Történelmi hokiarany Budapestről

A MAC Budapest jégkorongcsapatának trénere, Majoross Gergely mindössze négy esztendőt számláló felnőtt edzői pályafutása második bajnoki címét ünnepelhette szombaton befejeződő döntőt követően.

A fővárosiak ötmeccses fináléban verték 4-1-re a háromszoros címvédő DVTK Jegesmedvéket, így huszonegy évvel a Ferencváros aranyérme után ismét Budapestre került a magyar bajnoki cím. A korábban a Miskolccal bajnok Majoross már az új kihívásokról is beszélt lapunknak.

- Ha egy klub az első bajnoki címére hajt, csak le kell igazolnia a kispadra Majoross Gergelyt… Lehet választani a két siker közül?

- Összehasonlítani is nehéz őket. Miskolcra anno úgy kerültem, hogy előtte csak az utánpótlásban dolgoztam, így óriási kihívásként éltem meg, hogy egy bajnokesélyes csapat hívott. Ez az elvárásoknál is jelentkezett: mindenképpen nyerni kellett valamit.

- Lett belőle három: bajnokság, MOL-liga, Magyar Kupa. És azzal a lendülettel vissza is szerződött Budapestre az újonc MAC-hoz.

- Felajánlották, hogy a szakmai vezetésemmel épüljön fel a felnőtt csapat. Ezen kívül nem is volt más elvárás.

- Egyből másodikak lettek, ahogyan tavaly is. Sőt, utóbbihoz társult egy Magyar Kupa-arany.

- Az első perctől arról beszéltünk, nincs értelme elindulni a néhány légióssal megerősített juniorcsapattal, így kész játékosokat is igazoltunk a saját nevelésűek mellé. Az utánpótlás és a felnőtt mezőny között nagy a különbség, a legjobb fiataloknak is újra fel kell építeniük magukat, ami nem könnyű feladat. Az első két szezonban a saját nevelésű játékosaink közül néhánynak sikerült, másoknak nem, s a két év tapasztalatával a múlt nyáron már okosabbak voltunk, s ennek megfelelően igazoltunk.

- Az alapszakaszban mégis úgy tűnt, valahogy nincs úgy egyben a csapat, mint korábban.

- A bajnokság három szakaszból épül fel. Az elsőben letesszük a technikai, taktikai és kondicionális alapokat, mondhatni ütjük-vágjuk a játékosokat. A második etapban kell megszerezni a stabilitást, a harmadikban pedig „hagyjuk járni a gyereket”. Ezeket a határpontokat, mivel az alapszakasznak nem volt akkora jelentősége, mint korábban, az idén máshova helyeztem: az volt a cél, akkor legyünk a legjobbak, amikor tényleg számít.

- A középszakaszt meg is nyerték, a negyeddöntőben a Ferencváros ellen viszont elég döcögősen indultak. Három meccs után vezetett az FTC, s a negyediket is csak hosszabbítás után sikerült behúzniuk. Viszont onnantól nem volt megállás: tíz meccs, ugyanennyi győzelem, 40-14-es gólkülönbség, kisöpörték az elődöntőben a Brassót, s három siker a döntőben a Miskolc ellen, mellyel nagyjából el is döntötték a finálét. Pedig az előző két szezonból lehetett néhány kellemetlen emlékük…

- Melyek sok tanulsággal is szolgáltak, főleg a tavalyi döntő: személyiségekben nem voltunk elég erősek a sikerhez. A nyáron ennek megfelelően alakítottuk ki az idei keretet, s azt hiszem, a finálé igazolta is az elgondolásainkat.

- Elképzelhető, hogy jövőre nem lesz lehetőségük megvédeni a bajnoki címet, hiszen ha minden jól megy, a MAC a DVTK-val és az Újpesttel együtt a szlovák első osztályba nevezhet.

- Mindenképpen nagy lehetőség és kihívás lenne, hiszen egy az Erste Ligánál erősebb bajnokságban próbálhatnánk ki magunkat. Az idén a Visegrádi-kupában már játszottunk szlovák élcsapatokkal, de tudjuk, a bajnokság más, a kupa a szlovákoknak láthatóan másodlagos volt. Ám alapvető célként – ha elfogadják a nevezésünket - a rájátszásba mindenképpen be kellene kerülni.

- A jelenlegi keret alkalmas rá?

- Valamennyit erősíteni fogunk, de nagy változásokra nem kell számítani, hiszen megérdemlik a lehetőséget, akik eddig eljuttatták a csapatot.

- A szlovák első osztály a légiósok számára is komolyabb hívószó lehet.

- A MAC eddig is vonzó célpontnak számított a magyar bajnokságban, az igazolásainknál nem feltétlenül a pénz játszotta a legnagyobb szerepet, s ez a visszajelzések alapján a szlovák ligában is így lehet.

- Amíg ez kikristályosodik, elvileg lazíthatna, ahogyan egy bajnokcsapat edzőjének dukál, csakhogy alig ért véget a finálé, máris jelenése van az április végi divízió-1-es világbajnokságra készülő válogatottnál, ahol az egyik edzőként segíti a kapitány munkáját.

- Négy napot azért kaptam, s ez kellett is, mint egy falat kenyér. Utána viszont tényleg a nemzeti csapaté a főszerep, innentől nem számít, ki a MAC-os, a miskolci, az újvárosi, csak egy cél lebeg mindenki szeme előtt: a lehető legjobb szereplés egy olyan, hazai rendezésű világbajnokságon, melyre még tavaly elfogytak a belépők…