Nem ördögtől való

Fotó: február 5.

A Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete (ZVDDSZ) egyetért a bérunió intézményével, tehát azzal, hogy az Európai Unión belül azonos munkáért azonos bért kelljen fizetni. Szakszervezetünk különösképpen annak tudatában helyesli ezt, hogy 2019-re mindössze 5 százalékos bérfejlesztés szerepel a kormány és az állami cégek szakszervezeteinek hároméves bérmegállapodásában.

Kedvezően fogadtuk a 2017. évi és a 2018. évi kétszámjegyű bérfejlesztéseket, amelyek ugyan kevésbé csillapították a nyomasztó foglalkoztatáspolitikai problémákat, ám az érzelmi hatás érzékelhető volt. Ezért aggasztónak tartjuk a viszonylag megnyugtató bérnövekedés visszavágását. Szakszervezetünk szerint elégedetlenségi hullám söpörhet végig az állami tulajdonú társaságok munkavállalóin. Ezért indítványozzuk, hogy a nemrég megalakult Közszolgáltató Társaságok Konzultációs Fóruma tűzze napirendre a 2019. évre szóló bérmegállapodás újratárgyalását. Ha ez nem történik meg, és nem lesz kedvező fordulat az 5 százalékot illetően, úgy a hiányszakmákban további rohamszerű elvándorlás okozhat beláthatatlan munkaerőpiaci helyzetet. Drámaian megfogyatkozhat a gépkocsivezetői és a karbantartói állomány is.

A bérunió ütemezné és szabályozná a jövedelmekben meglévő különbségek kiegyenlítésének folyamatát. Az érdekvédők természetesen nem gondolják, hogy egycsapásra megváltoznának a jövedelmi viszonyok. A versenyképesség és a nemzetgazdasági össztermék (GDP) kérdésében nagy különbségek vannak az EU-s tagállamok között, ezért is lehetetlen egyik évről a másikra egy szintre hozni a béreket. Ugyanakkor a folyamatos bérharmonizáció, a bérszakadék állandó szűkítése lehetne a bérunió feladata. A bérunió nagyon komoly előkészítést, jelentős anyagi erőforrás elkülönítését, türelmet és megértést igényelne, csak így lehetne az EU-s béreket viszonylagos összhangba hozni. A ZVDDSZ szerint amennyiben ez a folyamat megtorpan, akár az ország munkaerőpiaca is bedőlhet.

Szerző
2018.04.20 08:04

Szuperadósok: Mészáros bizalmi embere, könyvesek meg zenészek

Publikálás dátuma
2018.08.21 10:05
Illusztráció
Fotó: Népszava/
Érdekes nevek bukkantak fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10 millió forintnál nagyobb adótartozással rendelkező magánszemélyeket felsoroló listáján.
A NAV célkeresztjébe kerül Bachar Najari és az egyik Urbán nápolyis cég, de az adótartozók céghálójában feltűnik egy miniszter és egy Mészáros Lőrincnek is dolgozó jogász neve is – írja a napi.hu a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 10 millió forintnál nagyobb adótartozással rendelkező magánszemélyeket felsoroló listája alapján. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. svájci állampolgárságú főrészvényese is Bachar Najari, a cégadatokban svájci lakcímmel szerepel. A portál megkereste a Zsolnay Porcelánmanufaktúrát, hogy az adóslistára került Bachar Najari azonos-e a társaság többségi tulajdonosával, ám Cséplő Petra, a zrt. igazgatóságának tagja azt közölte, hogy tudomásuk szerint nincs adótartozása a tulajdonosnak, és mielőbb felveszik a kapcsolatot az adóhatósággal, hogy ezt tisztázzák. De az Urbán nápolyikat is gyártó cégcsoport egyik vállalkozása, az Urbán és Urbán Édesipari Kft. szintén felkerült a NAV 100 millió forintnál nagyobb adótartozást felhalmozó cégeket felsoroló listájára.

