Meseország – sötétedik

Meseországban évszakváltás történt. Az alkonyulás, a lopakodó sötétülés után Meseországot hollószárnyaival hirtelen betakarta a sötétség. Erkölcsi, gondolati és szellemi sötétség. A sötétség fejedelme elszabadította fekete vérebeit, akik ebben a sötétségben rárontottak Meseország lakosaira. Tépnek és marnak. Habzó pofával hörögnek és vicsorognak. Hátulról marnak, orvul és gyáván, mint a hiéna éjszaka. Ebben a sötétségben osonnak a sötét szándékok, lelkeket gyilkolnak a sötét indulatok, feketére váltanak az újságlapok. Némelyik, mert gyászol, más, mert lapjait szerzőik sötét lelkülete nyomtatta feketére. Meseország döbbenten hallgatja a vérebek uszulását. A sötétség fejedelme elérte célját: Meseországot ragadós, fekete mocskával belepte a Félelem.

Nem először. Meseország rettegéstörténete hosszú és változatos. A megfélemlítés mindig listázásokkal kezdődött. Voltak közigazgatási és magán listák. Hivatali listák és akadémiai listák. Iskolai és egyetemi listák. Volt numerus clausus, B-lista, kulák lista, káder lista és indexálások. Mind feketében. Fekete ingben, fekete autóban, fekete éjszakákon. A listázottaknak a hatalom először az állását vette el. Azután a házát, a földjét, az üzletét, a gyárát, a nyugdíját. Majd a szabadságát és az életét. Közigazgatásilag és jogszerűen. Meseország lakói azt hitték: ennek vége és soha többé nem lehet. Tévedtek. Nem először.

Tehát: listázás. Ezután jöhet az államosítás. Közigazgatásilag és jogszerűen. Mert a jogszerűségre minden európai önkény kínosan ügyelt. Ma is. Az államosítás egy része Meseországban is megtörtént: a magánnyugdíjakat Meseország fiskusa államosította. A történet folytatódott a kiváltságos ingatlanok állami ellenőrzésével elővásárlási jog formájában. Ami az államosítás és a privatizálás (irányított állami újraelosztás) előszobája. Meseországban ez is megtörtént. A listázás egyúttal ellenségképzés is. Ellenség minden önkénynek kell. Meseországban is. Vagyunk mi, és vagytok ti. Kijelölünk, megjelölünk benneteket. Veszélyesek vagytok. Veszély van! Meseország riadtan figyel. De csak az a része, amelynek agyát nem lúgozta ki a közmédia. Az a része figyel, amelynek agya még saját intellektusának irányítása alatt áll, azt nem engedte át a hatalmi agymosodának. Nos, ezeknek a figyelőknek a listázását kezdette el egy sötét szellemiségű meseországi hetilap, stílusosan fekete lapjain. Megjelölte őket. Ők az ellenség.

Sötét, félelmesen sötét idő jön Meseországban.

2018.04.16 08:03

Felhőben

Közeledik az önkormányzati választás, az állam is szelídebb arcát próbálja mutatni a települési hivatalokkal szemben. Már azt üzente lapunkon keresztül a Kincstár, hogy nem is kap büntetést minden önkormányzat, amelyik nem tudta feltölteni határidőre a zárszámadását a híres-hírhedt ASP rendszerbe, pedig eddig nem volt kegyelem a mulasztóknak. 
Csendben lapozhatnánk is, ha az engedmény nem a folyamatos hibákat akarná elfedni, és a hangos tiltakozásoknak elejét venni. Mert ez a felhő alapú központi adatbázis, amihez idén januártól minden magyar településnek csatlakozni kellett, talán még soha, egyetlen napig sem működött zökkenőmentesen az egész országban: azok a közszolgák, akiknek 2008 óta egy fillér béremelést nem adott a mi adóforintjainkból a kormány, csakis éjszaka és hétvégén tudják normális sebességgel feltölteni az elvárt anyagokat.
Szakszervezeti nyomásra szerencsére azt megengedi az állam, hogy saját iparűzési adóbevételeikből a helyhatóságok valamennyit emeljenek a hivatali dolgozók fizetésén, de ki tudja meddig. Az ASP rálát minden fillér befizetésre és kiadásra, már nincs a települések életének olyan szelete, ahol nem azt mondja a kormány: fizesd saját zsebből, ha tudod. Megnézem a könyvelésed, és azt látom, a költségvetésed 13. során még lehetne kicsit faragni. Oldd meg valahogy, és mindjárt kisebb kiegészítést kell adnom a központi keretből. Senki nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor egy tollvonással harmadolja, megfelezi az állami pénzből fizetett hivatalnoki létszámot a belügyi tárca, s ha nem tetszik, le lehet húzni a rolót. 
Minden polgármester agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott a 2016 februári, „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, szerző nélküli háttértanulmány, amely a kétezer fő alatti kistelepülések hivatalait egyszerűen meg akarta szüntetni. Az ASP rendszer körüli mostani botrány és minden késlekedés alapot is szolgáltathat a döntéshozóknak a lépéshez. S akkor megnyugodva hátradőlhet a Főfőfő Hivatalnok: a csórók nem mehetnek majd panaszra sehová.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:23

Hűlt testvériség

Nincs kényelmesebb megoldás, mint közhellyel kezdeni egy írást – a start ugyan lapos, cserébe viszont nem terheli sem az olvasó asszociációs képességeit, sem a szerző szürkeállományát. Csábító lenne azzal nyitni – lengyel témáról lévén szó – miszerint: „Lengyel, magyar, két testvér, együtt iszik, együtt harcol”. (Eredetiben: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.) Mondom, csábító lenne, de nem lehet. A közhely kimúlt. Legfeljebb protokoll-eseményeken recitálják, vagy vodka-túlnyomás esetén – elismerésképp, ha egy magyar lengyelül szólal meg, a nyelven, amelyben több mint 60 százalék a rendhagyó formulák aránya.
A korábban rongyosra citált mondás sírját Putyin (orosz elnök) ásta meg, és Orbán (magyar miniszterelnök) temette el. A pacalleveses ember a Novy Sviaton, a tar taxis úton a reptér felé, és a galambősz teremőr-néni a zsidó múzeumban elszánt arccal magyarázza, hogy az oroszokkal nem, nem, soha. Mert azok még a második világháború poklában is a legrosszabbak voltak. A felhúzott szemöldökre, illetve az „És a németek?” közbevetésre csak legyintés a válasz, meg a megfoghatatlan mondás, hogy „azok legalább úriemberek voltak”.
A megjegyzésre, hogy azért az orosz-ellenességet felülírja a két jobboldali rezsim közös érdeke, egyaránt kerekedik a pacalos és a taxis szeme (előbbi a lengyel kormánypárt, a PIS szavazója, az utóbbi a „polák Jobbik”, a KORWIN szimpatiánsa). „Jobb-ol-da-li?” – tagolja a személyfuvarozó kisiparos. „Posztkommunista! Állampárti!” – vágja oda dühösen.
„Akkor miért szekundált Orbán Viktornak március 15-én Budapesten a lengyel kormányfő?”. „Az politika, nem barátság” – mosolyognak. És kétségtelen: esti hírműsoraikban a lengyel tévék szót sem vesztegettek arra, hogy Mateusz Morawiecki Orbánnal parolázott a magyarok nemzeti ünnepén.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:24