Fiatalokat veszélyeztethet a rák

Publikálás dátuma
2018.04.15. 11:34
Fotó: AFP
A HPV, a hererák és a leukémia is sok 30 év alatti magyart érint, esetükben különösen fontos volna a gyors diagnosztizálás és a hatékony kezelés. Hazánkban azonban most az egyik legrosszabb a daganat miatti halálozások száma az EU-ban, ebben pedig komoly szerepe van az ellátórendszer hiányosságainak. Legutóbb épp a 6 milliárdos EU-támogatású vastagbélrák szűrésről derült ki: hiába az ígéretek, nem indult el a program.

Átlagosan minden negyedik magyar rákban hal meg, és évente nem kevesebb mint 80 ezer új esetet regisztrálnak. A felnőttek mellett meglepően sok fiatal is érintett a daganatos megbetegedésekben. A méhnyakrákkal például évente 1200-1300 nőt diagnosztizálnak, és 400-500 haláleset történik. Az érintettek közül ráadásul 300-350 eset a 25-44 évesek között fordul elő – erről Rozványi Balázs, a Magyar Rákellenes Liga elnöke beszélt a Vasárnapi Híreknek.

Mint mondta, ez ellen már fiatal korban el kell kezdeni a védekezést, többek között a humán papillomavírus (HPV) elleni oltással, ennek ugyanis egyes típusai szerepet játszanak a méhnyakrák kialakulásában. A vírus a szexuálisan aktív fiatalok körében már terjedhet, sokan nem is tudják, hogy megfertőződtek, mert nincsenek tüneteik, ezért különösen veszélyes a HPV. Az általános iskolás lányok körében az oltás ingyenesen hozzáférhető az intézményekben.
Nem csak a fiatal lányok, a fiúk is veszélyeztetettek, náluk a hererák az egyik leggyakrabban előforduló típus. A Nemzeti Rákregiszter mutatói alapján 2014-ben 269, 34 év alatti beteg volt, míg 15 év alatt az összes (8630) beteg közül 4203-an voltak 34 év alattiak ennél a ráktípusnál.

A betegséggel fiatalon Rozványi Balázst is diagnosztizálták, mint mondta: 22 éves volt, mikor kiderül a baj, és sokáig nem is szembesült azzal, hogy ez milyen komoly betegség. Kiemelte: nagy szerencséje volt, hogy katonaként az orvos, aki megvizsgálta továbbküldte más vizsgálatra, és nem elhajtotta. Ezzel lényegében megmentette az életét. A szükséges műtéte hat órán át tartott, de sikeres volt.

Rozványi Balázstól megtudtuk: a gyerekek (0-14 év) között a leukémia, az agytumorok és a limfómák a leggyakoribbak, évi 250-300 ilyen megbetegedést regisztrálnak. Agydaganat esetén a gyógyulási arány 50 százalék. A legnagyobb probléma, hogy a daganatos megbetegedéseknek általában nincs olyan tünete, amivel könnyen beazonosítható a probléma, így gyakran túl későn derülnek ki. Agydaganat esetében például a jellemző tünetek között szerepel a fejfájás, szédülés, váratlan hányás, látászavarok, de ezek előfordulása nem feltétlen jelez daganatot és a többség nem is erre gondol elsőként. Tizenöt éves kor alatt a leukémia teszi ki az összes daganatos megbetegedés 20-25 százalékát.

Utolsók között

A rákellenes liga szerint a daganatok kialakulásának számtalan oka lehet, de megelőzhető a megbetegedés, ha időben felismerik a rizikófaktorokat. Ezek az alkohol, a dohányzás, a testsúlynövekedés, a mozgáshiány, a táplálkozás és a stressz.
A statisztikából kiderült az is, a közel 8000 emlődaganatos megbetegedésből 373 esetben 39 év alatti volt páciens és az összes érintett egynegyede halt bele a betegségbe. A megfelelő kezeléshez különösen fontos az önvizsgálat, és 40 éves kor felett a rendszeres mammográfiás szűrés. Erre azonban nem mennek el elegen, erre enged következtetni, hogy az Eurostat 2015-ös adatai alapján hazánk 34 országból a 30. helyen áll, ha a mellrák miatti halálozásokat vizsgáljuk.