Techóriások és zenészek a listán

A Google és a Facebook technológiai óriásvállalatok írországi cégeit is nagyadósként listázza már egy jó ideje a NAV, a vállalkozások ugyanis nem regisztráltak reklámadó-alanyként hazánkban, ezért az adóhivatal mulasztási bírságot szabott ki rájuk. A 10 millió forintnál nagyobb adótartozást felhalmozó magánszemélyek listáján továbbra is olvashatók többek között olyan ismert nevek, mint Hertelendy Klára, az egykori Baby Sisters együttes egyik tagja, a Kozso néven ismertté vált Kocsor Zsolt, Zuschlag János, Dobrai Sándorné (Marcsika), Seffer István plasztikai sebész, Portik Tamás, Saskőy Szabolcs és Schreiber István, az egykori Magyar Szerencsejáték Szövetség volt elnöke. A NAV szerint tízmillió forintnál több adóval tartozik Szerbin Éva és Szerbin Judit is, akik olyan cégben voltak érdekeltek, amelyben korábban, Szerbinék előtt, Bártfai-Mager Andrea jelenlegi nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter is. A 2010-ben megszüntetett Dobraverő Média Kft. jogelődjét dr. Mager és Lánya Tanácsadó Kft. néven alapították 1997-ben, és tulajdonos volt benne Mager Andrea is. Később Mager volt férje, Balogh Sándor és Szerbin Éva is feltűntek tulajdonosként a vállalkozásban, míg Szerbin Judit közel három évig ügyvezetője volt a társaságnak.

Mészáros „bizalmi embere”

A portál azt írja, adótartozása van a budapesti lakóhelyű Bolyóczki Zsoltnak is, aki a NAV 2016 negyedik negyedévi, jelentős összegű adóhiánnyal rendelkező adózókat felsoroló listájára 360 milliós adótartozással és 369 milliós jogkövetkezménnyel került. A cégadatok szerint Bolyóczki egy tucat cégben megfordult már, közük film-, video- és rádióműsor-gyártó cégekben is, és két olyan vállalkozásban is – az ingatlanos Vincent Properties Kft.-ben ügyvezetőként és a felszámolással megszűnt Budapest Business Média Kommunikációs és Számítástechnikai Kft.-ben tagként –, amelyekben rövid ideig résztulajdonos volt Antal Kadosa Adorján közbeszerzési jogász is, aki az elmúlt években Mészáros Lőrinc milliárdos vállalkozó egyik „bizalmi embere” lett az Index cikke szerint (Antal Kadosa igazgatósági tag volt a Mátrai Erőművet tulajdonló társaságban, felügyelőbizottsági tag volt az Opus Global Nyrt.-ben, és jelenleg is igazgatósági tag Andy Vajna TV2 Zrt.-jében).

