Előfizetés

Meseország – sötétedik

Meseországban évszakváltás történt. Az alkonyulás, a lopakodó sötétülés után Meseországot hollószárnyaival hirtelen betakarta a sötétség. Erkölcsi, gondolati és szellemi sötétség. A sötétség fejedelme elszabadította fekete vérebeit, akik ebben a sötétségben rárontottak Meseország lakosaira. Tépnek és marnak. Habzó pofával hörögnek és vicsorognak. Hátulról marnak, orvul és gyáván, mint a hiéna éjszaka. Ebben a sötétségben osonnak a sötét szándékok, lelkeket gyilkolnak a sötét indulatok, feketére váltanak az újságlapok. Némelyik, mert gyászol, más, mert lapjait szerzőik sötét lelkülete nyomtatta feketére. Meseország döbbenten hallgatja a vérebek uszulását. A sötétség fejedelme elérte célját: Meseországot ragadós, fekete mocskával belepte a Félelem.

Nem először. Meseország rettegéstörténete hosszú és változatos. A megfélemlítés mindig listázásokkal kezdődött. Voltak közigazgatási és magán listák. Hivatali listák és akadémiai listák. Iskolai és egyetemi listák. Volt numerus clausus, B-lista, kulák lista, káder lista és indexálások. Mind feketében. Fekete ingben, fekete autóban, fekete éjszakákon. A listázottaknak a hatalom először az állását vette el. Azután a házát, a földjét, az üzletét, a gyárát, a nyugdíját. Majd a szabadságát és az életét. Közigazgatásilag és jogszerűen. Meseország lakói azt hitték: ennek vége és soha többé nem lehet. Tévedtek. Nem először.

Tehát: listázás. Ezután jöhet az államosítás. Közigazgatásilag és jogszerűen. Mert a jogszerűségre minden európai önkény kínosan ügyelt. Ma is. Az államosítás egy része Meseországban is megtörtént: a magánnyugdíjakat Meseország fiskusa államosította. A történet folytatódott a kiváltságos ingatlanok állami ellenőrzésével elővásárlási jog formájában. Ami az államosítás és a privatizálás (irányított állami újraelosztás) előszobája. Meseországban ez is megtörtént. A listázás egyúttal ellenségképzés is. Ellenség minden önkénynek kell. Meseországban is. Vagyunk mi, és vagytok ti. Kijelölünk, megjelölünk benneteket. Veszélyesek vagytok. Veszély van! Meseország riadtan figyel. De csak az a része, amelynek agyát nem lúgozta ki a közmédia. Az a része figyel, amelynek agya még saját intellektusának irányítása alatt áll, azt nem engedte át a hatalmi agymosodának. Nos, ezeknek a figyelőknek a listázását kezdette el egy sötét szellemiségű meseországi hetilap, stílusosan fekete lapjain. Megjelölte őket. Ők az ellenség.

Sötét, félelmesen sötét idő jön Meseországban.

Csak azért is szocialista

Az MSZP az elmúlt nyolc évben három parlamenti választáson háromféle technikával próbált nyerni, de mindháromszor vesztett, és még a Fidesz-kormány kétharmados többségét sem tudta megakadályozni. 2010-ben egyedül, 2014-ben közös listával, most pedig az úgynevezett koordinált indulással bukta el a választásokat. Józan ésszel azt hinné az ember, hogy a párt ilyen esetben a bukás okait próbálja meg elemezni. De az MSZP egyik vezetője néhány nappal az április 8-i vereség után máris arról kezdett nyilatkozgatni, kivel, milyen szövetségben induljon el a párt a jövő évi EP-választásokon. Matematikailag kétségkívül ki lehet rakni még néhány formulát addig, amíg egy-két ciklus múlva teljesen elfogynak a választók.

