőze sem volt, hogy miféle pártok és emberek indulnak, közülük pedig ki érdemelheti meg, hogy rá(juk) adja a voksát. Feltehetően nem járok messze az igazságtól, amikor úgy gondolom, hogy az ország nagyobbik részében ennél még rosszabb a helyzet. Az a tömeg fog dönteni, amelyik lényegében semmit sem ért az egészből. Kérdéses, hogy a saját - javuló vagy romló - helyzete alapján húzza be az X-et, vagy hallgat a médiából ömlő propagandára. És ha így tesz, akkor Orbán Viktornak hisz-e (aki persze megmondja, mit kell tennie), vagy inkább Magdi anyusnak (aki viszont nem mondja meg, de azért sejteti, hogy azért kell voksolni, mert változásra van szükség).

Nemrég egy buszon volt alkalmam hallgatni két idős hölgy - két néző - beszélgetését. Nem tudtam nem hallani, mert olyan hangerővel cseréltek eszmét. Egyikük éppen cipővásárlásból tartott haza és bár nem volt túlságosan jól öltözött, nagy örömmel újságolta, hogy alig 20 ezer forintért jutott egy párhoz. Végül a tévéműsorok után a konkrét politika is szóba került, nyugtázták, mennyire jó, hogy a kormány újabb 10 ezer forintos Erzsébet-utalvánnyal járt a nyugdíjasok kedvében. Nem kétséges, ők ezzel már meg vannak véve. Kérdés, sorstársaik közül hányan gondolkoznak egy kicsit tovább.

Végül is a kormánypropaganda - egyik oldalon a migránsozás, a másikon pedig az adományok - termékeny talajra hullhat. A tévék büszkék lennének, ha ők is ennyire eredményesen tudnának etetni. Ám nekik kicsit jobban meg kell küzdeniük a nézők rokonszenvéért, vagyis azért, hogy az ő műsoraikat válasszák és lehetőleg a reklámok idején se kapcsoljanak át más csatornára (hátha ott véletlenül nem egy másik hirdetési blokk megy).

Vasárnapig tart ez a különleges, csak négyévente ismétlődő helyzet, amikor a politika áll az előtérben. A választás napjának estéjén aztán még megharcolnak a nézőkért - a választási műsorokkal -, aztán hétfőtől visszaáll az élet a rendes kerékvágásba. Mert akármi lesz is az eredmény, akárhogyan szerepelnek is a pártok, a nézők ismét a jól megszokott sorozatok, az andalító vetélkedők és a ritkábban sugárzott jó filmek felé fordulhatnak. Újra várhatják, hogy etessék őket.

Mégiscsak ez az igazi.

Szerző

Kácsor Zsolt: "Csak az olvassa versemet"

A magamfajta firkászéletű, léha, literátus embernek ritkán adatik olyan írásbéli szabadsága, amilyen a mai nappal ezeken a hasábokon rámköszöntött: arról van szó, hogy írhatok én most bármit, a kedvetlen olvasót kizárólag a holnapi választás érdekli, és ha egy cikk elején kiszúrja, hogy az nem a holnapi választásról szól, akkor mérgesen továbblapoz, és keres magának egy olyan írást, amely a politikai addikcióját kielégíti.

Ez a tárca nem a holnapi választásról fog szólni.

Most, hogy a kedves olvasó abbahagyta ennek a tárcának az olvasását, voltaképpen bármiről írhatok, úgysem olvassa senki – kivéve a Szép Szó szerkesztőit, egyes munkatársait és a lap korrektorait, akik ezt az írást muszájból kénytelenek elolvasni, pedig alighanem őket is csak a holnapi választás érdekli. Úgyhogy nyugodtan elárulhatom – úgysem tudja meg senki –, hogy az elmúlt hetekben szokás szerint sokkal több időt töltöttem könyvek és festmények, semmint emberek társaságában, mert a könyveknek és a festményeknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy nem adnak ki hangokat. A zajok háromszoros erővel zavarnak, a legkisebb zaj is sérti a fülemet, gyakran nem tudok színházba menni, a koncertekről pedig előadás közben kell elmenekülnöm. De olvasás közben nem szoktam emberekkel találkozni, hiszen otthon olvasok, és egyedül élek.

