Kihunyt a brazil üstökös

Publikálás dátuma
2018.04.16. 07:33
Luiz Inácio Lula da Silva élete hátralévő részét börtönben töltheti Fotó: AFP/Mauro Pimente

Luiz Inácio Lula da Silva valaha Brazília legnépszerűbb elnöke volt, a latin-amerikai ország hőse. Most azonban egy bő hete már a curitibai börtön lakója: a 72 éves politikus várhatóan 84 éves korában szabadul. Pedig Lula – ahogy a brazilok becézik – Ismét a csúcsra érhetett volna. A botrányok ellenére ő volt az októberi elnökválasztás legesélyesebb jelöltje. Ha nem ítélik el, történelmet írhatott volna.

Élete, munkássága azonban így is bekerül a történelemkönyvekbe. Lula 1945-ben született Pernambucóban, egy írástudatlan parasztcsalád nyolcadik gyermekeként. Édesanyjával és testvéreivel hamar Sao Puolóba költöztek, annak reményében, hogy sikerül megtalálni az alkoholista apját, akinek – az Efe beszámolója szerint – 22 gyereke volt. Hamar fel kellett nőnie, így kisfiúként már földimogyorót árult és cipőt pucolt, hogy segítse a családot. Írni-olvasni állítólag csak tízéves korában tanult meg, az iskolát azonban az ötödik osztály elvégzése után otthagyta.

Esztergályosnak tanult, majd egy fémgyárban helyezkedett el. A munka nem volt veszélytelen: egy baleset következtében elveszítette az egyik kisujját. A politika nem különösebben érdekelte egészen addig, míg első felesége el nem hunyt hepatitisben. Az asszony nyolc hónapos terhes volt, s halálában nagy szerepe volt annak, hogy az orvosok nem foglalkoztak vele. A társadalmi egyenlőtlenség elképesztő volt ekkoriban az országban, amelyet egy katonai junta irányított.

A tragédia után Lula egyre aktívabb lett a fémipari dolgozók több mint százezer tagot számláló szakszervezetében. Amint arra a BBC emlékeztet: 1974-ben ennek vezetőjévé választották. Innen nőtt ki a Munkáspárt (PT) is, amely az ország első nagy szocialista pártja volt. Lula összehozta a szakszervezeti tagokat a változást akaró értelmiségiekkel, trockistákkal és egyházi emberekkel. Háromszor indult az elnöki székért, míg 2002-ben ő lett Brazília első munkásosztálybeli vezetője. Rendkívül jó tárgyaló hírében állt, aki mindeközben az utca emberének nyelvét beszélte. A nép szeretetét azonban nem csupán ezzel, hanem híres szociális programjával, a Bolsa Famíliával vívta ki. Közel 30 millió embert emelt ki a mélyszegénységből a havi juttatásokkal, s elérhetővé tette a legelesettebbek számára az egészségügyi ellátást, valamint oktatásra ösztönözte őket. Dollármilliárdokat ölt a programba, amelyet volt miből finanszírozni, hiszen a gazdaság növekedési pályára állt. A korrupció árnya azonban mindig rávetült Lulára. A mensalao botrányba majdnem belebukott, kiderült ugyanis, hogy a PT havi „pluszt” – akkoriban 12 ezer dollárt – fizetett számos képviselőnek a párt törvényjavaslatainak támogatásáért cserébe. Lula bukása akkor hajszálon múlt. Tizenhárom évvel később már nem volt ilyen szerencséje.

Szerző

Etnikai tisztogatás 2.0

Publikálás dátuma
2018.04.16. 07:31
Ételosztásra váró rohingya menekültek a bangladesi Kutupalong táborban Fotó: AFP
A közösségi oldalnak meghatározó szerepe volt a rohingya kisebbség elleni mianmari gyűlölethullámban – vélik a túlélők és a szakértők.

Hogy mi köze volt a népszerű közösségi oldalnak, a Facebooknak a rohingya kisebbség elleni mianmari vérengzéshez? Az El País spanyol napilap elemzése szerint nagyon is sok. A Mark Zuckerberg alapította site-re igencsak rájár a rúd mostanság, hiszen a vizsgálatok szerint a Facebook kulcsszerepet játszott a 2016-os amerikai elnökválasztás alakulásában, az orosz propaganda terjesztésében, ráadásul a felhasználók adatait sem épp a legetikusabban kezelték.

Amennyiben azonban a Facebooknak valóban meghatározó szerepe volt a rohingya muzulmán kisebbség tagjainak lemészárlásában – az ENSZ ezt egész pontosan etnikai tisztogatásnak nevezte –, az újabb szégyenfolt a cég számára. A spanyol napilapnak egy bangladesi menekülttáborban nyilatkozó túlélők szerint a közösségi oldal kulcsfontosságú volt a gyűlölet terjesztésében.

