Bedarált tisztesség

Publikálás dátuma
2018.04.06 07:46
A látszólagos elfogadás mögött örökké ott rejlik a megbélyegzés és a kitaszítás Fotók: Szalmás Péter
Fotó: /
Nyomasztó tükröt tart elénk a Berlin, Alexanderplatz című előadás a Katona József Színházban, Mészáros Béla fajsúlyos főszereplésével. A produkciót beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába.

„Minden változik. Újra kezdeni utolsó lélegzeteddel is lehet. De ami megtörtént, megtörtént. És a vizet amit a borba öntesz, többé ki nem öntheted” – így hangzik a Brecht idézet a Berlin, Alexanderplatz című darabban a Katona József Színházban. A történet főszereplője Franz Biberkopf szállítómunkás, aki a húszas évek Berlinében börtönbüntetése után újra akarja kezdeni az életét, de mindig közbe jön valami, sőt a jószándék a végén teljesen eltűnik, bedarálódik a közeg szorításába. Alfred Döblin regényéből film is készült, a művet színpadra vinni istenkísértő vállalkozás, rengeteg buktatóval járhat. Kovács D. Dániel rendező a színpadi adaptációt készítő Mikó Csabával és dramaturg munkatársaival, Bíró Bencével és Radnai Annamáriával mindent megtesznek, hogy ezeket a buktatókat elkerüljék. Nagyrészt sikerrel is járnak, hiszen egy érvényes, követhető, három órán belül maradó színpadi verzióval álltak elő. Ez már önmagában nagy teljesítmény. És ehhez társulnak a kreatív rendezői megoldások. Kovács D. Dánielnek beindult a fantáziája és sok ötletbe beleszeretett. Ezek java működik is, a filmes bejátszások, a feliratok, az élő zene. Rengeteg modern, az európai világszínházat idéző eszköz, jól kiegészítik egymást, olykor azonban felvetődik, hogy talán a kevesebb több lenne.

A múltat nem lehet elfelejteni, Mészáros Béla és Rujder Vivien

A múltat nem lehet elfelejteni, Mészáros Béla és Rujder Vivien

A több szálon futó, sok helyszínes cselekmény lebonyolítása viszont igazán profi, filmszerű, gyorsan pergő. Köszönhető ez a színészi játéknak is. A Katona József Színház társulatából kioszthatók a darab szerepei, nagyon sok izgalmas karakter, nehéz is kiemelni bárkit. Az abszolút főszereplő azonban Biberkopf, akit Mészáros Béla alakít. Óriási feladat, egy olyan küzdelmet kell megjelenítenie, amiről tudjuk, hogy nem nyerhető meg. Ezért az árnyalatok, a küzdelem mélysége és fordulópontjai az igazán izgalmasak. Brechten túl, miért törvényszerű, hogy ez az újrakezdés bukásra van ítélve? Mészáros Béla végig küzdi a csaknem három órát és küzdelmével tudunk azonosulni. Sajnos nagyon is jól értjük, miként válhat valaki a szélhámosok, a hazudozók, a jobb életre vágyók, a gátlástalanok eszközévé. A tudatlanság is kell hozzá, de ennél összetettebb a helyzet. A közeg, a kor meghatározó. De közegek, korok sajnos gyakran ismétlődnek. A motiváció pedig mindig ugyanaz. Átlépni a másikon, legyőzni őt, megalázni, kijátszani és ezzel előbbre jutni. Ha az áldozat nem libben át a győztes oldalra, akkor pedig törvényszerűen elsüllyed. Arról nem beszélve, hogy a bűnös, mindig bűnös marad, egyrészt a bélyeg örökre rászárad, másrészt a lelkiismerete soha nem hagyja nyugodni.

A társulatból, ha mégis ki kellene emelni néhány színészt, akkor Bezerédi Zoltánt, Elek Ferencet, Keresztes Tamást, Pálmai Annát és Pálos Hannát említeném. Valamennyien nagyon erős karaktereket mutatnak. „Egyszerűen csak tisztességes akartam lenni… „ - mondja a darabban Biberkopf, aki közben többet akart egy vajas kenyérnél. Mentségként a tisztesség szándéka jól hangzik és igaz is, de felmentést nem adhat arra, ha méltatlan dolgokhoz adjuk a nevünket, ha olyan helyzetekbe keveredünk bele, amelyekből sürgősen ki kellene szállnunk, még akkor is, ha többet szeretnénk egy vajas kenyérnél. Erre int minket nyomasztó és kíméletlen módon a Berlin, Alexanderplatz. És arra, hogy a helyzet sajnos könnyen elfajulhat.