Mikor biztossá válik, hogy valaki egy ilyen súlyos betegséggel kell hogy szembenézzen, komoly lelki támogatásra szorul. A liga telefonos segélyvonalat is működtet, négy éve még évi 5000 hívást is fogadtak, ez mostanra 1500 hívásra csökkent. Ennek okát Rozványi Balázs abban látja, hogy egyre több olyan platform van, ahová támogatásért fordulhatnak a betegek.

Szűrés nélkül

A nemzeti rákellenes nap (április 10.) alkalmából tartott sajtótájékoztatón a liga elnöke arról beszélt: már tavaly el kellett volna indulnia itthon a vastagbélrák szűrési programnak, de ez máig nem valósult meg. Pedig ez az egyik legtöbb halálos áldozatot követelő daganattípus. A szűrésekre egyébként az EU is adott hatmilliárd forintot, amit a csúszás következtében lehet, hogy vissza kell fizetni. A Napi.hu-nak szakértők arról beszéltek: a csúszás hátterében az állhat, hogy ha valóban beindulna az országos szűrés, az akkora terhet jelentene, amely összeroppantaná az onkológiai ellátást.

Azért is lenne nagy szükség a szervezett szűrés bevezetésére, mert Európában az első, a világban pedig a negyedik helyen állunk a vastagbélrákra visszavezethető halálozásban. A sajtótájékoztatón riasztó adatokat mondott Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója is. Az utóbbi 4-5 évben 11 ezerrel emelkedett az új daganatos megbetegedések száma; ráadásul míg korábban egy-egy kemoterápia néhány tízezer forintba került, addig most egy immunterápiás kezelés ára egy-egy beteg esetében elérheti a 15-20 millió forintot.

Európa legtöbb országában egyébként csökken a daganatos megbetegedések gyakorisága, Magyarországon viszont egyre többször diagnosztizálnak rákot. Az aggasztó hazai adatok egyik oka, hogy a daganatot gyakran a gyógyulás esélyeit jelentősen rontó csúszással ismerik fel, mivel itthon nagyon alacsony a rendszeres szűrővizsgálatokra járók aránya.
Egy érintett, Ignácz Magdolna a sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: bár sokkolta a mellrák megállapítása, de egy évvel a diagnózis után, 66 évesen lefutotta élete első félmaratonját, amit azóta többször újra teljesített. Hitt benne, hogy meggyógyul és úgy érezte, hogy a futás valami hihetetlen erőt ad. A sportot azóta sem hagyta abba és ma már a Budapesti Sportiroda (BSI) futónagykövetként (is) igyekszik motiválni az érintetteket.

33 ezer halál

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az utóbbi évtizedekben a rák 30-33 ezer ember halálához vezetett. A legfrissebb, 2016-os mutatók szerint Magyarországon 32 987 fő halt meg daganatos betegségben. Közülük 18 020 férfi és 14 967 nő volt.
Különösen aggasztó, hogy Magyarországon viszonylag magas a fiatalabbak aránya a daganatos betegek között, az elmúlt években növekedett mind az új esetek, mind a halálozások aránya. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) a gyógyszerkasszából évente 84 milliárd forintot költ a daganatos betegek gyógyítására, de ez sem elegendő.
Halálozási mutatóink európai összehasonlításban is a legrosszabbak közé tartoznak. Ebben az életmódbeli, mentalitásbeli jellemzőkön kívül nagy a szerepe annak is, hogy az állami egészségügyi ellátórendszer nem működik elég hatékonyan.

Szerző

Vérhányás, plázaálom, nyomorharc

Publikálás dátuma
2018.04.15. 11:23
Fotó: Draskovics Ádám
Ahol az emberek 90 százaléka közmunkából él, ott próbál segíteni a SZIA InDaHouse program - a zömmel roma gyerekek felzárkóztató projektet a mélyszegénységben élők "felső tíz százaléka" veszi észre, azok akiket nem szívott be végleg a nyomor, és a gyereküknek még mindig jobb jövőt látnak.

