Szó szerint a pokolba kívánta a nyugati országokat Recep Tayyip Erdogan. A török elnök ugyan nemrégiben prioritásnak nevezte hazája uniós csatlakozását, az ország folyamatosan távolodik Európától.
Törökországban az agymosás egyre riasztóbb méreteket ölt. Az országban több mint két év óta rendkívüli állapot van érvényben, Recep Tayyip Erdogan egyeduralkodóként, valóságos szultánként irányítja országát. A félelemkeltéssel, a gyűlöletbeszéddel elérte azt, hogy senki se jelentsen veszélyt hatalmára, jövőre várhatóan nagy többséggel választják újra államfőnek. Bár sok török katona vesztette életét az észak-szíriai, afrini beavatkozásban, a török közvélemény a sorozatos álhírek hatására lelkesen támogatja a beavatkozást. Persze sokaknak tetszik az, hogy Erdogan meg akarja akadályozni egy összefüggő kurd terület létrehozását.
Az agymosás nem ismer határt, a független média haldoklik azután, hogy az utolsó jelentős médiaházat, a Dogant is egy az államfőhöz közeli vállalkozó vásárolta fel. Egyedül az 1924-ben alapított Cumhuriyet című lap maradt utolsó mentsvárként az ellenzék számára. A gazdasági teljesítmény ugyan tavaly több mint hét százalékkal emelkedett, ez elsősorban a jelentős állami beruházásoknak volt köszönhető. A török líra azonban szenved, egy euróért már öt lírát kell adni, ami jó az exportőrök, de igen rossz az importőrök számára.
Recep Tayyip Erdogan állandó céltáblája lett a nyugat. Kifejtette, „menjenek a pokolba” azok az országok, amelyek a terrorellenes harc miatt merészelik bírálni hazáját. A török elnök kikelt Emmanuel Macron francia államfővel szemben, mert március végén Párizsban egy kurd küldöttséget fogadott, amelyben a szíriai kurd erők, a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) nevű milicista szervezet is képviseltette magát. „Ha valaki a terrorzervezetekkel szemben áll, akkor a mi oldalunkon kell lennie. Ha ezt nem teszi, akkor komoly fejfájást okoznak ezek a terrorellenes szervezetek” - fejtette ki.
Az Erdogan család tagjai is nyeregben érzik magukat. Érezhetik is, hiszen az elnök még kormányfőként kimenekítette a vagyon egy részét a családtagok számára. Sógora, Berat Albayrak még 1999-tól a Calik Holding amerikai pénzügyeit irányította, 2007-ben pedig annak vezetője lett. Újságokat, cégeket vásárolt fel. Albayrak, aki jelenleg energiaügyi miniszter, háborús retorikával próbálja félelemben tartani a közvéleményt. A napokban kifejtette, Ankara nem csak de facto áll háborúban Szíriában, hanem a török csapatok ténylegesen is harcban állnak Afrin régiójában. A Hürriyet jelentése szerint a török hadsereg ellenfelei nem csak a terrorszervezetek, hanem azok is, akik mögöttük állnak. „Látják, kik állnak mögöttük, nem?” - tette fel a költői kérdést. Ezzel alighanem arra utalt, hogy a kurd erők támogatják a terroristákat, amiből természetesen egy szó sem igaz. Éppen az a kurd Népvédelmi Egységek harcolt sikerrel az iszlamistákkal szemben amely ellen a török hadsereg átfogó támadást indított január 20-án, Olajfa nevű hadműveletében. (Törökország szerint az YPG az országban betiltott Kurd Munkáspárt testvérszerve.)
Megszólalt a nyilvánosság előtt Erdogan fia, Bilal is, akiről néhány éve kiderült, súlyos korrupciós üzelmekben vett részt. Mint fogalmazott, Ankara már elkerülte azt a helyzetet, hogy sorsát a nyugathoz kelljen kötnie. Hazája szíriai beavatkozását úgy ítélte meg, hogy a legjobb védekezés a támadás. Szerinte nem kell foglalkozni, mit mond ezzel kapcsolatban néhány külföldi diplomata. „Azt kell tennünk, ami a legjobb az ország biztonsága szempontjából” - fejtette ki. „Törökországnak nem kell többé a nyugat támaszpontjának lennie” - tette hozzá. A hatalomhoz közel állók magabiztos nyilatkozatai arra utalnak: bármit megengedhetnek maguknak.