Új fejezet

Legjobb védekezés a támadás. Ezt a régi alaptételt alkalmazták és gyakorolták a hatalom propagandistái a múlt héten. És csak utólag, a demokrácia értékei melletti szombati tüntetés adott magyarázatot a számításaikra. Az előtte lévő napokban ugyanis nem látszott egészen érthetőnek, miért tértek vissza a korábbi klisékhez, miért vélték fontosnak, hogy újra és újra ismételgessék. A jelentős választási győzelem után azt hihettük, hogy megbékélnek magukkal és az ellenzékkel, s megpihennek babérjaikon. Ehelyett újult erővel folytatták a sorosozást. Előbb világossá tették, hogy nem lesz nyugtuk a civil szervezeteknek, mert az új parlament mindjárt megszavazza a kétharmados Stop, Soros törvényt. Aztán jöttek a hivatásos megmondóemberek, akik a régi hévvel kezdték bizonygatni, hogy minden, ami a hatalomnak nem tetszik, az a milliárdos műve. Az urak úgy tettek, mintha még mindig választási kampány lenne, meg kellene erősíteni a híveket, s meggyőzni a bizonytalanokat, hogy nincs jobb a nemzeti együttműködés (egypárt)rendszerénél.

Aligha tudhatták - legfeljebb csak sejthették - előre, hogy hatalmas tömeg vonul szombaton az utcákra. Aligha gondolhatták, hogy az előzmények után a demonstrálók azt hirdetik majd, ők vannak többségben, s egyáltalán nem félnek. Azzal viszont tisztában lehettek, hogyan nyerték meg a választást. Meglehet, kicsit aggódtak a tüntetés miatt, netán tartottak is tőle. Így aztán zavargásokat és káoszt vizionáltak, s előre leöntötték a sorosozás mázával. Miközben a propagandaminiszter "politikai bolhacirkusznak" minősítette a demonstrációt.

Nem kétséges, hogy kommunikációjukban ezután is ezt a vonalat erősítik. A riogatás, a félelemkeltés és a gyűlölet szítása eddig bevált. Szombaton azonban új fejezet kezdődött.

Rövidesen kiderül, kinek és minek van nagyobb hatása.

Szerző
2018.04.16 08:07

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34