Földvári Zsuzsa: A láthatatlan légió (Kik azok az osztrák Burschenschaftok?)

Publikálás dátuma
2018.04.07. 09:18
STRACHE ÉS UDO LANDBAUER - Rávette a lemondásra FPÖ-s beosztottját

Egy radikális, szélsőjobboldali szervezet, a Burschenschaft évtizedek óta ráfonódott az Ausztriában újra hatalomra került, szalonképességre törekvő Szabadságpártra. Az egykori diákokból álló férfiszövetség befurakodott a hatalom központjába, betiltására nincs esély.

Egy kis történelem

„A Burschenschaftoknak semmi közük az FPÖ-höz, ha mégis előfordulnának nemkívánatos események, akkor azokat a legszigorúbban el kell ítélni!”. Az idézet Ausztria alkancellárjától, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökétől származik. Heinz-Christian Strache a bécsi császári palotában az év elején tartott szokásos Akademikerballt választotta helyszínnek dörgő szavaihoz. Az Akademikerball az említett Burschenschafterek bálja, amelyet úgy tartanak meg minden esztendőben az FPÖ védnöksége alatt, hogy közben kint az utcán, erőteljes rendőri jelenlét mellett pár százan-ezren mindig tiltakoznak a szélsőjobboldali rendezvény ellen.

A Burschenschaft a 19. század elejéről itt maradt diákmozgalom, nevét az akkori diákok lakóhelyéből származtatják. Német, svájci és osztrák földön jöttek létre csoportjai, hívei harcoltak Napóleon, de a Monarchia ellen is, a kis német tartományok egyesítéséért, később a nagy német birodalom megteremtéséért, védelméért. A mozgalom idővel kiszélesedett, az egyetemi tanulók mellé öregdiákok is csatlakoztak, a szervezet a tagok számára idővel ugyanolyan karriertámogató lett, mint Ausztriában a néppártiaknak a katolikus diákszövetség, a Cartellverband. Utóbbi azonban a katolikus egyházhoz kötődött, politikailag a kereszténydemokrata néppárthoz és elítélte a fizikai erőszakot. A Burschenschaft-szervezetek ellenben a német férfibátorságra esküdtek, tagjaik közül máig sokan hordják ismertetőjegyüket: az arcukon, fejtetőjükön viselt kardvágást, amelyet párbajban szereztek. "Hagyománytiszteletükhöz" a harsány sörözés, a nők lenézése és a tányérsapka viselete is hozzátartozik, amelyet a mellükön keresztbe vont selyempánt egészít ki. A sapka alján fekete-vörös-arany német zászlócsík díszlik, a mellkason az adott Burschenschaft-szervezet színei, díszes címerrel, hazafias jelszavakkal. Például: becsület, család haza.

Bár ernyőszervezeteik közösek, a német és az osztrák jobboldali diákszervezetek már a 20. század kezdetén szétváltak, szakértők szerint az osztrákok idővel sokkal radikálisabbak lettek, aminek következtében főleg a liberálisabb szellemű egységek kerestek maguknak más szervezetet. Az osztrákok könyveket égettek, Hitlert támogatták, s hatalomra jutása után be is olvadtak a megfelelő német szervezetekbe, de lelkes hívei voltak annak, hogy Ausztria is beolvadt 1938-ban a Harmadik Birodalomba. Büszkék ideológiai felmenőikre, a valaha szintén Burschenschaftban kezdett Himmlerre, Göringre vagy Goebbelsre.

A II. világháború után Ausztria köztudottan a "hitlerizmus első áldozatának” szerepébe bújt, fátylat borított tevékenységére, így a tízéves négyhatalmi megszállást követően megindult a sajátos osztrák fejlődés. Benne a két nagy párttal, a szociáldemokratákkal (SPÖ) és a keresztényekkel (ÖVP), akik egészen a múlt év végéig majdnem mindig koalícióban kormányozták az országot. A háború idején szélsőséges szerepet játszott harmadik erőt, (Ausztriában 600 ezren voltak a náci párt tagjai) némi "büntetés" után visszaengedték a közéletbe. E harmadik erőből fejlődött ki az FPÖ. Megalakulásának időpontja 1956. április 7., az első pártvezér Anton Reinthaller egykori SS-Brigadeführer volt, aki 1950-53 között börtönben ült nemzetiszocialista tetteiért. Az egymással vetélkedő két nagy párt között hamar megindult a harc a harmadik erő politikusaiért, elsősorban a szociáldemokraták vették rendszeresen igénybe szolgálataikat, szemet hunyva múltjuk felett. (Köztudott, hogy az Ausztriának aranykort hozott legendás kancellár, Bruno Kreisky kormányában öt egykori náci kapott helyet.)

