Charles Gati: Orbán és Rákosi

Amikor 1956-ról szóló könyvemet írtam, sokat töprengtem azon, hogy belevegyem-e a 400-as lista történetét. Végülis nem került be a könyvbe, főleg azért, mert a dokumentáció nem volt meggyőző. Igaz, tudtam a Magyar Dolgozók Pártja 1956. július 2-i határozatáról, amelyet a Titkárság, nem a Politikai Bizottság hozott. „Össze kell állítani azok listáját,” így a határozat, „akik részt vettek Nagy Imre születésnapja alkalmából rendezett fogadáson.” Nem tudni, hogy a lista elkészült-e, de az biztos, hogy Nagy Imre támogatói tudtak a határozatról. Legtöbben 400 letartóztatástól tartottak. Jóval később a pártfunkcionárius Berecz János 56-ról szóló könyvében arról írt, hogy 4-500 letartóztatás volt várható.

Tudtommal nem derült ki, ha volt is ilyen lista, kik kerültek föl rá - annál több legenda terjengett viszont a városban akkoriban. Ezek közül a legpikánsabb úgy szólt, hogy Rákosi Mátyás továbbította a lajstromot Moszkvába, de a Kreml főnökeinek nem tetszett. Válaszul azonnal elküldték a minden hájjal megkent Anasztasz Mikojánt Pestre, aki elintézte – nem a listázottak letartóztatását, hanem Rákosi menesztését. Ha tehát volt Rákosi-lista a Nagy Imre „csoport” letartóztatásáról, ezt a kopasz gyilkos talán magával is vitte szovjet száműzetésébe. El tudom képzelni, hogy ott gyakran elővette, és azon tűnődött, hogy kit hagyott ki az ellenségei közül.

A fiatalabbak kedvéért hozzáteszem: a nép szeretett vezére sokat foglalkozott a külső és belső ellenséggel, amely – mint ismeretes – már akkor is éjjel-nappal a szabad és független Magyarország aláaknázásán fáradozott.

A történet azért időszerű, mert a 2018-as kampány hevében Orbán Viktor is emlegetett egy listát, egy 2000-eset, amelynek szereplőire – ha győz a Fidesz – feltétlenül emlékezni kell. A lista, ha valóban van ilyen, nem nyilvános, nem lehet tudni, hogy kik vannak rajta. (Nota bene: Nagy Imre harcostársai már nem élnek, de lehet köztük olyan – Vásárhelyi Miklós – akit még ma is érdemes támadni. Elvégre hű maradt liberális elveihez és nem állt át a nemzeti táborba.)

Mivel nem tudható, hogy tulajdonképpen ki van rajta a jelenlegi listán, engedtessék meg nekem, hogy találgassak. Valószínűnek tartom, hogy azokról lehet szó, akik elképzelték, hogy a Fidesz legyőzhető. Mit képzeltek ezek? Nem tudták, hogy a haza nem lehet ellenzékben? Nem tudták, hogy nincs nyugati politikus, aki a ravasz Mikoján példáját követve Pestre jön, és „rendet” teremt?

Egyébként van még egy hasonlóság 1956 és 2018 között. A nyugati sajtóban Magyarország most újra központi téma. A Fideszt még konzervatív lapok sem támogatják. Ezt persze jó tudni, de az még fontosabb, hogy bár a nyugati kormányok látják mind a közelgő magyar diktatúra jeleit, mind az Európai Unió fenyegetettségét, egyelőre egyiküknek sincs se terve, se elképzelése arról, hogy mit tegyen értékei védelmében.