Brexit-mentalitás

Amikor Nagy-Britanniában beindult a Brexit-kampány, annak irányítói és hívei rendre azzal érveltek, hogy "Brüsszel" szünet nélkül nyirbálni próbálja a tagországok szuverenitását, holott arról, hogy mit akarnak a britek, csakis a parlamentjük dönthet. De ennek a magatartásnak hosszú-hosszú előélete volt. A nemzetekfelettiség utálata.

Mikor is kezdődött? Talán 1940-ben, amikor - szemben a hitleri veszedelemmel - Reynaud francia miniszterelnök azt javasolta, hogy a két ország lépjen unióra. Hogy-hogy? - kérdezték a franciák. London legyen a fővárosunk? Hogy-hogy? - kérdezték a britek. Párizs legyen a fővárosunk? Ezzel gyötrődtek, amikor a torkukon volt a Wehrmacht kése. Érdekes módon Reynaud katonai tanácsadója, De Gaulle tábornok repült az ötlettel a londoni francia nagykövetségre. Ott Robert Schumanba, Reynaud egyik miniszterébe ütközött, aki erősen pártfogolta a dolgot. Ellentétben a britekkel. Nos, ez a Schuman lett a háború után a Közös Piac, tágabb értelemben az európai integráció szellemi atyja.

1950-ben, amikor a franciák és a németek létrehozták a Montánuniót (a szén- és acélközösséget), a brit munkáspárti kormány azonnal nemet mondott. Éspedig a szervezetet irányító nemzetek feletti testületek miatt. De Gaulle már ekkor meg volt győződve arról, hogy a britek nem európaiak, hanem atlantiak; nem kell, hogy osztozzanak az európai hatalmakkal, akármilyen jogkörökről legyen is szó. Ezért vétózta meg kétszer is a brit kormány csatlakozását az Európai Gazdasági Közösséghez (Közös Piachoz). Mintha előre látta volna, hogy ha bent lesznek, minden „közös” alól igyekeznek kibújni, leszámítva azokat az elemeket, amelyek számukra hasznosak.

Pontosan így történt. A brit uniós politika vezérelve a közösségi politikák jelentős részéből való kiválás (opt-out) lett; aztán se a közös valutát, se Schengent nem vállalták. Azt a szót, hogy szolidaritás, kivették a szótárukból. Végül napirendre tűzték a teljes kiválást (Brexit – azaz British exit) egy csomó hazug, populista érvvel. Jellemző módon a kevésbé iskolázott, de a brit „hazafiság” jelszavaival könnyen félrevezethető tömegek – szemben az értelmiség javával és az üzleti-pénzügyi világgal, a nacionalista elemekhez társulva és velük többséget (bár kicsit) alkotva megszavazták a Brexitet, nem is sejtve, mit főztek ki maguknak. A mai brit kormány is azt játssza, hogy „kint is, bent is”, azaz szeretné megtartani magának azt, ami eddig jó volt a közösségben, és lerázni, ami felfogása szerint teher.

Mindezt azért gondoltam időszerűnek elmondani, mert hajmeresztő rokonságot érzek Orbán, a Fidesz és a „brexiterek” mentalitása között. Hányszor hallottuk, hogy helyettünk nem dönthet más, se Brüsszel, se az európai parlament, de még az ENSZ se?! Orbán ugyanúgy utálja a nemzetek felettiséget és menekül a nacionalizmus mind sötétebb bugyrai felé, mint a britek. De legalább amazoknak volt egy birodalmuk, pénzügyileg van is, nekünk meg semmink sincs. A mi „Brexitünk” kicsit drágább lesz - bár, mint a britek, sokfelé akarunk „nyitni”.

2018.04.16 08:09

Patkányok ideje

Gyermekkorom emlékeit idézik a hírek: egyre többször tűnnek fel patkányok a fővárosban. A ’60-as évek elején a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg bérház világítóudvarában kiskölyökként tacskónyinak látott patkányokkal nézhettem farkasszemet, és bevallom, jobban féltem tőlük, mint fordítva. Később már Budán, a Bocskai úton laktunk, és a srácokkal a környező mellékutcákban fociztunk az úttesten. Olykor egy félidőt is lejátszhattunk úgy, hogy egyetlen gépkocsi sem zavarta meg a meccset, csak az időnként elsurranó patkányok miatt tartottunk némi kényszerpihenőt.
Azután a ’70-es évektől ezek az intelligens és némely emberi társdalommal ellentétben kiválóan együttműködő jószágok eltűntek kedvelt élőhelyükről, a csatornahálózatból is. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje ugyanis 1971-től 2018 nyaráig gyakorlatilag patkánymentes övezetté tette Budapestet. Egy időben közelről ismerhettem a tevékenységüket, és tudom: már akkor rengeteg pénzt, időt és energiát fektettek a kutatásba, fejlesztésbe, amikor ez még nem volt divat. Kiváló szakemberekkel dolgoztak, jó néhány külföldi városban is sikeresen vetettek véget a patkányinváziónak. 
A fővárosi önkormányzat viszont az idén nyáron nem hosszabbította meg a bábolnaiakkal a szerződést. Ehelyett közbeszerzést írt ki a testület, és a nyertessel, az RNBH Konzorcium nevű vállalkozással kötött szerződést. Szóljon, aki már korábban is hallott felőlük! A váltás okáról nem sokat tudni.
Eszembe sem jut feltételezni, hogy esetleg azért kellett lecserélni egy majd’ fél évszázada közmegelégedésre dolgozó céget, mert valamelyik Fidesz-közeli vállalkozói kör rájött, hogy nagy pénz van a rágcsáló irtásban. Is. Mindenesetre tény, hogy jövőre a fővárosi önkormányzat két és félszeres többletpénzt fizet az új patkányfogóknak. 
Ismét eljött a patkányok ideje. És nem csak a csatornákban.
2018.12.13 08:40
Frissítve: 2018.12.13 08:44

Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
2018.12.13 08:39
Frissítve: 2018.12.13 08:45