Új nevek is feltűnnek

A NAV idei második negyedéves nagyadós listájára 81 adózó (49 magánszemély és 32 cég) neve került fel, akiknél összesen 10 milliárd 769 milliárd forint adóhiányt állapítottak meg, az átlagos adótartozás 133 millió forint volt. A tevékenységi köröket tekintve több nagykereskedelmi, ingatlanos, építőipari, tanácsadó, munkaerő-közvetítői, húsipari, fuvarozó és takarító céget találni a nagyadósok között, de több őrző-védő és vagyonvédelmi vállalkozás is feltűnik. A legnagyobb összegű adóhiányt a második negyedévben a sümegi Temesvári Zoltánnál tárta fel az adóhivatal, 831 millió forintot, amit még megfejelt 1,7 milliárd forintnyi bírság és kamattartozás. De nehéz lehet a végrehajtás a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező Dombóvári Gáborral szemben, aki több mint félmilliárd forint adótartozást és egymilliárdot meghaladó bírságot és kamattartozást halmozott fel az adóhivatal nyilvántartása szerint. A tavaly még 1,2 milliárd forint nettó árbevételt elért Aurum Real Security Kft.-től a NAV 427 millió forint adót és 858 millió forint jogkövetkezményt hajtana be. A budapesti székhelyű, 2011-ben alapított cégnek 2015-ig nem, vagy alig pár százezres éves forgalma volt, majd 2016-ban 166 millióra, 2017-ben pedig 1,229 milliárd forintra nőtt a nettó árbevétele, az eredménye az elmúlt két évben 167 ezer, illetve 510 ezer forint volt. A cég vagyonvédelmi szolgáltatást nyújtott, az adószámát már tavaly augusztusban felfüggesztette az adóhivatal, az ügyvezetője és tulajdonosa április óta egy romániai lakcímű magánszemély. Személybiztonsági tevékenységgel foglalkozott a második legnagyobb adóhiánnyal rendelkező B&B Biztonságtechnikai Kft. is. A jelenleg törlés alatt lévő, székhely-szolgáltatós címre és egy ukrajnai magánszemély nevére írt cég összes tartozása megközelíti az egymilliárd forintot. A vállalkozás 2015 óta nem adott le mérleget, az évben és a megelőző évben nem volt árbevétele, 2015-öt 1,2 milliós veszteséggel zárta. A csődbe ment Alexandra könyves hálózat cégei is nagyadósok: a korábbi központi cég, a Pécsi Direkt Kft., a később a nagykereskedelmi tevékenységet átvett Könyvbazár Kft., az üzleteket működtető Rainbow Üzletlánc Kft. – ezek mindegyike felszámolási eljárás alatt áll. A tulajdonosokhoz köthető, csődeljárás alatt lévő D+T Vagyonhasznosító Kft. szintén listán van. Az alapító Matyi Dezső családtagjainak érdekeltségébe tartozó Matias-Borászat Kft.-nél is 100 milliót meghaladó adótartozást tart nyilván a NAV, ez a cég jelenleg nem áll felszámolás alatt, a kötelezettségállománya az elérhető 2016-os beszámolója szerint az év végén 923 millió forint volt, a saját tőkéje 268 milliós mínuszt mutatott, az évet 164 milliós adózott eredménnyel zárta.
2018.08.21 10:05
Frissítve: 2018.08.21 10:05