Haideri közjáték

Az FPÖ és a Burschenschaft mozgalom a párt megalakulásának kezdetétől összefonódott, ideológiailag, történelmi eredetüket tekintve is közösséget alkottak, a diákok idővel szinte automatikusan a szabadságpártnak is tagjai lettek. A nagynémet álmokat kergető, elszántan antiszemita diákszervezet az egyik szellemi bázisa volt a kevés egyetemi végzettségű tagot számláló, hosszú évtizedeken át ellenzékben lévő pártnak. A hagyományoknak megfelelően mindkét helyen a liberális gondolatnak és híveinek is volt helye, 1986-ban azonban, amikor Jörg Haider került az FPÖ élére, az addigi pártelnökkel, Norbert Stegerrel együtt kiseprűztettek. (A megmaradt liberálisok 1993-ban Heide Schmidt vezetésével végleg elhagyták az FPÖ-t.)

Haidert a Burschenschaft puccsal emelte magasba, az 1950-ben született, tehetséges politikus ideális volt az elnöki posztra: náci családból származott, a diákszervezetnek is tagja volt (de arcát mindig óvta a kardtól), s a párt jobb szélén foglalt helyett. Jörg Haidernek azonban országos hatalmi ambíciói voltak, arra törekedett, hogy az apák dicsőségét éltető veterán pártból idővel tömegmozgalmat hozzon létre. Ennek során gyűjtött maga mellé karrierre törekvő, a náci múlthoz nem - nagyon - kötődő ifjakat, ahogy akkoriban nevezték, a "bubik csapatát", akikkel lassan háttérbe nyomta a tradíciókhoz ragaszkodó tányérsapkásokat. 1995-ben az egyre magabiztosabb pártvezér töröltette az FPÖ alkotmányából a német nép- és kultúrközösség magasabbrendűségét, és Ausztriát ismerte el hazának.

Haider elsősorban a két nagy párt összefonódását, korrupt mindennapjait ostorozta, népszerű politikájával az 5 százalékos FPÖ-ből 20 százalékos pártot csinált. Sokáig ügyesen lavírozott, a szélsőjobbos sarkot is meghagyta, de modern, új erőket is helyzetbe hozott. Amikor 2000-ben a néppárttal összeállva kormányra lépett, az FPÖ ellenzéki pozícióját is igyekezett megtartani. Kísérlete köztudottan kudarcot vallott, a hirtelen helyzetbe került emberei közül sokan megkedvelték a hatalmat, másokat dilettantizmusuk sodort el. Ismét függésbe került a Burschenschaft-szervezetektől, ahonnan elözönlötték a szabadságpárti kormányhivatalokat, tartományi vezetőségeket, állami vállalatokat az egyetemet végzett fiatalok. Az elemzők többsége egyetért: a szélsőséges diákszervezetek buktatták meg 2005-ben Haidert, ahogyan ők emelték a hatalomba is 1986-ban.

Pártvédelem alatt

Haider kisodródása, az FPÖ kettészakadása, majd a vezér 2008-ban bekövetkezett halála átmenetileg újra egy számjegyű mozgalmat csinált a pártból. A régi értékekhez hű Heinz-Christian Strache 2005-ben szintén a diákszervezetek segítségével került az FPÖ élére – ő maga már 15 évesen tagja volt a "Vandalia-Burschenschaft" szervezetnek. De nem csupán pártkarriert csinált fiatalon, az egykori nácikhoz is közeli ismeretség fűzte, s szívós munkával ismét 20 százalék fölé emelte az FPÖ-t. "Mi itt lent kisemberek, azok ott fenn hatalmasok" – ezt az ideológiát követte, szidta az EU-t és az idegeneket, főleg a muzulmánokat, s "a haza minden előtt” jelszó hasznosságát is időben felismerte. A ma a bécsi parlamentben képviselő stájer Axel Kassegger már 2015-ben ostorozta az ENSZ-t egy diákszövetségi rendezvényen, olyan intézménynek aposztrofálva, amely "fentről lefelé próbálja akaratát a népekre kényszeríteni, például a nemi egyenjogúsággal, az emberjogi világerkölccsel". Igaz, az FPÖ már 2011-ben - Strachével és helyettesével, Norbert Hoferrel – szép csendben visszaírta a párt statútumába a nagynémetség elsőrendűségét.