A rohingyák üldözése a hetvenes évek óta tart – noha a szembenállásnak történelmi gyökerei is vannak, hiszen a második világháborúban a rohingyák a britek, míg a buddhisták a japánok oldalán harcoltak – az egykori Burmában, ahol a többség buddhista vallású. Bár a vallás egyik alapelve a nyitottság és a befogadás, a helyi buddhista vallási vezetés ultranacionalista szárnya a feszültség szításának egyik fő forrása, ugyanis nézeteik szerint a rohingyák veszélyt jelentenek a buddhista többségre. Idegeneknek, bangladesi bevándorlóknak tartják őket, s még az ország vezetői sem hajlandók kimondani a rohingya szót, helyette bengáliként vagy – a rendkívül sértőnek számító – kalarként hivatkoznak rájuk.

Az idők során a muzulmán kisebbségből lázadó csoportok nőttek ki, amelyek többször is összecsaptak a hadsereggel – emlékeztet a The Guardian. A kormányerők akciói azonban gyakran nem csupán a felkelők kézre kerítésére korlátozódtak, hanem büntették a rohingya civileket is. A konfliktus tavaly csúcsosodott ki, miután a lázadók augusztusban rátámadtak a kormányerőkre Rakhine államban. A válaszlépés az ENSZ szerint is túlzó és brutális volt: a tisztogatási akciókban civilek ezreit gyilkolták meg, s azzal vádolták őket, hogy bújtatják a lázadókat. Egész falvakat gyújtottak fel – az Orvosok Határok Nélkül szerint közel tízezer ember vesztette életét az erőszakban –, s több mintegy 700 ezer civil kényszerült elmenekülni a szomszédos Bangladesbe a bosszúhadjárat elől. A katonák mellett szélsőséges buddhista csoportok is kulcsszerepet játszottak a rohingyák elleni agitációban, s ők, többnyire a Facebookon terjesztették gyűlölködő üzeneteiket.

„Attól tartok, hogy a Facebook egy szörnyeteggé vált, noha nem erre a célra szánták” – mondta márciusban Genfben Yanghee Lee, az ENSZ egyik munkatársa. Ezzel ő is ráerősített azokra a hangokra, amelyek szerint a gyűlölet terjesztésének meghatározó médiuma volt a Facebook, akárcsak a 1994-es ruandai vérengzés idején az Ezer Domb Szabad Rádiója és Televíziója, amely a tuszik kiirtására buzdította a hutukat.

Miként lehet ekkora ereje egy egyszerű internetes oldalnak? – vetődik fel a kérdés. Úgy, hogy Mianmarban a Facebook gyakorlatilag egyet jelent az internettel. Az emberek többsége ahelyett, hogy szörfözne a neten, innen szerzi az információi döntő többségét, s a hivatalos intézmények, kormányzati szervek, de még a hadsereg is ezen a felületen kommunikál a társadalommal.

Helyi civil szervezetek szerint Mianmarban sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a közösségi háló nyílt erőszakra buzdítson, mint bárhol máshol a világon, s arra kérték a techóriás alapítóját, hogy ne hagyja figyelmen kívül ezt a problémát. A vádak olyan súlyosak, hogy azokra Mark Zuckerbergnek is reagálnia kellett, s amellett, hogy elnézést kért, a múlt héten bejelentette, hogy Mianmarban megerősítik az idegengyűlölet elleni mechanizmusokat a Facebookon, és 24 órán belül felülvizsgálják a gyűlölettel teli üzeneteket. Ennek érdekében több tucat, a burmai nyelvet tökéletesen beszélő munkatársat alkalmaznak. Egyesek azonban óvatosságra intenek, s úgy vélik, nem szabad túlbecsülni a közösségi oldal szerepét. „Ha nem lenne Facebook, akkor máshol terjesztették volna a propanagdát. Az állami sajtónak nagy a hatalma itt. Kétségtelen persze, hogy a Facebook meghatározó szerepet töltött be.” – mondta Yanghee Lee.

Szerző

Államfőt választanak Montenegróban

Publikálás dátuma
2018.04.15. 21:59
Fotó: AFP/Adel Omeragi

Ezidáig még nem derült ki, hogy ki nyeri a montenegrói elnökválasztást, ám a közvélemény-kutatások szerint a legtöbb szavazatra Milo Djukanovic, a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) jelöltje számíthat. A politikus korábban 27 éven át irányította az országot miniszterelnökként és köztársasági elnökként – írja az MTI. A valamivel több mint 532 ezer, szavazásra jogosult állampolgár hét jelölt közül választhatott. Amennyiben egyik jelöltnek sem sikerül megszereznie a szavazatok ötven százalékánál eggyel több voksot, akkor április 29-én meg kell szervezni a második választási kört, amelyben az a két jelölt méreti meg magát, aki a legtöbb szavazatot kapta.

Szerző