Középen konyha, viaszosvászon abrosz, klasszikus kredenc. Balra picike háló, jobbra gyerekszoba, régi típusú kis tévével. Az 5 éves Dominik és a 4 éves Amanda épp Geronimo Stiltont néznek, amikor a SZIA InDaHouse önkénteseivel megérkezünk hozzájuk.

Nem ide indultunk eredetileg, csak Ricsiéknél nem volt alkalmas. Egy hónapos lett a kistestvér, ünnepelték a megérkezését. „Egy hónapig nem szabad örülni neki – mondja az apa, bármi történhet. – Ha idő előtt hozzánő a szívedhez, megnézheted magad.” Jancsiéknak is nemet kellett mondaniuk ránk. Az anyja vért hányt az éjjel. Majd délután jön a tanodába, mondja. Szóval, maradt a Barna család, Domi és Amanda. Tamás, az édesapa még örül is nekünk, szívesen benne lesznek az újságban, büszke a portájára. Nemrég költöztek ide. Bevakolva persze nincs mindenhol a ház, arra még nem futotta, meg imitt-amott hiányzik még ez-az, de alapvetően jól élnek, a gyerekeknek van mindenük, műanyag Rambo-kés, pókemberes póló és kistévé.

Mivel az InDaHouse önkéntesei többnyire mélyszegénységben élő gyerekek felzárkóztatásával foglalkoznak hétvégente, picit szabadkoznak, hogy a Barna családdal nem a tipikus rászorulót tudják nekünk megmutatni. Persze, akik nagyon szegények, be sem engednének. Szégyellik. Tamásnak van rendes, tisztességes munkája: nyílászárókat szerelnek be Miskolctól Debrecenig mindenfelé. Nagy dolog ez egy olyan vidéken, ahol az emberek 90 százaléka közmunkából él. Domi és Amanda édesanyja is közmunkás, pocakosan megy hagymát ültetni – „áh, csak húzkodom be a sort”, bagatellizálja a sorhúzkodást, és nyomatékosításként még legyint is egyet, nem nagy ügy az egész. Ők itt a környéken a felső 10 százalék, a gyerekeik verseket tanulnak, játékaik vannak, meséket ismernek, és tudatosan azért kérik az önkéntesek segítségét, hogy a picik jó iskolába járhassanak. Hogy többek legyenek, mint ők, a szülők.

Leülünk velük a földre, előkerülnek a játékok, Domi ügyesen magyarázza a Lotti Karotti szabályait, tízig simán elszámol, ha lépni kell. Amanda nehezebben nyílik meg, vele színtanulós játékot játszik Luca, az InDaHouse legfiatalabb, még középiskolás önkéntese. „Errefelé közel sem egyértelmű hogy a gyerekek ismerik a színeket, mire általánosba mennek. Számfogalmuk pláne nincs, nem tudják, merre van a fent és a lent” – meséli Luca, majd hozzáteszi, hogy Zalánéknál például, ahová rendszeresen kijár kora gyerekkori fejlesztésre, olyan sötét van abban az egyetlen szobában, ahol hatan laknak, hogy még ő se tudja megkülönböztetni a pirosat a narancstól.

Világmegváltás 1.0

Amikor Benkő Fruzsi három és fél évvel ezelőtt elindította a mélyszegénységben élő, többnyire roma gyerekeket felzárkóztató programját, azzal a céllal tette, hogy az efféle értelmetlen hiányokat még időben pótolhassák a társadalom peremén élő gyerekek. Hogy aztán később esélyt kaphassanak valami többre, mint amire a sorsuk vagy a származásuk determinálja őket. Fruzsi mindig is a rászorulók körül tevékenykedett, már 16 évesen csatlakozott önkéntesként egy civil szervezethez, ahol a családon belüli erőszak témájába ásta bele magát. Szociális munkásnak tanult Budapesten az ELTE-n – az egyetem utáni gyakorlati évek során tapasztalta meg először, hogy mit jelent a szegénység, és hogy milyen hátrányok érnek valakit ma Magyarországon pusztán azért, mert teszem azt, cigány.

