Igaza volt Orbán Viktornak tegnap, amikor azt mondta: a tét Magyarország jövője. Nos, ennek a jövőnek az első néhány éve tegnap elkezdődött. Pedig egyszerű volt a döntés. Marad, ami volt, amiről Paul Lendvai azt írta a Süddeutsche Zeitungban: „Orbán Viktor jobboldali populista, aki a hatalom megszállottjaként, újraválasztása érdekében még az antiszemita felhangú összeesküvés-elméletektől sem riad vissza”. Vagy a nemzet véget vet a gyűlöletkormányzásnak.
Szombati számunkban így idéztük ezeken a hasábokon Orbánt: „Ha egy kicsi rés nyílik a diktatúra pajzsán, szerintem ott a magyarok szabadságvágya azonnal utat keres." A nagy taktikázásában megfeledkezett arról, hogy méltatlanná váltak a közhatalomra mindazok, akik nem a közjót szolgálták, hanem azt a szűk érdekcsoportot, amely a hatalom gyakorlását biztosította. Elfeledkezett arról, hogy azoknak a hatalma a legingatagabb, akik azt egy szűk rétegre alapozzák. Hiába hivatkoznak a népre, ha a mindennapi élet tényei gyökeresen ellentmondnak a szlogeneknek - a nép előbb vagy utóbb megkeresi a rést a pajzson.
Mint az előzetes eredmények lapzártakor, 23 óra körül mutatták, most nem találta. A hetven százalékos választási részvétel erős legitimitást ad az új parlamentnek, amelyben a Fidesz szerzett többséget, az ellenzéki oldal – a Jobbikkal együtt – kisebbségben lesz. A Fidesz-KDNP minden előzetes jel szerint ismét kormányt alakíthat. Legfeljebb a billenékeny parlamenti erőviszonyok ténye lehet rossz hír a Fidesznek és személyesen Orbán Viktornak. A nemzet – annyi év csendes tűrés után - megmozdult, de az egyfordulós választási rendszer csapdájában hiába kereste a rést az orbáni pajzson.
Ami biztos: bármit hozzon a végeredmény, ez a hétfő semmivel sem lesz könnyebb, mint a vasárnap volt. Orbán Viktor immár nem a nemzeti konzultációkra, hanem a parlamenti választásokra hivatkozva folytathatja, amit eddig csinált: újra nekimehet a „Soros-bérenc” civil szervezeteknek, a kritikus hangú, még létező ellenzéki sajtónak, Brüsszelnek, Európának és az ENSZ-nek, amelyek nemzetközi megoldást keresnek a menekültkérdésre a nemzeti kerítések helyett. Ez a megjósolhatóan féktelen kormányzás semmi jót nem ígér, hiszen mind távolabb sodorja Magyarországot Európától, mind mélyebbre egy autoriter, rohadt, korrupt, tekintélyelvű politikai berendezkedésbe, ahol a későn ébredők mind nehezebben tudják majd megtalálni a rést a rendszer pajzsán.
A megerősödött parlamenti ellenzék felelőssége és terhe minden eddiginél nagyobb lesz. Nemcsak azért, mert a Fidesz gátlástalanul fogja gyakorolni a hatalmat, s mert a kormány leváltása, a rendszerváltás, a demokratikus IV. Köztársaság megalapozása - a demokratikus intézményrendszer helyreállítása, a korrupció felszámolása –, egy élhető ország, a szociális demokrácia megteremtése megint távoli cél lett.
Nincs magyarázkodás: a választók döntöttek, amit el kell fogadni. A demokratikus oldal ugyanakkor nem hagyhatja abba a küzdelmet a regnáló hatalommal szemben. Nem feledhetjük, hogyan képes kihalni néhány év alatt a demokrácia ott, ahol nem vigyáznak rá.
