Egy külföldi munkákra magyar munkavállalókat toborzó cég vezetője azt nyilatkozta, hogy a választás másnapjától megnégyszereződött a „kitántorogni” kívánók száma. Sok már kint élő, dolgozó honfitársunk pedig közölte, legalább még négy évig marad.
Főleg a kis településeken sikerült rettegést és zsigeri gyűlöletet kelteni. A kormány propagandagépezetébe zárt milliós tömeg a „migráncsoktól” félti a megélhetését, a biztonságát, holott többségük soha egyetlen menekülttel sem találkozott. Az irracionális veszély elfedi a sokkal valóságosabb drámát. A legfelkészültebb fiatalok és egyre több középkorú szakember emigrálását az országból.
Az elnéptelenedő, elöregedő kistérségekbe, régiókba, ahol egyre kevesebb a szakképzett ember, nem megy sem az ipar, sem a szolgáltatás, sem a kereskedelem.
És egyre fenyegetőbb jövő az a közhellyé kopott jóslat is, hogy már belátható időn belül sem lesz annyi aktív dolgozó Magyarországon, hogy előteremtse a nyugdíjak forrását. A külföldön dolgozó százezrek nem itt fizetnek adót, járulékot, nem itt fogyasztanak.
Ma még döngeti a kormány a mellét az alacsony munkanélküliség miatt. De ez azt jelenti: már ma sincs elegendő szakember, s ez fékezi a gazdasági növekedést. Ha ráadásul valóban lefaragnak az uniós kohéziós támogatásokból, Magyarország végleg Európa peremére sodródik.
A Túró Rudi, meg az elhazudott 3 milliós hazatérési, vállalkozási támogatási program összesen százvalahány emigrált magyart hozott haza a 400-500 ezernyi külföldön élőből. A feudalisztikus, oligarcha hálózatra épülő autokrata rezsim pedig újabb százezres nagyságrendben késztethet távozásra nyelvet beszélő, képzett embereket.
Tavaly minden hatodik magyar gyermek külföldön született. Ne várjuk meg, amíg beteljesedik rajtunk a régi vicc poénja: „az utolsó ember kapcsolja le a villanyt”.