„Tragédia, mennyire semmi esélyük kitörni onnan, ahová beleszülettek – meséli. – Mennyire durván hatnak rájuk a társadalmi folyamatok, a kirekesztés, az oktatási rendszer fogyatékossága, az előítéletek. A felsőoktatásba például csupán a 2 százalékuk jut el. És nem azért, mert ennyivel rosszabbak volnának a képességeik.” Először kutatni kezdte a témát, aztán nagyon hamar rájött, hogy ezt a problémahalmazt már ezren kutatták előtte. Mindent lehet tudni, mit és hogyan kellene, csak éppen nem aszerint működnek a dolgok. Sarokba dobta hát a könyveket, cselekedni kezdett és 2013 nyarán harmadmagával belevágott egy világmegváltó önkéntes program kidolgozásába. Tanulmányaiból és a rá igen nagy hatással lévő egyetemi tanáraitól már tudta, hogy nagyjából 2010 óta vannak ugyan efféle kezdeményezések az országban – akkoriban írták meg az első gyerekszegénység elleni stratégiát, és ekkor indultak a Biztos Kezdet gyerekházak is –, de még sokkal-sokkal több kellene ahhoz, hogy látható eredményeket lehessen elérni.

Plázaigazgató a putriból

Abból indult ki, hogy a felmérések szerint egy gyereknek 0-6 éves korig kell beavatkozni az életébe ahhoz, hogy az tényleges és pozitív változást hozzon a későbbiekben. Kidolgozott hát egy kora gyerekkori felzárkóztató programot, melyben a szülői kompetencianöveléstől a gyerekek szociális készségfejlesztéséig van minden, mi szem-szájnak, no meg agynak ingere: finommotorika, színtanulás, memória-, logika- és szókincsfejlesztés, meg egy kevés angol. Házhoz mennek, leülnek a gyerekekkel a földre, és a sajt környezetükben, elképesztő alázattal együtt „tanulnak” velük, hogy mire iskolába mennek, tudjanak annyit, mint egy átlagos iskolaérett gyerkőc. „Azért kell házhoz járnunk, beülni a saját közegükbe, mert akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy ezt a segítséget megkapják, nem mennek be intézményi keretek közé. Minél hátrányosabban él valaki, minél nagyobb megfosztottságban, annál hangsúlyosabbak a társadalmi nemi szerepek. Nincs mása, mint az anyasága vagy az apasága, amit egy intézmény rendszerint megkérdőjelez. Rosszul csinálod! – mondja Fruzsi egyre lelkesebben. – És ezzel csak eltántorít.”

Nemcsak arra büszke, hogy minden önkéntesükbe – mostanra már százan vannak – megvan az a fajta mély alázat, amellyel egyre több gyerekhez hozzáférnek, hanem arra is, hogy az InDaHouse-programhoz nemcsak pedagógusok, hanem a legkülönfélébb civilek csatlakoztak. Van gimnazistájuk, nyugdíjas ügyészük, egyetemisták, vegyész, televíziós műsorszerkesztő, rendszergazda, jogász, multinál dolgozó hr-es, és mostanában javult a nő-férfi arány is. Fontos, hogy minél tágabbra nyissák a szociális ollót, és hogy a Perén, Hernádszentandráson, Ináncson vagy Hernádbűdön élő emberek, valamint a régió minél több ponton legyen összekötve Budapesttel és a fővárosban élőkkel.

Ez egyfelől növeli a társadalmi szolidaritást, másfelől kinyitja a világot azok számára a gyerekek számára, akik hatodik osztályos korukra szinte kivétel nélkül elveszítik az álmaikat. „nekünk már az siker, amikor egy kislány, aki soha eddigi életében nem tette ki a lábát a faluból, azt mondja, hogy plázaigazgató szeretne lenni. Nem mintha lenne plázaigazgató önkéntesünk. Egyszerűen csak nyílik számára a világ.”

