Főbekólintásként ért bennünket a választás eredménye. Több egyéb hibánk mellett elkövettük azt is, hogy nem kellően figyeltünk oda a világsajtóra, holott legjelesebb és legobjektívabb orgánumai nálunk gyorsabbak voltak. Mi, a szenvedélyek befolyása alatt mondtuk a magunkét, néha túlságosan is bezárkózva, holott az Unióban - és azon kívül is - kis országunkra nagyon figyeltek, pásztázták távolabbi és közvetlenebb múltunkat. Kerek egy héttel április 8. előtt sorozatban és témánként publikálták azokat az elemzéseket, amelyek gondosan, a demokrácia alapkövetelményeit számba véve intettek mindentől, amiről sejtették: messzire, nagyon messzire sodródunk általa a kívánatostól.
Nem is találomra, hebehurgya módon, hanem nagyon is tudatosan, mondhatnánk napra készen sorakoztak a témák. Kezdve azzal, hogy Orbán Viktor személyes fölfogásában is a választási vetélkedés nem leleményes politikusok férfias párbaja, megfontolt érvek összecsapásával, hanem élet-halál harc. A szembenállók egyikének pusztulnia kell, háború a vérontásig.
Másnap egy lépéssel odább már azt vették szemügyre, hogy az elmúlt évek meghonosították mondhatni a földteke egészén a „fake news”, az álhírek műfaját, a szemenszedett hazugságok terjesztését, amelyek kiforgatva mételyezik a másik oldal mondanivalóját. Az erre a jelenségre emlékeztető írás már a címében is azt emelte ki, hogy a fake newst hivatalosan is alkalmazó kormányok egyike az Orbán-kabinet, amely szinte egész kommunikációjában csakis ezzel él. A nyelvezetéből minden egyebet száműzött.
További vizsgálódás arra emlékeztetett, hogy kétségtelen, a magyar gazdaság kérkedhet bizonyos eredményekkel, de aki venné a fáradságot, hogy a számoszlopokban búvárkodjék, arra a következtetésre jutna, hogy a statisztika is bizony erősen kozmetikázható.
A hab a tortán az a budapesti tudósítás volt, amelynek riportere magyar nyelvtudás nélkül, tolmáccsal ülte végig az M1 csatorna Az este című műsorát és jól mulatott, amint az Orbánt imádó magyar hölgytől megtudta, hazakészül a szerencsétlen Svédországból, mert elviselhetetlen számára, szegény svédek mit kénytelenek szenvedni a migránsok zaklatásaitól.
Egy álló héten át ment ez a sorozat, aztán április 9. reggelén jöttek a borús következtetések, milyen sors várhat az Unió magyar állampolgáraira. Orbán cudar marad ezután is, de persze esze ágában sincs Európának búcsút inteni. Személyes érdeke ez és a cimboráié is. Aztán vannak derűlátók, akik úgy vélik, csekély tűrés kell csak, de megéri kivárni. Már annak, akiben van még szufla.
