Még az utolsó percben sem késő valamiféle együttműködést kovácsolni helyben vagy országosan, ugyanis mintegy 400 ezer olyan ember akad, aki az utolsó napok benyomásai alapján kész megrohamozni a szavazófülkéket – ez a legfontosabb tanulsága annak a mérésnek, amit a Vasárnapi Hírek megrendelésére a Publicus Intézet készített. A kutatásból kiderül, hogy a bizonytalanok körében egyre nő a kormányváltási kedv. Fontos, hogy a pártpreferenciával nem rendelkező, vagy azt titkoló mintegy 3 milliós tömeget nem szabad egységben kezelni, célszerű megkülönböztetni a mintegy 2 millió passzív, illetve a 0,9 millió aktív bizonytalant – utóbbi tömeg döntheti el, ki nyeri a választást.
Szóval ennek a körnek most majdnem 90 százaléka voksolni akar április 8-án, ennek tudható be, hogy a részvételi hajlandóság 74 százalékra ugrott. (Ez nagyjából 6 millió ember jelent, ha csak a biztos pártválasztók küzdenék el magukat az urnáig, akkor valóban 5,1 milliós részvétellel lehetne számolni.) Az aktív bizonytalanok 45 százaléka egyelőre még nem tudja, hogy ki mellé teszi az x-et vasárnap (ez a cikk elején említett 400 ezer ember). Illetve majdnem ugyanekkora sokaság (az aktívak 44 százaléka) pontosan tudja, hogy kire szavaz, csak nem árulja el. Azaz a pártoknak még bőven van mit keresni közöttük, nem véletlen, hogy a Fidesz is egyszeri juttatásai (Erzsébet-utlavány, gázár-kompenzáció, stb.) jó helyre kerültek a bizonytalanoknál, hiszen körükben az átlagosnál jóval több a középkorú/idős, szegény és egyedül élő ember.
Az aktív bizonytalanokat azonban egy üzenet jobban elbizonytalaníthatja, mint a biztos pártválasztókat. Ez pedig az, ha a választás tétjét relativizálják (értsd: arról szól a közbeszéd, hogy ez egy átmeneti voksolás, ami egy előrehozott választásnak ágyaz meg – Szél Bernadett LMP-társelnök szíves közlése), azaz azt mondják, hogy „ettől a döntéstől nem változik meg az életed, majd egy másiktól”. Ugyanis a közvélemény-kutatók szerint a bizonytalanokat sokkal nehezebben lehetne mozgósítani még egyszer, mint a stabil párthíveket.
Utóbbiak viszont a jelek szerint csúcsra járnak. A Publicus Intézet azt mérte, hogy a biztos pártválasztók között most először előzte meg a Fideszt az ellenzék összesített eredménye. Az MSZP Párbeszéd és a Jobbik gyakorlatilag fej-fej mellett: fut: előbbit a biztos pártválasztók 20 százaléka, az utóbbit 19 százaléka szereti. Az LMP ebben a körben 7 százalékot tud, míg a DK a biztos szavazók 5 százalékának a szíve csücske. A Momentum alulról súrolja a 2 százalékot, míg a Puclicus az Együttet és a kétfarkú kutyát nem tudta értelmezni. Azaz a négy nagyobb párt összesen 51 százalékot tud a biztos pártválasztók körében – a Fidesz pedig 45-öt. De azt egyben, így a matematikai többség nem konvertálható át együttműködés hiányában választási többségként.
Holott a választók 51 százaléka, több mint 4,1 millió ember érdemben örülne, ha más kormányozna, és nem az Orbán-kabinet újrázna. A leginkább az MSZP-Párbeszéd és az LMP táborának van elege: a két formáció híveinek 100 százaléka kormányváltást akar. (Ez pedig azt jelenti, hogy az együttműködést kitartóan mellőző LMP-vezérkar azzal szembesülhet, hogy a „Lehet Más a Politika” szavazóit nem a párthűség irányítja ott, ahol az LMP-s jelöltek esélytelenek.)
