Ki tudja meggyőzni a választókat, hogy ő Orbán Viktor tényleges kihívója, ez volt az elvi tétje az RTL Klub miniszterelnöki vitájának. Persze, ha a regnáló kormányfő elfárad a stúdióba, akkor a kérdés az lett volna: kinek hiszik el a választók, hogy érdemben képes kormányozni. És ennél a pontnál Szél Bernadett rögvest ki is esett volna, az LMP társelnöke ugyanis nem az ország működtetésére készül, hanem egy rövid átmeneti időszakra, egy technikai koalícióra – és egy újabb kampányra. Ebben viszont – mármint a felelősségvállalásban – Szél konzekvens. Vona Gábor egyértelműen deklarálta, hogyha a Fidesz nyer, akkor lemond elnöki pozíciójáról. Karácsony Gergely is egyértelművé tette, hogy ugyan nincs B-terve, azaz egy balközép kormányzásra készül, ám ha valami miatt mégsem bukik a rezsim, akkor nem sétál be listáról a parlamentbe, hanem zuglói polgármesterként szolgál tovább. Szél viszont az mondta: ő bázisdemokrata, így megkéri a kongresszust, döntsön, folytassa-e társelnökként az Orbán-rendszer elleni küzdelmet.
Hiába lejt a Fidesznek
Persze a vita folyamán nemcsak az április 9-ét követő időszakról esett szó, hanem a választási kampányról is. Szél Bernadett azt nehezményezte, hogy nem is nulláról, hanem erős mínuszból indul – a kormánypárt hazugságainak (például a migránssimogató LMP-ről) hála. Vona Gábor azon akadt ki, hogy a kabinet több százezer magyar állampolgárt rekeszt ki a szavazásból, amikor előírja, hogy a külföldön dolgozó/tanuló hazánkfiai csak személyesen, a külképviseleten voksolhatnak. Liverpoolban egy csíkszeredai magyar levélben szavazhat, egy budapesti magyarnak pedig haza kell repülnie, hogy szavazhasson, vagy be kell menni a londoni követségre – akadt ki a Jobbik elnöke a magyar-magyar megkülönböztetés miatt. Azt Karácsony Gergely sem tagadta, hogy a választásban a Fidesznek lejt a pálya, a kormánypárt primitív és aljas kampányt folytat, de az MSZP-Párbeszéd miniszterelnöke szerint van remény: ha az emberek megmozdulnak és elmennek szavazni, akkor nincs az a trükk, ami megakadályozza a kormányváltást. Karácsony szerint ezt bizonyítja, hogy ebben a ciklusban három jelentős időközi, illetve polgármester választás volt, és a Fidesz mindegyiken alulmaradt.
Papíron Clinton is
Az viszont nem vitás, hogy az ellenzék nem egységben mozgósít: Vona Gábor világossá tette, hogy a Jobbik mind a 106 választókerületben állva maradt, ezt persze – igazodva a realitásokhoz – azzal árnyalta, hogy magától értetődően lesznek átszavazások. Aminek viszont irányt nem szab a Jobbik elnöke, a választók bölcsességére bízza magát. Szél Bernadett sem törődött a taktikával túl sokat, inkább deklarálta, hogy papíron a Fidesz már megbukott, hisz a rendszer-elégedetlenek vannak többen. (Ennél a pontnál a vitát vezető Baló György szolidan megjegyezte, hogy papíron Hillary Clinton nyerte meg az elnökválasztást.) És szél hiszi, hogy az elégedetlenek pontosan érzik, mennyi mindent tesz azért az LMP, hogy jó irányba menjenek a dolgok. A Lehet Más a Politika azonban a „pártfényezésen” kívül az együttműködésről szót sem szólt. A szavazók nem birkák, hogy terelgetni kelljen őket, reagált arra a kérdésre Karácsony, hogy az MSZP-Párbeszéd megsúgja-e támogatóinak a választókerületekben kire is kell voksolni. A balos miniszterelnök-jelölt bízik abban, hogy az emberek megértik: az a formáció akar igazán kormányt váltani, amelyik sok helyütt visszalépett, és a 106 választókerületben nem indít jelöltet, így segítve elő a helyi erők összefogását (például csak az MSZP-Párbeszéd húzta vissza a jelöltjeit független favoritok érdekében). Összességében pedig, summázott Karácsony, a szív (ami baloldalon van) és az ész is egyaránt azt súgja: az ő szövetsége a legesélyesebb a legtöbb választókerületben. Az emberek már túlléptek azon, hogy ki jobboldali, és ki baloldali, riposztozott Vona Gábor, a választókat az életük, például a háziorvosi ellátás újraszervezése érdekli, azon rágódjanak a politológusok, hogy melyik program volt jobb és baloldali.
Nem szomorkodásra, koalícióra
Persze szomorú lesz, de sem erkölcsileg, sem taktikailag nem éri meg visszaléptetni a jelöltjeinket, reagált Vona Gábor arra a kérdésre, hogy mi lesz, akkor ha vasárnap este az eredmények azt mutatják: olyan választókerületekben nyert a Fidesz, amit az ellenzék simán elhozhatott volna, ha pártjai együttműködnek. Szél Bernadett gyorsan kiosztotta két beszélgetőtársát, hogy ő ugyan megpróbálta szövetségbe kovácsolni őket, de nem voltak hajlandók összekapaszkodni. Majd az LMP társelnöke megpróbálta az „együttműködés katalizátorának” szerepébe szuszakolni magát, mondván: ő a választásokig dolgozik valamiféle együttműködésen. (Ez azonban egyelőre az LMP támogatónak szóló látszatépítés, hiszen a zöldpárt nem tesz érdemi gesztusokat, és mintegy száz jelöltje maradt állva.) Karácsony Gergely nem szomorkodásra készül, hanem arra, hogy a demokratikus pártok abszolút többséget szereznek, és koalíciós tárgyalások kezdődnek. Karácsony szerint ha nincs egyértelmű felhatalmazás, azaz a Jobbik is kell egy kormányhoz, akkor egy szakértői kormányt tud támogatni – amennyiben azt nem egy jobbikos miniszterelnök vezeti. De Karácsony szerint hiba lenne arra kérni felhatalmazást a választóktól, hogy újra választhassanak. Vona Gábor az MSZP-Párbeszéddel nem hajlandó semmilyen frigyre lépni akkor sem, ha a kormányzás múlik rajta, a Jobbik kizárólag új pártokkal az LMP-vel és a Momentummal beszélgetne a közös regnálásról. Ahhoz viszont Vona Gábor szerint nem szükséges koalíció, hogy lebontsák a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Abban viszont mindenki biztosan/ezer százalékig egyetértett, hogy a Fidesszel nincs koalíció.