Mi az az egyetem?

Evelin már gimnazista, de mivel az InDaHouse program hosszútávon gondolkozik, korrepetálást és utánkövetést is végez, személyre szabottan. Egyelőre ő az egyetlen olyan gyerekük, aki gimnáziumba jár, ám mivel nem kapta meg a kora gyerekkori fejlesztést, vért izzadva igyekszik venni az akadályokat. Kacérkodik az egyetemmel is, de még fél tőle. Nem tudja, mi az, hogy kollégium, hogy milyen lehet Miskolcon, netán Budapesten élni. A családnak nincs pénze, és tulajdonképpen fogalmuk sincs róla, mit jelent, ha valaki egyetemre jár. Minek az. Fruzsiék elvitték a kislányt Budapestre, hogy nézze meg, milyen egy egyetem, hogy néz ki egy oktató és hogyan egy egyetemista, cigány, nem cigány. A villamoson hívta az édesanyja, Evelin meg mondta, hogy most épp az ELTE-re tartanak. Az mi? – kérdezte a mama. Egy egyetem, mindegy, majd elmesélem, válaszolta a gyerek.

Fruzsi szerint ez nem meglepő. Sokan nemhogy azt nem tudják, mi az a felsőoktatás, de például játszóteret sem láttak soha életükben. A négy kis borsodi falut szeretné ötre, hatra duzzasztani és bevonni a programba Fügödöt is, a szomszédos Encsi romatelepet, de egyelőre nincs rá kapacitás. 80 gyerekért felelősek, az 50 utazó és 50 otthonról Skype-on dolgozó vagy feladatlapokat készítő önkéntes nagyjából ennyit bír. Várólista van, most 10-en vannak rajta, aki túllépi a hiányzási keretet a sor végére kerül.

Ronaldo és a gulyásos leves

Fügödről azt mondják, durva hely, ne merészkedjen oda egyedül. Mivel azonban egy onnan Hernádszentandrásra költözött kis diákjának nyoma veszett, velünk együtt nekiindul, hogy megkeresse. Rémtörténetek keltek szárnyra a faluban, többen azt mesélik, hogy a hernádszentandrásiak nem akarják befogadni a romatelepről érkezett családot – állítólag még lövöldözés volt a napokban.

Az InDaHouse gyerekszállító Ford Tranzitjával közelítjük a helyet, és valóban, a látvány nem kimondottan megnyugtató. Már a telep határában kint állnak a tagbaszakadt, kopaszra nyírt roma férfiak, és pillanatok alatt csapatokba verődve kezdik méregetni, kik vagyunk, mit akarunk. Amikor meghallják, hogy Józsikáékat keressük, merthogy nem ment a tanodába, egy részük megnyugszik és a köztük lévő rokoni szálakat kezdi gombolyítani, a másik felük viszont csalódott. A választások előtti szombaton azt hitték, a beígért ezer forintjukat hoztuk meg, amiért oda teszik az x-et, ahová mondják nekik.

Egyébként nem foglalkoznak a választásokkal, azt se tudják, mi ez az egész. Csak azt hajtogatják, hogy nekik senki nem ad semmit, az ingyen tűzifából és az ingyen krumpliból is mindig kimaradnak. Csak karácsonykor meg ilyenkor, amikor akarnak valamit, hoznak egy kis pénzt, „hogy a rosseb egye meg őket”, de legalább ez van. Errefelé közmunka se nagyon van, a gyerekeik nem járnak se óvodába, se iskolába, ők azok, akik sosem láttak játszóteret, számukra az a játék, hogy a szó szerinti szeméttengerből kihalászott műanyag flakonokban „gulyásos levest” főznek sárból. No meg a foci! Miután a parasztok (így mondják a fehér embert) beszántották a falu focipályáját, hogy a romák ne „garázdálkodjanak” ott minden nap, ledöngöltek egy kisebb placcot a faluszélen, áthozták a templom mellől, a beszántott pályáról a kapukat, és rangadókat tartanak. Van a vegyes, gyerek-felnőtt csapatban több Ronaldo is, az egyiknek oda is szól az apja, hogy mutasson valami flikk-flakkot.