De bölcsebb lenne szembenézni az igazsággal. A Magyar Szocialista Párt megszűnt kormányváltó néppárt lenni. Jórészt éppen azért, mert vezetői az elmúlt nyolc esztendőben állandóan azzal foglalkoztak, hogy milyen technikával, összefogással, jelöltállítási trükkökkel tudják megőrizni a kormányváltó nagypárti státuszt. Az állandó szövetségkeresés lázában jelentéktelen kispártok előtt is megalázkodtak, és kényszeresen meg akartak felelni a liberális médiának. Eközben megsértették a tagság jelentős részét, és hagytak széthullani komplett vidéki szervezeteket. S ami a legsúlyosabb hiba, a párt tartalmilag is kiüresedett, kevesen tudnák ma megmondani, hogy valójában mitől is szocialista a magát szocialistának nevező párt?

Az elmúlt években a pártvezetés legfőbb célja a kispártok kegyeinek elnyerése és a választási csodatechnika feltalálása volt. Holott a parlamenti választásokon ideológiák, világnézetek, történelem- és nemzetértelmezések versenyeznek egymással, és a Fidesz ezekkel nagyon is felszerelte magát. Az MSZP „világnézete” ezzel szemben a kényszeres megfelelni akarás volt, olyan erőknek, amelyek amúgy a párt szétverését kívánták. Jellemző, hogy ezek közül sokan most is az MSZP haláláról fantáziálgatnak, miközben a szocialisták mégiscsak a második legnagyobb ellenzéki párt maradtak, az agyonreklámozott „alternatív” erők pedig csúnyán elbuktak a választásokon.

Az MSZP előtt két út áll. Az egyik a teljes önfeladás, valamifajta új pártmasszába való beolvadás útja. Nehéz persze elképzelni, hogy egy ilyen új blokk mitől nyerné meg a következő választásokat, hiszen ez az ötlet már 2014-ben is megbukott. De néhány exszoci ideig-óráig díszfunkciót kaphatna egy efféle blokkban.

A másik út önmagunk gerinces vállalása. A következő két-három évben a 2022-es választásokra szóló csodarecept keresése helyett az MSZP baloldali identitását kell helyreállítani. Megmaradni szocialistának a névben, a tartalomban pedig visszatérni a szocialista értékekhez, az eddiginél sokkal markánsabban képviselve a közösségi társadalom értékeit és ethoszát. Egyszerre vállalva az orbáni féldiktatúra és a neoliberális kapitalizmus kritikáját. Hiszen a nemzeti és szociális lózungok mögött a Fidesz-rezsim a hazai oligarchák és a nyugati multik szövetségére épül, amit a mostani győzelmük feletti német örömködés is jól jelez.

A közel másfél évszázados magyar szocialista mozgalmat a nehéz időkben a plebejus öntudat és a baloldali kultúra tartotta meg. Ezeket az értékeket kell újra felfedezni és integrálni. A vidék apátiáját látva, bármilyen nehéznek látszik is, el kell indítani egy agrárszocialista mozgalmat, és idővel egy új földreform lehetőségét is meg lehet vizsgálni. Az alkotmányosság határain belül élni kell parlamenten kívüli eszközökkel is. De elsősorban nem budapesti tüntetésekkel, hanem azoknak a helyi civil kezdeményezéseknek a támogatásával, amelyek az oktatási, egészségügyi intézmények, a környezetvédelem botrányos ügyei ellen szerveződnek. Intézményes kapcsolatot lenne érdemes kiépíteni a Nyugaton dolgozó és tanuló magyarokkal, akik élőben tapasztalhatják a szakszervezetek erejét és az újbaloldali mozgalmak dinamikáját.

Minél jobban megszilárdul a jobboldali rezsim Magyarországon, annál nagyobb szükség lesz egy radikális baloldali ellenzékre. Van egy magyar kifejezés, amelyik szép mindenki számára, akiben él az önállóság, a szabad gondolkodás, az örök lázadás igénye. S utálatos mindenkinek, aki szolgalelkű, örök megalkuvó. Csakazértis. Az MSZP, a szervezett magyar baloldal megmaradásának és majdani megerősödésének egyetlen valódi útja a csakazértis makacssága lehet. Csakazértis szocialistának, csakazértis baloldalinak, csakazértis egy igazságosabb társadalom elkötelezettjének, csakazértis büszke ellenzékinek kell maradni.

