Luiz Inácio Lula da Silva valaha Brazília legnépszerűbb elnöke volt, a latin-amerikai ország hőse. Most azonban egy bő hete már a curitibai börtön lakója: a 72 éves politikus várhatóan 84 éves korában szabadul. Pedig Lula – ahogy a brazilok becézik – Ismét a csúcsra érhetett volna. A botrányok ellenére ő volt az októberi elnökválasztás legesélyesebb jelöltje. Ha nem ítélik el, történelmet írhatott volna.
Élete, munkássága azonban így is bekerül a történelemkönyvekbe. Lula 1945-ben született Pernambucóban, egy írástudatlan parasztcsalád nyolcadik gyermekeként. Édesanyjával és testvéreivel hamar Sao Puolóba költöztek, annak reményében, hogy sikerül megtalálni az alkoholista apját, akinek – az Efe beszámolója szerint – 22 gyereke volt. Hamar fel kellett nőnie, így kisfiúként már földimogyorót árult és cipőt pucolt, hogy segítse a családot. Írni-olvasni állítólag csak tízéves korában tanult meg, az iskolát azonban az ötödik osztály elvégzése után otthagyta.
Esztergályosnak tanult, majd egy fémgyárban helyezkedett el. A munka nem volt veszélytelen: egy baleset következtében elveszítette az egyik kisujját. A politika nem különösebben érdekelte egészen addig, míg első felesége el nem hunyt hepatitisben. Az asszony nyolc hónapos terhes volt, s halálában nagy szerepe volt annak, hogy az orvosok nem foglalkoztak vele. A társadalmi egyenlőtlenség elképesztő volt ekkoriban az országban, amelyet egy katonai junta irányított.
A tragédia után Lula egyre aktívabb lett a fémipari dolgozók több mint százezer tagot számláló szakszervezetében. Amint arra a BBC emlékeztet: 1974-ben ennek vezetőjévé választották. Innen nőtt ki a Munkáspárt (PT) is, amely az ország első nagy szocialista pártja volt. Lula összehozta a szakszervezeti tagokat a változást akaró értelmiségiekkel, trockistákkal és egyházi emberekkel. Háromszor indult az elnöki székért, míg 2002-ben ő lett Brazília első munkásosztálybeli vezetője. Rendkívül jó tárgyaló hírében állt, aki mindeközben az utca emberének nyelvét beszélte. A nép szeretetét azonban nem csupán ezzel, hanem híres szociális programjával, a Bolsa Famíliával vívta ki. Közel 30 millió embert emelt ki a mélyszegénységből a havi juttatásokkal, s elérhetővé tette a legelesettebbek számára az egészségügyi ellátást, valamint oktatásra ösztönözte őket. Dollármilliárdokat ölt a programba, amelyet volt miből finanszírozni, hiszen a gazdaság növekedési pályára állt. A korrupció árnya azonban mindig rávetült Lulára. A mensalao botrányba majdnem belebukott, kiderült ugyanis, hogy a PT havi „pluszt” – akkoriban 12 ezer dollárt – fizetett számos képviselőnek a párt törvényjavaslatainak támogatásáért cserébe. Lula bukása akkor hajszálon múlt. Tizenhárom évvel később már nem volt ilyen szerencséje.