A pártelnök a bevezetőben idézett január végi elhatárolódását akkor kényszerült megtenni, amikor két nappal az alsó-ausztriai tartományi választások előtt kiderült, hogy az FPÖ ottani elnöke, Udo Landbauer, aki alelnök a Germania Burschenschaft Wiener Neustadt-i szervezetében, szó nélkül hagyta, hogy a diákszervezet daloskönyve tele van antiszemita rigmusokkal, biztatással, hogy újabb zsidókat indítsanak a gázkamrákba. Strache először védeni próbálta a dalok megszületésekor még csak 11 esztendős Landbauert, majd a koalíciós partner nyomására rávette a hamis hangú férfiút, hogy minden politikai tisztségéről mondjon le.

STRACHE ÉS UDO LANDBAUER - Rávette a lemondásra FPÖ-s beosztottját

STRACHE ÉS UDO LANDBAUER - Rávette a lemondásra FPÖ-s beosztottját

Az ÖVP helyi vezére, a bátornak mondható Johanna Mikl-Leitner kerek perec megmondta, hogy politikailag nem hajlandó egy levegőt szívni Landbauerrel. Sebastian Kurz, a néppárt elnöke igyekezett a pártjának abszolút többséget szerzett Mikl-Leitnert erősíteni, s a nemzetközi döbbenetet mérsékelni, ezért követelte a Germania szervezet feloszlatását. De állítólag az elévülés esete áll fenn, amúgy pedig az egyesületi törvény alapján sem a kancellár, sem a belügyminiszter nem adhat utasítást egyesület megszüntetésére. Időközben egy bécsi szervezet, a Bruna Sudetia bukott le hasonló szellemű dalaival. A Sudetia élén álló, vágott arcú Herwig Götschober, civilben az infrastruktúraminiszter, FPÖ-s államfőjelölt Norbert Hofer kabinetjének tagja, első rémületében Strache mögé bújt. A német diákszervezetek irigykedve konstatálták, hogy osztrák testvérszervezeteik pártvédelem alatt állnak, ők viszont ilyennel sajnos nem rendelkeznek. Strache a "legjobb védekezés a támadás" taktikáját választva bejelentette, hogy történelmi bizottságot állítanak fel saját embereikből, hogy vizsgálja meg a Burschenschaft-szervezetek eredetét, közelmúltját, viszonyát az FPÖ-höz.

A közvélekedés szerint az ausztriai Burschenschaftok egymáshoz csak lazán kötődő, múltba forduló revansista klubok, befolyásuk, mivel a társadalom peremén helyezkednek el, csekély. Ám a mozgalom kutatói szerint, lehet hogy nincsenek sokan, talán négyezren lehetnek, de szoros a kapcsolódásuk egymáshoz, s az FPÖ hatalomra kerülésével bejutottak a politikai irányítás szívébe. A 38 szabadságpárti képviselőből ma 18-an a Burschenschaft tagjai, a koalíciós tárgyalásokon részt vett hatfős FPÖ tárgyalódelegáció 5 tagja dolgozik valamelyik diákszervezetben. Velük töltötték fel a szabadságpárti kézre jutott minisztériumok vezető gárdáját, Hofer egymás után nevezi ki híveit állami cégekhez, például az útépítőhöz, a vasúthoz.

"Vajon tisztában van-e a kormányzást tavaly ősszel puccsszerűen megragadó, drasztikus társadalmi változásokat ígérő, népszerű néppárti kancellár, Sebastian Kurz azzal, hogy kikkel osztja meg a hatalmat?" – teszik fel rendre a kérdést az osztrák politikai elemzők. "Igen, tudja, nem lehetnek illúziói" – és válaszolnak is költői kérdésükre.