Persze egyszer majd megint keresni kell az összefogást a többi ellenzéki mozgalommal a kormányváltásra. De ahhoz előbb egy erős, önálló, magabiztos baloldali párttá kell válni.

Kell egy csapat

Aki bokszolt már az tudja: a megrendítő erejű pofonnal egyúttal arra is esélyt kap az ember, hogy egy nap ő lehessen a győztes. De csak akkor, ha nyomban feláll, leporolja magát és végiggondolja, pontosan hogy is jött be az a maflás.

Hiteltelen lenne ennek az írásnak minden sora, ha nem magammal kezdeném. Azzal például, hogy éveken át szinte kizárólag a kormányzat korrupciós ügyeit tűztem tollhegyre, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az újságíró feladata az éppen fennálló hatalom bírálata. Ugyanakkor nem vettem észre, hogy az ellenzéki térfélen uralkodó széthúzás ugyanúgy zülleszti és rothasztja az országot, mint a mértéktelen korrupció és a lopkodás. Emellett manipulálható hülyének vagy éppen erkölcsi apátiába süllyedtnek tituláltam a kormánypárt támogatóit. Miközben a valóság az, hogy a fideszesek egy jó része éppenséggel nem a migránsőrület miatt, hanem annak ellenére szavazott a kormánypártra, és Rogánról és Mészárosról is éppúgy megvan a véleménye, mint egy ellenzékinek.

Viszont azt látták, hogy ott legalább van egy csapat.

A lecke újólag adott. 2014-ben bebizonyosodott, hogy koalíciós érában kompromittálódott, lejáratódott politikusokat nem veszi be a magyar gyomra. Most viszont hiába cserélte le az ellenzék részben a csatársorát, a magyarok jó része kínjában mégis a Fidesz lejáratott, elhasznált garnitúrájára szavazott. Miért? Mert az is jobb, mint a széttagolt, gyakorlatilag csak a városokban úgy-ahogy létező ellenzék.

Legyünk őszinték: demokratikus úton két lehetőség adódik. Az egyik: megmarad az ellenzék széttagoltság, mindenki féltve megőrzi a maga sajátos, izgalmas ideológiai-szociológiai karakterét, és kivárja, amíg a Fidesz szíveskedik összeomlani. A jelen állapotokat nézve úgy 2026 vagy 2030 körül. Esetleg 2038-ban. A másik: lehet elkezdeni megkeresni a közös pontjainkat, amelyek mentén felépíthető egy magyar, demokratikus polgári párt, a nacionalista-populista Fidesz európai modernizációt és polgárosodást nyújtó alternatívája.

Őrültségnek hangzik? Hogy mondjuk egy még nem lejáratódott szocialista összefogjon mondjuk a Jobbik mára emberarcát megtalált tagjával? Cseppet sem nagyobb, mint ciklusokon át az állampárt kegyelemkenyerén az állampárt biodíszleteként tengődni a Parlamentben. Pláne, ha közben győzni is lehet.

A mostani választásból is kiderült, hogy hiába volt brutális pénzügyi és médiafölénye a kormánypártnak, ahol az ellenzék koordinált, ott meg tudta verni a Fideszt. És ez a lehetőség később is adott lesz, amíg a Fidesz nem rendel kopaszokat minden választó mellé.

Régi közhely a magyarok kapcsán unos-untalan felemlegetett széthúzás. Azonban ennek az ellenkezője is igaz: a kooperáció mélyen a történelmi hagyományainkban gyökeredzik. A Fidesznek most erőt adó vidék túlélésének a záloga volt a kaláka, az összetartás. De a Hősök terére is elsétálhatunk a hét vezér komor tekintetű szobrához. Magyar módra heten nyolcfelé néznek. De az ország mégis abból lett, hogy ők akkor együtt, egy csapatban tudtak működni.

Jut eszembe, 2019-ben önkormányzati és európai parlamenti választás lesz.