Nemrég David Attenborough mesélte egy interjúban, hogy egy természetfilm forgatása közben azt látta, egy albatrosz több ezer kilométert repült, hogy fiókáihoz visszaérve, azokat jól megetethesse az út során gyűjtött műanyaggal. A tengeri uborkák étrendjében 138-szor annyi műanyag van, mint amennyit a tengerfenéken szétszórt szemét gyakorisága indokolna. A sort lehetne folytatni: nyilvánvaló, hogy az állatok valamiért nagyon szeretik a tengeri hulladékot.
"Van ez a félreértés, hogy ezek az állatok buták, és egyszerűen azért eszik a műanyagot, mert az ott van. Ez nem igaz" - magyarázza Matthew Savoca, a NOAA halászat-tudományi központ kutatója. Szerinte a jelenség okát abban kell keresni, hogy egész másként érzékelik a világot például a tengeri madarak vagy halak, mint az emberek.
Munkatársaival Savoca olyan kutatásokat végzett, melyek alapján úgy tűnik, sok esetben a szaga álcázza ételként a műanyagokat. Az óceánokban lebegő darabokon megtelepszik ugyanis az alga, és mikor ezt az algát apró rákok eszik - amik sok állat kedvenc ételei -, a műanyag az ő szagukat veszi át. Rengeteg halott bálnát is találnak tengerbiológusok, gyomrukban számtalan autóalkatrésszel, szatyorral és zacskóval. Ők hangokkal, echolokációval keresik táplálékuk - ezt az érzékszervet Savoca szerint szintén könnyedén megtéveszti az emberek által szétszórt szemét.
A fiatal teknősök a fehéret, a viharmadarak a vörös műanyagokat szeretik, mondta Qamar Schuyler, az ausztráliai Queensland Egyetem kutatója. Ő főként a teknősök - emberekétől sokban eltérő - látását vizsgálva jutott arra, valószínűleg szemükben medúzának látszik a szemetünk.
Ha emberi léptékre számítjuk át az arányokat, mire ezek az állatok elpusztulnak a testükben felgyűlt műanyagtól, már úgy élnek, mintha egy embernek 12 kg hulladék lenne állandóan a gyomrában.
Could you walk around with 12kg of plastic in your stomach?#OurBluePlanet #BluePlanet2 pic.twitter.com/cUmdW9izod
— BBC Earth (@BBCEarth) 2017. december 12.