Mivel kortárs magyar írókat olvastam, róluk fogok most írni, nem pedig a holnapi választásról, és roppant fölszabadító érzés, hogy ezt a cikket a föntebb említett kivételektől eltekintve nem olvassa a kutya sem, tehát maguk az érintett írók sem, így tehát nem fognak megsértődni rám. Mert egyes írók igen érzékeny és sértődékeny emberek: ha őszinte velük az ember, akkor az a baj, ha nem őszinte, azt meg azonnal kiszúrják. De az se megoldás, ha nem beszél az ember az új könyvükről, mert a hallgatást is véleményalkotásnak veszik. Mivel a kortárs magyar írók többsége vélhetően csak a holnapi választással foglalkozik, és ennek a cikknek az olvasását már a legelején abbahagyta (pláne, ha el se kezdte, amikor meglátta a nevemet), nyugodtan írhatok most egy olyan Ex librist, amilyet az Élet és Irodalomban szoktam, igaz, soha nem parlamenti választások előtt. És nyugodtan megírhatom, hogy kéziratban megkaptam Kálmán Gábor megjelenés előtt álló új könyvét, az a címe, hogy Janega Kornél szép élete, s habár még nem végeztem vele, az eddigiek alapján igen jónak tűnik. Kálmán Gábor egyszer Bródy Sándor-díjat kapott, ami nekem azért fontos, mert Egerben születtem, ott, ahol Bródy Sándor, és ez nekem mindig fontos volt, annak ellenére, hogy Bródytól csak a Rembrandt-novelláit szeretem. De hát kit érdekel éppen most, a holnapi választás előtt, hogy Kálmán Gábornak új könyve jelenik meg, és kit érdekel, hogy Rembrandt a világ a legnagyobb festője? Ha ökörködni akarnék, azt mondanám, hogy nekem ő a festészet Bach-ja – ez eléggé rossz poén, szerencsére nem olvassa senki, amit írok, szóval mindegy, mert mindenki megbolondult, kizárólag a holnapi választási esélyeket latolgatja, pedig történjen bármi, Rembrandt képeit április 8-a után is évtizedekig nézegethetjük majd, ellentétben a gyalázatos választási plakátokkal, amelyek szemétteleppé változtatták az országot.

És elmondhatom azt is, hogy a kampányban újraolvastam néhány novellát Jászberényi Sándortól, és bátran kijelenthetem, hogy nekem a mostani középgenerációból Cserna-Szabó András és Jászberényi a két kedvenc novellistám, pedig távolabbi világokat el sem tudok képzelni. Ráadásul Cserna-Szabó igen kedves ember, melegszívű, és valahogy görcstelen, úgy értem, nem feszül meg ettől az egész íróságtól, amitől egyes írók meg szoktak feszülni, és olyan izomlázat kapnak, hogy görcsösen írnak. Vele ellentétben Jászberényi sokak számára kellemetlen ember, nem értik, hogy mit csinál ezzel az örökös militáns izével, pedig aki közelebbről ismeri, nagyon jól tudja, hogy igen kedves, melegszívű ember. És elmondhatom azt is, hogy a héten fejeztem be Szív Ernő tárcasorozatát, a fecsegő potyautast, eddig nem ismertem ezt a rovatát, de most egy délután elolvastam az egészet, és kitörő örömben részesültem.

És végül el kell újságolnom, hogy a napokban végeztem Gerlóczy Márton tavalyi regényével, az Altatóval, ami az eddigi legjobb könyve, kimagaslóan remek regény, szerintem eddig ilyen jót még nem is írt. Nem is értem, hogy miért nem kapott rá József Attila-díjat – de én idén neki adtam volna a Békés Pál-díjat is. Figyelem, nem a díjak fontosak, hanem a könyvek. Az Altató fontos könyv. Még szerencse, hogy ezt a cikket most ő sem olvassa, mert annyit válaszolna, hogy leszarom, hogy neked mi a fontos. És az is szerencse, hogy ezt a cikket Jászberényi sem olvassa, mert ő sem szereti a dicsérő szavakat. Úgy zokon venné, amit írtam róla, hogy meghívna lakmározni, aztán pusztán barátságból fejbe lőne. Ami amúgy eléggé jó téma lenne – kár, hogy utána csak ő tudná megírni. Igaz, az aztán micsoda írása lenne! A helyében persze kicsit várnék a közléssel – a holnapi választás miatt még a hírekbe sem kerülnénk be vele.

Szerző