Aligmunka után vándorolnak a közmunkások

A fideszes településeket a közfoglalkoztatottak létszáma után járó 20 százalékos "dologi kerettel" is támogatja a kormány, máshol jól működő programok szakadnak félbe - állítják vidéki polgármesterek.

Egyre nagyobb idehaza a munkaerőhiány, a baj méretét mutatja, hogy már a közfoglalkoztatásban is akadnak kvóták, melyeket nem tudnak feltölteni a települések. Egyrészt, mert a szakemberhiány miatt a versenyszférában már azok is érvényesülni tudnak, akik korábban még nem kellettek, másrészt a közmunkások is válogathatnak az ajánlatok között, s inkább olyan településeken regisztráltatják magukat, ahol kevesebbet kell dolgozni vagy könnyebb a munka.

A baranyai Kóróson az elmúlt években igencsak komoly mezőgazdasági programot építettek fel: kétezer négyzetméter fóliasátor, hat hektár kertészet, mangalica-, birka-, kecske- és lóállomány ad munkát a helybéli közmunkásoknak. Értelemszerűen az állatok és föld mindennapos törődést igényel, azaz összehasonlíthatatlanul más munka, mint az utcaseprés vagy ároktisztítás.

– Nem véletlen, hogy a faluból többen is úgy döntöttek, más településen jelentkeznek be a közfoglalkoztatásba: olyan helyen, ahol nem kell annyit dolgozni, mint nálunk – mondta Gotthár László polgármester. – A környéken mindenki tudja, melyek azok a községek, ahol a napi nyolc óra munkát komolyan veszik, s melyek, ahol lazábban értelmezik a közmunkát.

Kórósról öten Sámodra járnak dolgozni, ennél többen a vízügyi igazgatósághoz. Utóbbi szervezet sokakat foglalkoztat a Dráva mentén, s a környékbeli településvezető szerint nem véletlenül népszerű a közmunkások körében: a jelenléti ív mindig kitöltve, a létszám garantált, ám - mivel a munka nagy részét gépek végzik -, érdemben sokszor alig két-három órát kell csak dolgozniuk.

- Elvileg mindenkinek a lakóhelyén kellene részt venni a közfoglalkoztatásban – folytatta a kórósi faluvezető -, de akadnak kiskapuk, s ilyenkor nem tehetünk semmit. Olyannyira, hogy az 55 fős kezdőlétszámunk mára 25-re apadt, pedig 30-40 embert könnyen tudnánk foglalkoztatni, ráadásul érdemi, termelő munkát végezhetnének. Cseppet sem mellékesen: a fejlesztési alapokból a különféle programokra lehívható támogatásokat létszám alapján adják, s a közmunkás-elvándorlás miatt az utóbbi két évben kilencmillió forinttal kaptunk kevesebbet. Hogy ez milyen jelentős visszaesés, ahhoz tudni kell, hogy a teljes költségvetésünk 19-20 millió forint.

Baranyahídvégen anyagi vonzata ugyan nincs a közfoglalkoztatotti létszám csökkenésének, viszont le kellett apasztani a programok számát.

- Van földünk, s állataink, melyek mellé állandóan kellenek emberek – ismertette Nagy Csaba polgármester. – Ám sajnos az előző évekhez képest sokkal kevesebb közmunkás jelentkezik munkára: vannak, akik más településen regisztráltatták magukat, mások a vízügyhöz mentek inkább el, hiszen ott nem kell hétvégén dolgozni. Tavalyelőtt még negyven közfoglalkoztatottunk volt, tavaly már csak 28, az idén pedig 18. A négy programunkból pedig mára csak kettő maradt.

Akadnak olyan települések, ahol a létszámhiányt másutt élők foglalkoztatásával próbálják enyhíteni. A somogyi Alsóbogátról az elmúlt évben néhányan elköltöztek, mások a versenyszférában találtak maguknak állást, s így nem maradt annyi helyben lakó, hogy el tudják látni a feladatokat a kertészetben, a savanyítóban és a betonlap-üzemben.

- Más falvakban létszámfelettivé válókkal tudjuk pótolni a hiányukat – magyarázta Süle Tibor polgármester, de azonnal hozzátette: - csak éppen azt nem tudom, hogyan gazdálkodjuk ki a szállításukat, mert azt elvileg nekünk kellene kifizetni.

Kelet-Magyarországon is egyre nagyobb gondot okoz a közmunkások vándorlása - tudtuk meg több borsodi és szabolcsi polgármestertől, akik azért nem akartak névvel nyilatkozni, nehogy emiatt kockáztassák az amúgy is lassan csordogáló állami támogatásokat. Akad olyan néhány száz lelkes kis zempléni falu, ahol emiatt egyre kevesebb közmunkást alkalmaznak: korábban hetven-nyolcvanan is dolgoztak a helyi, s az önkormányzat által működtetett zöldség- és gyümölcsfeldolgozóban, mára azonban tucatnyira apadt a létszámuk.

- Azt látjuk, hogy a zömmel fideszes vezetésű falvak, kisvárosok bátran pályáznak olyan beruházásokra, amelyekhez közmunkások foglalkoztatását is beígérik, s jellemzően erősen elnagyolják ezt a létszámkeretet. A beruházás elkészül, a működtetéshez nem is kell annyi ember, van, aki csak papíron dolgozik, aláírja a jelenléti ívet. A település is jól jár, mert a hivatalos létszám után kapja a fejenként 20 ezer forintos, dologi kiadásra meghatározott keretet: száz közmunkásnál az már 2 millió forintos havi bevétel. Gyakorlatilag a kormánynak kedves önkormányzatokat a közmunkásokon keresztül is megsegítik ilyen módon - mondta egy abaúji falu vezetője.

Köteles László, a zempléni Komlóska polgármestere mindehhez hozzátette: miközben egyes településeken vagy csak papíron léteznek, vagy jó esetben „elkapirgálnak” a közmunkások, addig a kisvállalkozók létszámhiánnyal küszködnek, mert nem találnak olyan embert, aki a közmunkától valamivel magasabb bérért hajlandó lenne dolgozni. Megoldást jelentene, ha a vállalkozói szektor is alkalmazhatna közmunkásokat, akiknek a bérét ugyancsak az állam fedezné, megsegítve a magánszektort is a 20 százalékos „dologi kerettel”. Ám az továbbra is kérdéses, hogy a kényelmes „alig munka”, és mondjuk, egy kerti vagy vendéglátós valódi meló közül mennyien választanák az utóbbit.