Batka Zoltán: A Sátán Budapesten

Publikálás dátuma
2018.04.07. 09:15
FRA ANGELCO: UTOLSÓ ÍTÉLET (Pokol, részlet) A 15. század még másképp képzelte el a Sátánt – nem kiköpött holland FOTÓ: MUSEO D

Kovács határőrtizedes tanácstalanul forgatta az orra alá tolt útlevelet. Többször jól megnézte magának az üvegablak túloldalán álldogáló érkező utast. Nem látott rajta semmi különöset. Magas, középkorú, kesehajú figura, arca kissé beesett, szeme gunyorosan hunyorgott. Így elsőre mondjuk kiköpött holland.

- Ez most a családnév vagy keresztnév? - nyögte ki végül, csak hogy valamit kérdezzen.

Az útlevélben a névnél egyetlen szó állt: Lucifer.

- Ez az egy nevem van - vonta meg a vállát flegmán az ördög.

Kovács még egyszer megnézte az útlevelet, majd hátrament megvitatni az ügyet a főnökével. Végül arra jutottak, hogy Lucifer neve nincs rajta az ismert nemzetközi bajkeverők, terroristák listáján, továbbá nem migráns. Azaz nincs semmilyen hivatalos ok megtagadni a belépését az országba. Kovács tizedes végül visszaadta az útlevelet a türelmesen várakozó ördögnek. A tizedes egy kicsit közelebb hajolt az üveghez.

- Szabad tudni, hogy mi a jövetelének a célja?

Lucifer arca felderült.

- Ó semmi különös kérem, csak kikapcsolódni jöttem! Tudja, mostanában annyi munkám volt, hogy azt el sem hinné - legyintett fáradtan -, így elhatároztam, hogy két napra kiveszek egy szobát egy szállodában, és lazítok kicsit - mutatta Lucifer a hotelfoglalását a határőrtisztnek. - De nem akarom nagy dobra verni az ügyet. Ugye, számíthatok a diszkréciójára? - hunyorgott a Sátán a határőrtisztre.

- Ez csak természetes! - húzta ki magát önérzetesen Kovács, majd elnézte, ahogy a Sátán elbaktat a poggyászaival a taxiállomás felé, és rögvest felhívta a barátnőjét, az anyukáját és vagy féltucat ismerősét, köztük egy újságírót.

Estére a bulvárlapok különkiadással jelentek meg, címlapjaikon öles betűk hirdették: EXKLUZÍV: NÁLUNK PIHEN A SÁTÁN! Alcím: EGY LUXUSHOTELBEN ÉRTÜK UTOL A GONOSZT! Pillanatok alatt forgatócsoportok özönlötték el Lucifer szállodájának előcsarnokát, a portások alig tudták leparancsolni a szálloda kávézójába kiállított műemlék zongora tetejéről az egyik stábot. Végül a szállodaigazgató kérésére Lucifer belement abba, hogy rövid sajtónyilatkozatot tegyen: a kamerák előtt megerősítette, hogy ő az a Lucifer, akiről az írások szólnak, ismételten leszögezte, hogy két napra kikapcsolódni érkezett Budapestre, majd jó éjszakát kívánt a forgatócsoportoknak, akiket a hotel portásai néhány markos pincér segítségével végre kitessékeltek.

Másnap kora reggeltől folyamatosan érkeztek a postások a hotelhez: ládaszámra érkeztek az expressz ajánlott borítékok. A levelek egyik fele szerelmi vallomás volt unatkozó háziasszonyoktól, míg a másik fele feljelentés: a legtöbben azokat a kollégáikat ajánlották az ördög figyelmébe, akik szerintük már réges-régen bőségesen rászolgáltak a kénköves üstökben történő elevenen megfőzésre. Közben a parlamentben rendkívüli ülésnapot hirdettek. A KDNP közleménye szerint nem kétséges, hogy az abortusz, a melegházasság, az élettársi kapcsolatok elterjedése és Soros György aknamunkája áll az ördög ideérkezése mögött. Az ellenzék pedig vizsgálóbizottságot követelt, hogy megállapítsák, a Sátán ittlétének van-e köze Andy Vajna kaszinócégének következő közgyűléséhez. Ezt a kormánytöbbség persze leszavazta, majd Gulyás Gergely frakcióvezető felszólította az ellenzéket, hogy ezekben a sorsdöntő napokban tegyék félre a gyűlölködést, fogjanak össze. Ezek után kiosztotta a képviselőknek a "Magyar Idők" rendkívüli számát, a címlapon az ellenzék vezetőivel, akiket ezúttal ördögszarvval és patával ábrázoltak, továbbá megvádolták őket azzal, hogy az ördögöt akarják indítania XI. kerületben egyéni jelöltként. Végül a kormánytöbbség országgyűlési határozatot fogadott el arról, hogy a keresztényietlen és nemzetietlen ellenzék tehet az ördög idetelepüléséről és felszólította a kormányt, hogy ebben a válságos helyzetben mindent tegyen meg a magyar emberek védelmében.