A kulcs az oroszoknál van

Szíria északnyugati Idlib tartománya – az utolsó jelentős enklávé, amely a kormányellenes erők kezén maradt – egészen mostanáig amolyan biztonsági szelepként szolgált. Miközben a többi ellenzéki terület elesett, a szíriai kormányerők adtak egy utolsó választási lehetőséget a túlélőknek: Idlibbe száműzik őket, vagy egy olyan, a kormány ellenőrzése alatt álló területen élhetnek tovább, ahol viszont börtönnel, kínzásokkal és kivégzésekkel kell szembenézniük. Nem csoda, hogy sokan Idlibet választották. Idlib 2,3 milliós lakosságának közel fele más szír területről került a tartományba. 
Most azonban maga Idlib is veszélybe került. Fennáll ugyanis a veszély, hogy az orosz és szíriai erők folytatni fogják a rájuk jellemző, válogatás nélküli és néha szándékos támadásokat a civilek és az olyan polgári infrastruktúrák ellen, mint amilyenek a kórházak. Ezek a háborús módszerek becslések szerint félmillió ember halálát okozták, és ezek okolhatók azért is, hogy Szíria békeidőbeli lakossága több mint felének el kellett hagynia otthonát. 
Az orosz-szír támadások elől menekülő civilek a múltban még átkelhettek Idlibből a szomszédos Törökországba, ahol jelenleg is körülbelül 3,5 millió szír menekült él. Azonban 2015 októberében a török biztonsági erők lezárták a határt, azóta pedig rövid úton visszafordítják a menedékkérőket, időnként még tüzet is nyitnak rájuk. Ha Törökországnak szembe kellene néznie az orosz-szír bombázások elől menekülő menedékkérők újabb rohamával, esetleg azzal próbálkozhat, hogy az általa ellenőrzött határ menti régiókba – Afrinba vagy Jarabulusba – irányítja őket, amelyek azonban aligha védettek a támadásokkal szemben. Esetleg újabb tömegeket is beengedhet Törökországba, szembesülve a belföldi nyomással, hogy rúgja fel az Európai Unióval kötött megállapodást, melynek célja az Égei-tengeren át Görögországba tartó menedékkérők beáramlásának korlátozása – miközben éppen kezdetét veszi a 2019-es európai parlamenti választásokat megelőző kampány. 
Sokkal jobb megoldás lenne az idlibi mészárlás megakadályozása. Ennek legjobb módja pedig az európai nyomásgyakorlás Oroszországra. Az orosz légierő 2015 óta a szír alakulatokkal karöltve harcol. Ez a fő ok, amiért a kormánypárti erők, amelyeknek a harctéri pozíciója gyenge volt, most valószínűleg túlsúlyba kerülnek. Ráadásul Oroszország hivatalos fegyverexportőre, a Roszoboronexport Szíria legjelentősebb fegyverbeszállítója. Orosz diplomaták akadályozták meg, hogy Szíriát a Nemzetközi Büntetőbíróság elé citálják, és annak vizsgálatát is megpróbálták megakadályozni – végül sikertelenül –, hogy kik használnak Szíriában vegyi fegyvereket. Az orosz kormányhoz hű sajtó, például az RT és a Szputnyik élen jár az orosz-szír katonai szövetség által elkövetett atrocitások tisztára mosásában. 
Az európai kormányzatoknak nyomást kellene gyakorolniuk Moszkvára, hogy használja ezt a meglévő befolyását. A Kreml igyekszik jobb viszonyt kialakítani az Európai Unióval a szankciók feloldása érdekében, és hogy javítson stagnáló gazdasága kilátásain. Az európai országoknak a számos gátló tényező ellenére – a Krím, Kelet-Ukrajna, az MH-17-es gép, a novicsok – világossá kell tenniük, hogy a polgári lakosság lemészárlása Idlibben még inkább befagyasztaná a kétoldalú kapcsolatokat.
Oroszország mutat is némi hajlandóságot ennek megakadályozására. Idlib az egyetlen a négy felállított „deeszkalációs” övezet közül, amelyeket Oroszország és Szíria még nem hódoltatott meg és foglalt el. Oroszország jóváhagyta, hogy Törökország tucatnyi „megfigyelőpontot” állítson fel Idlib körül, de amíg Törökország szerint Idlib „átléphetetlen határ”, Moszkva álláspontja ennél ellentmondásosabb. A legárulkodóbb jel azonban az, hogy a tárgyalásokhoz közel álló források szerint Oroszország csendben meglebegtette a katonai előrenyomulás leállításának lehetőségét azért cserébe, hogy a Nyugat vállalja Szíria tönkretett városainak és infrastruktúrájának újjáépítését. 
Még ha sikerülne is meggyőzni az európai kormányokat, hogy finanszírozzák a főként orosz és szíriai erők által lerombolt városok újjáépítését, a javaslat feltételei meglehetősen ellentmondásosak. A szíriai kormány elvette a menekültek kedvét a hazatéréstől – elkobozta ingatlanukat és börtönnel fenyegette őket –, az újjáépítés terén pedig a politikailag vele szimpatizáló területeket részesíti előnyben. A szíriai katonaság és titkosszolgálat ráadásul jelentős összegű humanitárius segélyt vágott zsebre és fordított a vérengzés pénzelésére, így tehát minden okunk megvan feltételezni, hogy az újjáépítési segélyt is hasonlóan eloroznák, az átláthatóság és a független ellenőrzés hiánya miatt. 
A szíriai civil lakosság életének mindenesetre nem szabadna a masszív lefizetéseken múlnia. Ennek alternatívájaként le kellene állítani Oroszország részvételét Szíria háborús bűnökkel teli stratégiájában és határozott nyomást gyakorolni a Kremlre az atrocitások megszüntetése érdekében. Ideje világossá tenni: Oroszország igyekezete az Európával való jobb kapcsolatok megteremtésére mindaddig kudarcra van ítélve, amíg Moszkva hozzájárul a brutális elnyomáshoz Szíriában. Az Idlibben élő 2,3 millió szír sorsa azon múlik, mennyire határozottan sikerül ezt az üzenetet továbbítani.
Oroszország igyekezete az Európával való jobb kapcsolatok megteremtésére kudarcra van ítélve, amíg Moszkva hozzájárul az elnyomáshoz Szíriában
2018.08.21 09:46
Frissítve: 2018.08.21 09:47