Fényképek alapján összeállított, mozaikszerűen a képekhez fűzött történetekből, reflexiókból alakul a pálya, egy élet képe - mondta Koncz Zsuzsa a Népszavának.
A kiadvány ajánlójában az énekesnő azt írja: Amikor hosszas hezitálás után hozzáfogtunk a könyvhöz, komoly kétségeim voltak. Ismerem magamat, tudom, hogy a jelenben élek, és ma is a jövő foglalkoztat. Ami történt, ami elmúlt, azt előbb-utóbb valahol útközben leteszem, nem igazán érdekel többé. Ebből következik, hogy nem vagyok ideális alanya egy ilyen munkának. Ezt csak súlyosbítja, hogy miközben többnyire szarkasztikus iróniával szemlélem a világot, a munkámat egy „könnyű, szórakoztató” műfajhoz képest talán túl komolyan veszem.
Koncz Zsuzsa elmondta, a képek 30-40 százaléka a fiókjában lapult, a másik 30-40 százalék a megjelent fotókkal együtt készült, de nem került nyilvánosságra. A többi anyag fotósoktól, „szimpatizánsoktól, drukkerektől” érkezett, köztük olyanok is, melyeket nem is láttam, sőt nem is tudtam, hogy készültek. Például nem volt képem a Liszt-díj átadásáról.
Az időbeli távolság miatt ma már tudom kívülállóként szemlélni ezeket a képeket, ami nagyban segítette a válogatást - fogalmazott lapunknak Koncz Zsuzsa.