Egyre jobban nyílnak meg, ahogy hallgatjuk őket, mintha azt várnák, hogy a jól öltözött fehérek majd szólnak „odafönt” az érdekükben, és intéznek valamit annak a sok szerencsétlen purdénak. „Jó volna, ha lenne játszóterük, meg persze az is, ha tanulnának. Ne legyenek már ilyen nyomorultak, mint mink vagyunk. Hozzánk jöhetnek azok az önként micsodák” – mondja egy asszony, és a szájával leszívja a taknyot a kezében lévő egyéves forma kislány orráról.

Gyüttmentek reménye
A SZIA InDaHouse önkéntes program az első három évben Perén működött, de a helyi polgármester tavaly nyáron kiebrudalta őket onnan. Azt mondta, túl sok belőlük, sokat mennek, hozzák ide a „gyüttment” gyerekeket tanulni, különben is 110 százalékos a közmunka, nem kell ide önkéntes. Idén január 1-jén költöztek át Hernádszentandrásra, ahol a hasonló tevékenységet végző Hernádvölgyi Tanoda fogadta be őket. Ma már 37 családot és 91 gyereket érnek el Ináncstól Hernádbűdig, akiknek életkoruknak és tudásuknak megfelelően tartanak fejlesztő foglalkozásokat.

Szerző

„A nép nem betiltható!”- Tízezrek tüntettek a kormány ellen

Publikálás dátuma
2018.04.14. 20:21
Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP
A tízezreket megmozgató ellenzéki tüntetés hivatalosan véget ért. Sokan elindultak haza, de még mindig rengetegen vannak a Kossuth téren. Jövő szombatra újabb tüntetést hirdettek meg a szervezők.

Már a tüntetés hivatalos kezdete előtt hatalmas volt a tömeg az Andrássy úton, nagyon sokan tartottak az Oktogon felől az Operához. A tüntetők zöme fiatal, huszonéves, harmincéves. Sokan magyar vagy uniós zászlóval érkeznek. A hangulat mindazonáltal cseppet sem volt feszült, inkább mintha egy fesztiválon járna az ember. A fiatalok - néhány elkapott beszélgetésből ítélve - nem indulatosak, felháborodottak: inkább kinevetik Orbánt meg a rendszerét, de az ellenzéknek is kijut a gúnyos megjegyzésekből.

Mint arról már többször írtunk, a demonstrációra azzal toborozták az embereket: „A Fidesz választási rendszere, a kormány gyűlöletkampánya a többséget egyharmados kisebbsége szorította. Ezért követeljük: A szavazatok újraszámlálását! Gyűlöletkampány helyett szabad sajtót, pártatlan közmédiát! Tisztességes választást! Új választási törvényt! Az ellenzék ne magával harcoljon, hanem álljon ki a többségért!”

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

A tüntetők közvetlen közelében rendőrt nem sokat lehetett látni, de a készültség nagy: amikor például a Liszt Ferenc téren megjelent a Ligetvédők néhány tagja, rögtön kiszúrták őket, és igazoltatták az aktivistákat. „Ti is Soros emberei vagytok!” üvöltött a ligetvédőkre valami arra vetődő jóember, de a hangulatra jellemző, hogy a közönség kinevette a feltehetően kormánypárti buzgólkodót.

Negyed hétkor a tüntetők szinte megtöltötték az Andrássy utat az Oktogon és a Deák tér között. A tömeg - amelyben felbukkant egy „A nép nem betiltható!”- feliratú molinó - az Operától a Kossuth térre vonul.

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

A tömeg méretére jellemző, hogy fél óra alatt alig kétszáz méter lehetett csak haladni – és közben egyre többen csatlakoztak a tüntetéshez. Miközben sokan még az Andrássy úton voltak, a Kossuth tér is lassan megtelt. A hangulatról tudósítónk azt jelentette: „A tömeg vidám, dübörög a zene, a hangulat euforikus.”

