Román rendszámú autók parkoltak a vámospércsi 1-es számú választási körzettel szemben lévő népszerű cukrászdánál. Az utasok nagy része sütiért jött át a határ túloldaláról, de van, aki szavazott is. Az itteniek szerint határszéli településként náluk is több lakcímre vannak bejelentkezve kettős állampolgárok, akik így listán és egyéniben is szavazhattak a jelöltekre.
Ám, hogy pontosan hányan adták le így szavazatukat, arról a szavazóköri delegáltak nem beszéltek. – Voltak ma már itt kettős állampolgárok, legyen elég ennyi – mondta az egyik férfi, aki épp a mozgóurnát vitte ki egy másik társával. Nekünk azonban nem volt hozzájuk szerencsénk, amíg ott várakoztunk, egyetlen ilyen voksoló sem érkezett.
Szűkszavúnak bizonyultak a bagaméri szavazókörzetben is: a törvényre hivatkoztak, ami szerint csak a szavazás lezárultával, s akkor is csak a végeredményről adhatnak tájékoztatást.
Tömeges átkelőkkel e kis falu határában nem találkoztunk, pedig hosszasan várakoztunk a bagaméri ideiglenes határátkelőnél, ám ezalatt egyetlen román rendszámú autó sem hajtott át Magyarország felé, vagy onnan vissza. Egy-egy rendőrautó állt mindkét oldalon, ám a magyar rendőröket hiába kérdeztük az átmenő forgalomról. Amikor megtudták, hogy újságírók vagyunk, inkább telefonálni kezdtek, s jelentést tettek az ottlétünkről, többször is. Figyelmezettek arra, hogy ne kiabáljunk át a sorompó túloldalán posztoló román határőrnek, egyrészt, mert nem biztos, hogy tud magyarul, másrészt mert az határsértés. Később írásban a megyei rendőr-főkapitánysághoz fordultunk, s azt kérdeztük, Hajdú-Bihar megyében hány, korábban nem működő, vagy csak időszakosan nyitva tart határátkelőt nyitottak meg vasárnap, s mennyibe került ez a készenlét, de egyelőre nem kaptunk választ.
Bagaméri várakozásunk alatt úgy tűnt tehát, hogy – legalábbis ezen a kis szakaszon – felesleges volt az ügybuzgóság, amivel a magyar lakcímmel kettős állampolgárok szavazását igyekezett a kormány megkönnyíteni. A kopott vassorompót errefelé legfeljebb szombatonként használják, akkor tart csak hivatalosan is nyitva ez a határátkelő, zömmel a bevásárlást vagy a rokonlátogatást megkönnyítendő. Vasárnap azonban sosem nyitják fel, a mostani nap kivételes volt, és csak a szavazás elősegítésére szolgálta.
Bagamér központjában már nagyobb volt a nyüzsgés, de román rendszámú autókat itt se láttunk. – Aki akart, az levélben leszavazott, az ottani magyarok, ha át is jönnek ilyenkor, inkább elmennek a közeli fürdőkbe, vagy esznek egy jót – mondta egy férfi a kocsma előtt. A teraszon ketten hangosan azt taglalták, hogy melyik tévé kinek a tulajdonában van, amiből mindjárt le is vontuk azt a következtetést, hogy errefelé nemcsak a közmédiából tájékozódtak az emberek. Elszántnak tűnt az a férfi is, aki egy kopott, rózsaszín tolókocsival érkezett az elvileg mozgáskorlátozottaknak kijelölt szavazókörbe. Mikor azt kérdeztük, miért nem kért mozgóurnát, csak legyintett. – Nem bízok én már senkiben, az a tuti, ha idejövök! – mondta. S mivel a meredek felhajtón egyedül nem tudta a kézi hajtású kocsit feltekerni, inkább kiszállt, s féllábbal hajtotta fel azt a bejáratig.
Bagamérhoz hasonlóan nem láttunk nagy tömeget a jóval forgalmasabb nyírábrányi határátkelőhelynél sem: a magyar oldalon pár civil ruhás beszélgetett, a román térfélen pedig négy autó várakozott mindössze, abból kettőnek magyar rendszáma volt.
Az ukrán-magyar oldalon már mozgalmasabb volt a kép – tudtuk meg helyiektől. Beregsurány és Tiszabecs környékén ukrán rendszámú kisbuszokat láttak többen is.
– Az ukrajnai magyarok jellemzően nem azért kértek magyar állampolgárságot, hogy most szavazhassanak, hanem azért, mert így könnyebben tudnak autót venni, utazhatnak külföldre, a fiatalok pedig el tudtak bújni a katonai behívó elől – mondta egy határszéli kis falu polgármestere. Szavai szerint hozzájuk is be vannak jelentkezve jópáran, de azért nem akarja elárulni a települése nevét, mert nem akar "negatív" felhangot a falujának. Ő vasárnap négy olyan szavazóval találkozott, akiről tudta, hogy nem helybéli, hanem a határ túloldaláról jött át szavazni. Ehhez a lakcímük alapján joguk volt. Más kérdés, hogy a kamulakcím alapján történő szavazás mennyire szabályos – tette hozzá, nem sok reményt fűzve ahhoz, hogy tömegesen indulnak majd eljárások ilyen voksolások miatt.
Annál a tiszabecsi szavazókörnél, ahol a magyarországi lakcímmel rendelkező, de onnan átjelentkezők is szavazhattak, délután egy óráig nagyjából négyszázan voksoltak, ebből az egyik, lapunkat tájékoztató megfigyelő szerint nagyjából 60-70 fő volt ukrán-magyar kettős állampolgár. Közülük szinte minden második zöld borítékban szavazott, ami azt is jelentheti, hogy akár az ország más településére – nota bene Sopronba vagy Győrbe – is be lehetett jelentkezve kamulakcímre, de mivel valójában életvitelszerűen Ukrajnában lakik, így kényelmi szempontból a legközelebbi határszéli városba, jelesül például Tiszabecsre, kérette át a szavazólapját. Ilyen szavazatokkal tehát nem csupán a határszéli megyékben, hanem az ország bármely pontján befolyásolni lehetett a választásokat.