Az elkövetkező időben két fontos problémával kell szembenéznünk. Az egyik: az embereket meg kell győzni, hogy elsősorban nem az a politika, amit jelenleg annak hisznek; és amit nem tartanak annak, az viszont sokkal inkább az. (Ezt rögtön kifejtem.) A másik, hogy a legtöbben úgy szavaztak az egyéni körzetükben, hogy a nagyrészt ismeretlen vagy kevéssé ismert jelöltek közül leginkább az őket támogató pártokhoz való viszony alapján választottak.
Az elkövetkező négy évben országszerte a megszerveződni képes, józan gondolkodású helyi civileknek helyi Nolimpa-kampányokat kell létrehozniuk. Annak idején ugyebár egy akkor még civil szervezetként működő, és a színre lépésekor egyáltalán nem ismert csapat karolt fel egy fontos, a helyieket érdeklő ügyet, majd népszavazást kezdeményezett róla. Ezt követően - miután rengetegen csatlakoztak ehhez -, az ellenzéki pártok is beálltak mögé, az ügyet sikerre vitték. (Az nem rajtuk múlott, hogy a hatalom gyáván megfutamodott egy igazi népszavazás elől.) Közben a népszerűségük is nőtt.
Sokak szerint, ha marad is a Fidesz kétharmada, ilyen ügyek végigvitelével egyrészt az állampolgárok által korlátozható a kormánypárt hatalma, másrészt a közbeszéd is tematizálható – végre nem a kormány propagandája által.
Valami hasonlóra lenne szükség helyben is. Mindenki a saját településén, kisebb civil társaságokkal indítson el helyileg fontos ügyeket, sok esetben olyanokat, amelyekre a többség azt mondja, ez tulajdonképpen nem is a szó szoros értelmében vett politika. Lehet erről helyi népszavazási kezdeményezés, beadvány az önkormányzathoz, petíció egy vállalathoz, stb.
Ha sokan beállnak mögé, már két dolgot is sikerrel teljesítettünk: egyrészt tematizáltuk (legalább a helyi) közbeszédet egy az ott élők számára fontos üggyel, másrészt visszaadtuk legalább egy ügyben az embereknek a politikát, ami alatt végre azt értettük, amit igazából jelent: a közös ügyeink intézését mindenki beleszólásával.
Ezt követően – és itt jön képbe a helyi politikusjelöltek megismerése – fel lehet ajánlani a pártok helyi jelöltjeinek, embereinek, hogy álljanak be a kezdeményezés mögé. Nem a párt központját kell megkeresni, hogy dobjanak egy sajtóközleményt az MTI-nek arról, hogy mit támogatnak, hanem a helyieket. Hogy álljanak ki, kapcsolódjanak be. Ezáltal egyrészt lebontható a fal a képviselők és az elvileg képviseltek közt, az emberek beszélgetnek a politikusokkal, és vice versa. Ők megismerik, mit kellene képviselniük, ha tényleg a helyiekért akarnak tenni, mi pedig megismerjük a különböző pártok helyi aktív embereit, hogy a következő alkalommal már ne ismeretlen plakátarcok közül kelljen választanunk.
Ezáltal egy olyan civil háló jöhet létre, amely egyszerre hozza közelebb és adja vissza az embereknek a politikát, és ugyanakkor aktivizálja és összehozza a polgárokat is. Hiszen ne feledjük: egy ilyen megosztott országban az egyik feladatunk az emberek és a szekértáborok közti árkok betemetése, a politika visszafoglalása, és az apátiába süllyedt polgártársaink felrázása. Van rá négy évünk.