2018.04.06 07:46

Linzben is a víz az úr

Publikálás dátuma
2018.08.18 10:49

Fotó: KCHO (CU) EL PENSADOR/
DonauArt címmel művészeti programsorozattal tisztelegnek az európai nagy folyam előtt.
A Duna sokkal inkább szerves része Linz kulturális életének, mint Budapesten. Partján promenád, ipari kikötő szabadtéri galériával és múzeum alkot művészeti teret. Május végétől október közepéig minden a Dunáról szól a városban. A fél éves programsorozat keretében számos vezetett városi séta, konferencia zajlik, és ahol csak lehet, a víz ihlette kortárs művészeti alkotások, projektek láthatók. Szabad asszociációktól a tudományos ismeretekig sokféleképpen kerül fókuszba a Fekete tengerig 10 országon keresztül haladó ikonikus folyó, amely több mint kétezer éve Európa politikai, kereskedelmi és kulturális artériája. Sokunk fejében még egy régi kép él Linzről, mely leginkább vasiparáról és világhírű acéljáról volt híres. Ám Felső-Ausztria tartományi fővárosa az elmúlt években nagyon sokat változott, és nemcsak Ausztria, de egész Európa egyik igazán különleges kulturális központja lett, ahol szervesen ötvöződik a hagyomány és a modernitás, az ipar és a művészet. 2009-ben, a kulturális évadra készült el a város egyik legizgalmasabb kiállító tere, a Höhenrausch. Az egykori Orsolya-rendi templom kolostorát alakították át kiállító térré, amelynek szerves része a templomtorony, és a szomszédos háztetők is. Tizedik éve minden május végétől október közepéig tart nyitva a változó tematikájú kiállítás. Ami nemcsak a sokszínűségével, de egészen elképesztő elhelyezkedésével is ámulatba ejti a betérőt. Az idei év fő motívuma a víz - ezzel is kapcsolódva a Donau Art programhoz. A Másik part című kiállításon több mint 40 kortárs műalkotás látható. Nehéz persze magyarra fordítani a művészeti tér nevét, de a bátor próbálkozók a Magaslati Mámor címet adták neki, ami nem is áll messze a valóságtól. Mert valóban mámoros, varázslatos dolog történik azzal, aki végigjárja. Itt is egyszerre van jelen az elgondolkodtató, a szemet és lelket gyönyörködtető, a sokkoló és megnyugtató, a megrázó és a lenyűgöző. Bármerre halad és néz az ember újabb és újabb univerzumok, gondolati hálók sejlenek fel, amelyeket mind, mind a víz inspirált.
Az első meglepetés rögtön a kiállítás bejáratánál éri az embert. A Temesváron született, ma már Bécsben élő és alkotó Ovidiu Anton Út akadályok című installációja állja utunkat. Vörösre és fehérre festett gerendákból álló barikádon kell keresztül másznunk, hogy elindulhassunk a virtuális vízitúrán. És mászás közben kinek ne jutna eszébe az illegális határátlépés? De nem ez az egyetlen olyan installáció, amely reflektál korunk egyik legégetőbb problémájára. Beljebb és beljebb haladva hol fény folyó kúszik a lábunk alá, hol a jól ismert mobil fémkorlát tekeredik, hullámzik a fejünk felett, videók és fotók mesélnek a valóságról, borzalmakról és felemelő pillanatokról. Majd belépve egy kisebb terembe, egyszerre csak hirtelen csend lesz. Amikor az ember füle megszokja a csendet, akkor érzékeli csak maga körül azt a finom rezgést, és halk hangokat, amiket aprócska poharakban elhelyezett drótok és mágneslapok adnak ki a különböző mennyiségű vízzel feltöltött poharak segítségével. Nelo Akamatsu több száz vizes poharat hangolt be. A két évvel ezelőtt Szentendrén kiállító világhírű japán művészt Chiharu Shiota-t is megihlette a víz, és a Ferenczy Múzeumból ismert piros fonalak fonatából kialakuló tér most nem emlékeket idéz, hanem álomszerű utazásra hív csónakján. A klasszikus kiállítási teret végigjárva a templomtoronyba vezet az út, ahová a német művész Tamara Grcic különleges akusztikai élményt álmodott. A zubogó folyó hangja és a vizekről szóló szövegek hullámzásától kísérve, egyszer csak a szabad ég alatt és Linz fölött találjuk magunkat. És természetesen a városi panoráma mellé itt is jár a művészeti élmény. A fából felépített kilátótoronyba tartva újabb és újabb perspektívából láthatjuk az orosz Alexander Ponomarev gigantikus, de mégis törékenynek tűnő, huzalokból megalkotott Repülő hajóját. De előtte még elsétálunk egy, a háztetőn ülő alak előtt. KCHO kubai művész a tenger által partra sodort csónakok maradványaiból alkotta meg Rodin Gondolkodójának parafrázisát. Ezzel is emlékeztetve és egyben emléket is állítva azoknak a menekülteknek, akik egy jobb élet reményében apró lélekvesztőkön vágtak és vágnak neki a tengernek évszázadok óta.

Iparvárosból kultúrváros

Az egykori osztrák iparváros 2009-ben egy éven át volt Európa Kulturális Fővárosa Vilniusszal, a litván fővárossal együtt. Ekkor végre reflektorfénybe kerülhetett mindaz, amire a linziek már sokkal régebben készültek. Évekkel korábban határozták el a város arculatának megváltoztatását, amiért mindent meg is tettek. Nemcsak tervek voltak és tervrajzok, és nem is csak egy évre készültek. Úgy tűnik, mindent egy lapra tettek fel. A nevezetes év előtt kulturális intézmények felépítésére, felújítására, város alakításra több mint 250 millió eurót költöttek. A programokat már 2005-ben szervezte egy majd 40 fős stáb. Ám nem érték be annyival, hogy sikeresen levezényelték az évet, és felépítették a kulturális intézményeiket, hanem ezeket azóta is, komoly és vonzó kulturális, művészeti tartalommal töltik meg.

2018.08.18 10:49

Öngyilkos lett Jill Janus

Publikálás dátuma
2018.08.17 16:49

Fotó: AFP/ HERBERT P. OCZERET / APA-PictureDesk / APA
A Huntress frontembere negyvenhárom éves volt.
Negyvenhárom éves korában elhunyt Jill Janus, a Huntress nevű metálzenekar énekese – írta az AP hírügynökség az énekesnő családja és a zenekar közlése alapján. Jill Janus már régóta mentális betegséggel küzdött. Kedden az Oregon állambeli Portlandben vetett véget önkezével életének. Az énekesnő a 2009-ben alapított zenekar frontembere volt, három albumot készítettek. 2012-ben Budapesten is felléptek.   Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!  
2018.08.17 16:49
Frissítve: 2018.08.17 16:49