A kormány ura a helyzetnek és az ügyben már folyamatban van a TEK akciója - ezt Pintér Sándor belügyminiszter jelentette be. Később kiderült, hogy a TEK-különítmény valóban elindult Lucifer szállodájához, ám elnézték a címet, így végül Káposztásmegyeren lyukadtak ki, ahol elfogyott a páncélautóból a benzin. A kommandósok a 30-as busszal próbáltak volna visszajutni a városba, ám a buszvezető nem engedte fel őket a járatra páncéltörő rakétával, ráadásul a kutyáikon sem volt szájkosár.

A vereség hírére a kormány azonnali nemzeti válsághelyzetet hirdetett és taktikát váltott: az ördöggel való frontális harc helyett inkább törvényjavaslatot nyújtottak be a közismerten "keresztényüldöző" és "sátánista" civil szervezetekről. Az ellenzék ettől azonnal elhatárolódott, ám az egyik fele parlamenti nyilatkozatban akarta elítélni, hogy a kormány az ördög okozta, súlyos vészhelyzetet is saját önös céljaira használná ki, míg a másik része azt követelte, mindenki vonuljon ki a Parlamentből és utcai tüntetésen mondjanak nemet a kormány sátáni mesterkedéseire. Végül kölcsönösen azzal vádolták meg egymást, hogy a kormány "ördögi játszmájában" vesznek részt, mire egy új ellenzéki párt alakult, amelyik viszont mindkét csoportot kollaboránsnak tartotta, majd következő félórában ők is három részre szakadtak és elkezdtek teljes erővel egymás ellen kampányolni.

Addigra az ország már teli volt a villámgyorsan legyártott Sorost és Lucifert együtt ábrázoló óriásplakátokkal. Estére a rendőrséget országszerte féltucat helyről riasztották, hogy látták az ördögöt, igaz, ugyanazok hívogatták a rendőröket, akik korábban a kék túrázókat is migránsnak nézték. Egy dunántúli kistelepülésen rendkívüli falunapot kellett összehívni, mivel elterjedt a híre, hogy az arra járó ördög ellopott egy fél rúd téli szalámit a helyi boltból, végül a helyi plébános kénytelen volt felszentelni és megáldani a kis közértet.

Valójában Lucifer egész idő alatt ki sem mozdult a szállodájából. Fürdőt vett, szaunázott, manikűröztette magát, majd este némileg bepezsgőzve elaludt a bekapcsolva hagyott tévés szappanopera előtt.

Másnap kora reggel Orbán Viktor miniszterelnök rádióinterjújában leszögezte: „Az ördög csatlósainak gyűlöletpolitikájával szemben a keresztény szeretet politikájára van szükség." Félórával később elindult a békemenet a Hősök Teréről "Pokolba veletek!" feliratú molinót cipelve. A reggel óta megalakult újabb négy, tiszta lapot és új kezdetet hirdető párttal együtt nyolcpólusúvá vált ellenzék tizenhat különböző ellentüntetést jelentett be, ebből kettőt a rendőrségi ügyintéző hibájából egyenesen a békemenet közepére regisztrálták, a kormánypárti menetelők pedig azonnal kiszúrták a közéjük furakodott ellenzékieket, mivel azok fiatalabbak voltak hatvan évesnél.