A menet végén haladók még csak akkor értek el az Arany János utcához, miközben a sor közepén gyaloglók már az Alkotmány utcáig jutottak - a Kossuth tér ekkorra teljesen megtelt. Ez azonban cseppet sem zavarta a tömeget: miközben a kivetítőn Orbán-beszédeket, kormánytagokról szóló videókat vetítettek, zúgott a „Diktátor! Diktátor!”

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

Lányi Örs vagyok, egy senki” – kezdte beszédét a tüntetés egy szervezője. Mint mondta, mindenki csak addig fontos a hatalomnak, amíg behúzza az ikszet választáskor. Szerinte Orbán Viktor elfelejtette, hogy honnan jött, de az ellenzéke ezt nem engedheti meg magának: ha nem egységként küzdünk, elveszítjük a harcot - tette hozzá.

Azért tüntetünk most, mert szeretjük ezt az országot - fogalmazott Lukácsi Katalin, volt KDNP-tag. Mint mondta beszédében, "Orbán Viktor a mi szolgálatunkra is fel fog esküdni, hiszen a nemzet mi mindannyian vagyunk". Dobó István örökösei nem a Fideszben ülnek, hanem az ország egységéért és az európaiság eszméjéért küzdenek.

“Aki a demokráciában alszik, diktatúrában ébred” - mondta Dr. Szendrő Németh Tamás ügyvéd és blogger. Szerinte az igazi kérdés most az, hogy mit tenne egy szabad ember.

"Új választást" - skandálta a tömeg, mikor Gulyás Balás beszédében a választási eredmények Fidesz általi megtrükközésére, az erről szóló hírekre utalt. Gulyás bejelentette, jövő szombaton, 18:00-kor újabb tüntetés lesz a Kossuth téren.

Márki-Zay Péter levelében üzent a tüntetőknek: szerinte senki nem számított a hódmezővásárhelyi győzelemre, csak úgy, mint arra, hogy az ellenzék megsemmisül a választáson. Kitartásra kérte a tüntetőket, és hogy építsenek együtt egy új hazát.

Miután Felolvasták Márki-Zay Péter levelét, Homonnay Gergely lépett a színpadra – miközben a tömeg azt skandálta: „Nem félünk!” Noha még van ereje a tüntetők „hangjának”, érzékelhetően sokan indulnak haza. Mintha mindössze azért jöttek volna, hogy megmutassák: sokan vannak azok, akik szerint elég volt a NER-ből. Mintha csak erre reagálna a színpadon szónokló Gyetvai Viktor: „Azért jöttünk el, hogy reményt mutassunk. Hogy nem kell innen elmenni!” Szerinte a legfőbb probléma, hogy a médiát megszállta a kormánypárt. Már most sürgette az ellenzéki együttműködést, hogy a következő választáson mindenütt csak egy jelölt legyen a Fidesszel szemben.

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

Két szónok között volt idő megkérdezni néhány tüntetőt arról: Mit remélnek a megmozdulástól nem sokkal az újabb kétharmadot hozó választás után? István, a harmincas fővárosi fiatal úgy vélekedik: - Ahogy a rendszerváltozás után a taxisblokád úgy ez a tüntetés is eredményt érhet el. Ha mást nem akkor talán annyit, hogy a kormány ráébred, még nem minden és nem mindenki az övé.

Fél kilenc körül a tömeg elénekli a Himnuszt, majd az Örömódát, a szervezők pedig bejelentik, hogy hivatalosan véget ért a rendezvény – legalábbis mára. A rendezők ugyanis jövő szombaton újabb demonstrációt tartanak. Miközben sokan hazaindultak, még ezrek skandálták: Mi vagyunk a többség.

Késő estére a legtöbb tüntető hazament, de százak sokáig kitartottak, sőt, a város több pontján folytatták a demonstrációt. Száz-kétszázan a Parlamentnél maradtak, ahol leültek a földre a velük szemben felsorakozó rendőrsorfalnál, mások a Fidesz-székházhoz mentek, és sokan az Oktogonnál táboroztak le.

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

Szerző
Témák
tüntetés
Frissítve: 2018.04.16. 00:38