Helyben dől el minden

Az elkövetkező időben két fontos problémával kell szembenéznünk. Az egyik: az embereket meg kell győzni, hogy elsősorban nem az a politika, amit jelenleg annak hisznek; és amit nem tartanak annak, az viszont sokkal inkább az. (Ezt rögtön kifejtem.) A másik, hogy a legtöbben úgy szavaztak az egyéni körzetükben, hogy a nagyrészt ismeretlen vagy kevéssé ismert jelöltek közül leginkább az őket támogató pártokhoz való viszony alapján választottak.

Az elkövetkező négy évben országszerte a megszerveződni képes, józan gondolkodású helyi civileknek helyi Nolimpa-kampányokat kell létrehozniuk. Annak idején ugyebár egy akkor még civil szervezetként működő, és a színre lépésekor egyáltalán nem ismert csapat karolt fel egy fontos, a helyieket érdeklő ügyet, majd népszavazást kezdeményezett róla. Ezt követően - miután rengetegen csatlakoztak ehhez -, az ellenzéki pártok is beálltak mögé, az ügyet sikerre vitték. (Az nem rajtuk múlott, hogy a hatalom gyáván megfutamodott egy igazi népszavazás elől.) Közben a népszerűségük is nőtt.

Sokak szerint, ha marad is a Fidesz kétharmada, ilyen ügyek végigvitelével egyrészt az állampolgárok által korlátozható a kormánypárt hatalma, másrészt a közbeszéd is tematizálható – végre nem a kormány propagandája által.

Valami hasonlóra lenne szükség helyben is. Mindenki a saját településén, kisebb civil társaságokkal indítson el helyileg fontos ügyeket, sok esetben olyanokat, amelyekre a többség azt mondja, ez tulajdonképpen nem is a szó szoros értelmében vett politika. Lehet erről helyi népszavazási kezdeményezés, beadvány az önkormányzathoz, petíció egy vállalathoz, stb.

Ha sokan beállnak mögé, már két dolgot is sikerrel teljesítettünk: egyrészt tematizáltuk (legalább a helyi) közbeszédet egy az ott élők számára fontos üggyel, másrészt visszaadtuk legalább egy ügyben az embereknek a politikát, ami alatt végre azt értettük, amit igazából jelent: a közös ügyeink intézését mindenki beleszólásával.

Ezt követően – és itt jön képbe a helyi politikusjelöltek megismerése – fel lehet ajánlani a pártok helyi jelöltjeinek, embereinek, hogy álljanak be a kezdeményezés mögé. Nem a párt központját kell megkeresni, hogy dobjanak egy sajtóközleményt az MTI-nek arról, hogy mit támogatnak, hanem a helyieket. Hogy álljanak ki, kapcsolódjanak be. Ezáltal egyrészt lebontható a fal a képviselők és az elvileg képviseltek közt, az emberek beszélgetnek a politikusokkal, és vice versa. Ők megismerik, mit kellene képviselniük, ha tényleg a helyiekért akarnak tenni, mi pedig megismerjük a különböző pártok helyi aktív embereit, hogy a következő alkalommal már ne ismeretlen plakátarcok közül kelljen választanunk.

Ezáltal egy olyan civil háló jöhet létre, amely egyszerre hozza közelebb és adja vissza az embereknek a politikát, és ugyanakkor aktivizálja és összehozza a polgárokat is. Hiszen ne feledjük: egy ilyen megosztott országban az egyik feladatunk az emberek és a szekértáborok közti árkok betemetése, a politika visszafoglalása, és az apátiába süllyedt polgártársaink felrázása. Van rá négy évünk.

Szerző
2018.04.17 08:03

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13