Közben az utcán amúgy is tarthatatlanná vált a helyzet. Időközben ugyanis a Magyar Katolikus Püspöki Kar erkölcsi megújulást sürgető körlevélben kissé elővigyázatlanul arra figyelmeztetett, hogy az ördög megjelenése a végítélet közeledtét jelzi. Amikor a magyarok között elterjedt a híre, hogy már nem sok idejük maradt hátra, elkezdtek kétségbeesett gyorsasággal lopni. Mivel a rendőröket kivezényelték civilben békemenetelni, városszerte elszaporodtak az incidensek. A végveszélyre való tekintettel a kormány előbbre hozta az idei közbeszerzéseit, a Közbeszerzési Értesítő rendkívüli különkiadásából kiderült, hogy a kormány a szociális ellátástól elvont 50 milliárd forintból azonnali közbeszerzést írt ki virágfüzérre, tömjénre és szenteltvízre, amit rögtön meg is nyert a virágfüzér-tömjén és szenteltvízgyártás ismert szakértője, a felcsúti Mészáros és Mészáros Kft. De egy vidéki polgármester is gyorsított közbeszerzést hirdetett a főtér felújítására, amit azzal indokolt, hogy a Sátánt csak úgy lehet feltartóztatni, ha uniós forrásokból minél előbb letérkövezik a főteret - két rétegben.

Lucifer közben megebédelt, még egyszer szaunázott, manikűröztette a patáit, majd sűrű sóhajtások közepette a Ferihegyi reptérre vitette magát.

- Jó nagy felfordulást csinált! - jegyezte meg epésen Kovács tizedes a távozó ördögnek, mivel a kihirdetett nemzeti válsághelyzet miatt túlóráznia kellett.

- Hogy én?! - nézett nagyot Lucifer - mindenre esküszöm, tényleg nem csináltam semmit! - mondta tagjait ropogtatva –, pont azért jöttem ide pihenni, mivel itt a kisujjamat sem kell megmozdítanom, a magyarok maguktól is mindent pont úgy csinálnak, ahogy én szeretném.

Egy pillanatra elérzékenyülve visszanézett a városra. A távolból hallatszott a dudálás és a szirénaszó.

- Hiányozni fog ez a hely – mondta remegő szájszéllel. – Na, de vár a munka! - sóhajtott a Sátán és szaporán felszállt az egyik repülőgépre.

Sebes György: Kampány-etetés

Publikálás dátuma
2018.04.07. 09:12
FONTOS A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL - Magdi anyusnak, Vili bácsinak el is hiszik

Na, most akkor tessék választani! És ezúttal nem a sorozatok, a filmek, vagy a különböző színvonalú vetélkedők között, hanem igazából. A tét, hogy kik jussanak a parlamentbe. Ez négyévente előálló lehetőség és mindenki élhet vele. De itt kezdődnek a problémák.

A választásra jogosult polgárok könnyen összezavarodhatnak. Csak kimennek az utcára és szembe találják magukat a pártok plakátjaival. Addigra már elolvashatták a postaládájukba bedobott újságokat, szórólapokat. Rosszabb esetben ezt személyesen is elmondják nekik a pártok kihelyezett standjain. Mindenütt szép ígéretek, szimpatikus(nak látszó) jelöltek. És akkor még nem említettük azt a tömény kampányt, ami a médiából zúdul rájuk. Mert a rádiók és a tévék segítenek (mint A Piramis, amint azt Stohl András oly sokszor elismétli a TV2 kétségkívül sikeres műsorában).

A választási kampány idején látható és hallható politikai reklámokat szigorúan szabályozzák. Ennek érdekében az utóbbi években nemcsak a választási eljárási törvényt, hanem még az alaptörvényt (leánykori nevén: alkotmány) is - többször - módosították. A részletekkel most nem untatjuk a kedves olvasókat, a lényeg az, hogy a nevükben és a szokásjog alapján még mindig közszolgálatinak minősülő médiumok kötelesek ingyen, meghatározott időkeretben és válogatás nélkül sugározni a választáson induló pártok reklámjait. A kereskedelmi rádiók és tévék számára ez szabadon választott gyakorlat, az idén az utóbbiak közül az RTL Klub és az ATV jelezte, hogy ily módon is kiveszi részét a közönség tájékoztatásából. Emellett ők saját kisfilmeket is gyártottak, amelyek közös gondolata a szavazásra való buzdítás.

FONTOS A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL - Magdi anyusnak, Vili bácsinak el is hiszik

FONTOS A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL - Magdi anyusnak, Vili bácsinak el is hiszik

Az átlagos néző itt már komoly bajban lehet. Mert számára kedves, jól ismert embereket - többnyire színészeket - lát, valamennyien oda jutnak, hogy "persze, elmegyek szavazni". Ez eddig rendben is van. Ónodi Eszternek, Kulka Jánosnak, a Magdi anyusként szeretve tisztelt Fodor Zsókának, a Vili bácsi szerepében elhíresült Várkonyi Andrásnak elhiszik, hogy a részvétel fontos, mi több, talán jó dolog is. Na, de azt már egyikük sem mondja meg, hogy a fülkék magányában kire kell szavazni. Könnyű lenne a helyzet, ha ezek az népszerű és kedves(nek látszó) hírességek indulnának a választáson. De nem. Ott mindenféle, többnyire sosem látott nevekkel és pártokkal találkozik a szerencsétlen választó. Mint a politikai reklámok jelentős részében egyébként, de ott nincs gond, legfeljebb továbbkapcsol.

Csakhogy most vasárnap komolyabbnak látszik a dolog. Sok-sok olyan polgár is eleget tesz állampolgári kötelességének, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy miért, kiről és egyáltalán hogyan szavaz. A napokban beszélgettem egy első választó, Budapesten élő, nagyon szimpatikus ifjú hölggyel. Értelmiségi szülők gyermeke, a család érdeklődik a hírek és a politika iránt, ilyen kérdések gyakran szóba is kerülnek köztük. Az ifjú hölgy azonban nem tudta, mit is kell majd csinálnia, ha elmegy szavazni, arról pedig gőze sem volt, hogy miféle pártok és emberek indulnak, közülük pedig ki érdemelheti meg, hogy rá(juk) adja a voksát. Feltehetően nem járok messze az igazságtól, amikor úgy gondolom, hogy az ország nagyobbik részében ennél még rosszabb a helyzet. Az a tömeg fog dönteni, amelyik lényegében semmit sem ért az egészből. Kérdéses, hogy a saját - javuló vagy romló - helyzete alapján húzza be az X-et, vagy hallgat a médiából ömlő propagandára. És ha így tesz, akkor Orbán Viktornak hisz-e (aki persze megmondja, mit kell tennie), vagy inkább Magdi anyusnak (aki viszont nem mondja meg, de azért sejteti, hogy azért kell voksolni, mert változásra van szükség).

Nemrég egy buszon volt alkalmam hallgatni két idős hölgy - két néző - beszélgetését. Nem tudtam nem hallani, mert olyan hangerővel cseréltek eszmét. Egyikük éppen cipővásárlásból tartott haza és bár nem volt túlságosan jól öltözött, nagy örömmel újságolta, hogy alig 20 ezer forintért jutott egy párhoz. Végül a tévéműsorok után a konkrét politika is szóba került, nyugtázták, mennyire jó, hogy a kormány újabb 10 ezer forintos Erzsébet-utalvánnyal járt a nyugdíjasok kedvében. Nem kétséges, ők ezzel már meg vannak véve. Kérdés, sorstársaik közül hányan gondolkoznak egy kicsit tovább.

Végül is a kormánypropaganda - egyik oldalon a migránsozás, a másikon pedig az adományok - termékeny talajra hullhat. A tévék büszkék lennének, ha ők is ennyire eredményesen tudnának etetni. Ám nekik kicsit jobban meg kell küzdeniük a nézők rokonszenvéért, vagyis azért, hogy az ő műsoraikat válasszák és lehetőleg a reklámok idején se kapcsoljanak át más csatornára (hátha ott véletlenül nem egy másik hirdetési blokk megy).

Vasárnapig tart ez a különleges, csak négyévente ismétlődő helyzet, amikor a politika áll az előtérben. A választás napjának estéjén aztán még megharcolnak a nézőkért - a választási műsorokkal -, aztán hétfőtől visszaáll az élet a rendes kerékvágásba. Mert akármi lesz is az eredmény, akárhogyan szerepelnek is a pártok, a nézők ismét a jól megszokott sorozatok, az andalító vetélkedők és a ritkábban sugárzott jó filmek felé fordulhatnak. Újra várhatják, hogy etessék őket.

Mégiscsak ez az igazi.

Szerző