- Mészáros Márton: A személyiség titkos ajtója

Művelődéstörténeti, szemiotikai és nyelvészeti megközelítésből vizsgálja az álmokat Balázs Géza nyelvész, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Mai Magyar Nyelvi Tanszékének tanszékvezetője Az álom nyelve című nemrég megjelent könyvében.

- Csak az új évezredben nyolc kiadást ért meg Krúdy Álmoskönyve, 2016-ban húsz év után újra megjelent magyarul Freud Álomfejtés című kötete, tavaly pedig Száraz Miklós György írt kisregényt Az álomvadász címmel. Reneszánsza lenne az álmoknak?

- Amióta tudatos az ember, érdeklik az álmok. Valószínűleg az emberiség azért tulajdonított minden történelmi korban, minden kultúrában nagy jelentőséget az álmoknak, mert egy furcsa jelenség. Kapcsolatban van személyiségünkkel, de annak rejtett, titokzatos rétegeivel is. Az absztrakcióra, elvonatkoztatásra képes ember öntudatlanul is jel- és rejtvényfejtő, tehát jelentést tulajdonít a jeleknek. Egyébként két mai magyar film, Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal és Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása is az álmokból indul.

- Az álom nyelve című új művében azt állítja, az álomról önálló nyelvészeti munka eddig még nem jelent meg. Mi késztette arra, hogy megírja az elsőt?

- Leginkább Freud nyomán többen érintették az álom és a nyelv kérdéseit, de a magyar nyelvészeti szakirodalom egyáltalán nem foglalkozott vele. Az én megközelítésem azért egyedi, mert a gondolat- és álomalakzatok összekapcsolásán, és az azokat létrehozó műveleti eljárások bemutatásán alapszik, továbbá fölvetek néhány alig kutatott szemiotikai kérdést, például az álmok színével kapcsolatban.

- Mióta izgatják az álmok? Volt-e esetleg olyan különleges esemény, amely elindította az álmokkal való foglalkozás útján?

- Sokan nem törődnek az álmaikkal, ezzel sokáig én is így voltam. A sok elfoglaltság, a rohanás, az ébredés utáni, előttünk sorjázó napi feladatok nem kedveznek az álommal való foglalatosságnak. Szerintem véletlen, de mások talán titokzatos spirituális hatásnak fogják gondolni: tíz éve, első indiai utamon kezdtem el figyelni és lejegyezni álmaimat. Akkor hirtelen előbukkant néhány olyan gyermekkori álmom is, amelyekre korábban egyáltalán nem gondoltam. Kinyílt számomra a személyiségem egyik titkos ajtaja.

- A kötetben nagyváradi tanítványa, Györgyi Henrietta álomgyűjtése is szerepel. Mennyiben forradalmi kettejük módszere?

- Az álom nyelve című könyvem tíz fejezete művelődéstörténeti, szemiotikai, nyelvészeti megközelítéseken túl jelenkori álomgyűjtést is tartalmaz. György Henrietta tanítványom javaslatomra három Szatmár környéki falu magyar, román és roma lakosainak álomeseményeit gyűjtötte össze. Kíváncsiak voltunk, hogy manapság, amikor annyi minden változik, három településen, különböző népeknél milyen álomemlékek vannak, előfordulnak-e csak egy népre jellemző álmok, vannak-e közös álomélmények. Az adatok elemzéséből kiderült, a hasonlóság jóval nagyobb, mint az eltérés. Ez az együttéléssel és az antropológiai okkal, az álmok közös emberi jellegével magyarázható.

- Saját álmai mellett kollégái és tanítványai álomleírásai is szerepelnek a műben. Hogy történt, odament az oktatókhoz és hallgatókhoz azzal, hogy mondják el önnek álmaikat?

- Szerencsés vagyok, mert sok egyetemistát tanítok, s előadásaim során mindig szóba hozom folyó kutatásaimat is. Mivel az álomkutatásaim megragadták a hallgatóimat, arra kértem a csaknem százfős csoportot, hogy névvel vagy anélkül írják le legjellemzőbb álmaikat, és azt, ha van róluk bármilyen véleményük. Rendkívüli anyag jött létre, ebből közlök válogatást. Korábbi írásaimból szerzett tudomást álomkutatásomról régi nyelvművelő- és levelezőtársam, Holczer József piarista szerzetes, aki saját, terjedelmes álomnaplóját bocsátotta rendelkezésemre. Tehát meglátásaim többféle empirikus anyagra épülnek: mai falusi néprajzi gyűjtésre, mai budapesti egyetemisták leírásaira és néhány egyéni álomnaplóra.

- Bele lehet avatkozni az álomba, esetleg elalvás előtti szuggerálással?

- Igen, létezik tudatos álmodás. A szakirodalom és általam ismert személyek is beszámoltak arról, hogy be tudtak avatkozni álmaikba: befolyásolni tudták a menetét, folytatni tudták a megszakított álmot.

- Száraz Miklós György író szerint az álmok „a tudatunk alatt elterülő sötét ősóceán hullámverései.” Ön minek tartja az álmokat?

- A sokszínű anyag bennem is megerősítette, hogy személyes és emberi-közösségi múltunk számos emléke villan fel álmainkban. Mindamellett az álmok jórészt a napi gondjainkhoz, feladatainkhoz, megoldandó, megoldhatatlan konfliktusainkhoz kapcsolódnak. Nem hiszem, hogy üzennének az álmok, de a velük való foglalkozás segíti az önismeretet, és létrehoz egy spirituális kapcsolatot is a közösséggel, talán az egész emberiséggel.

- Megfejthetőek-e az álmok?

- Elsősorban az álmok logikája, szerkezete, mintázatai, motívumai, elmesélhetősége érdekel, álmot fejteni nem tudok. Azt hiszem, az álmok nem fejthetők meg, ám mi mégis sokszor megpróbálunk jelentést tulajdonítani nekik. Ez a gyakorlat talán jót tesz a személyiségünknek.

- Jelölő és jelölt viszonya izgatja leginkább a nyelvészt az álomfejtésben?

- A valóság(darab) és annak valamilyen „jelvi” (Arany János által is használt szó a szimbólumra), azaz jelölői kapcsolata a filozófiai, nyelvtudományi, szemiotikai gondolkodás. Hozzáteszem, valószínűleg emberi létünk, a nyelv és kultúra létrejöttének alapja. Ilyen szempontból is roppant érdekesek az álmok, mert ez a jelölő-jelölt kapcsolat nem mindig egyértelmű az álmokban. Ez kiaknázatlan téma, a továbbiakban is szeretném folytatni a vizsgálatát.

- Tucatnyi különböző témakörben jelentek meg kötetei, mégis úgy tűnik, ez találta meg leginkább a közönséget. Most ért volna be?

- Évekkel ezelőtt egy könyvbemutatón csalódás ért, mert senkit nem érdekelt a könyvem. Akkor elhatároztam, hogy többet nem megyek ilyen rendezvényre, mert elsődleges feladatomnak a kutatást és írást tartom. Most baráti unszolására vállalkoztam két friss könyvem, a Takács Róberttel közösen írt Körbejárt Föld és a teljesen saját munka, Az álom nyelve bemutatására. Gondoltam, leszünk tízen és koccintunk egyet, de annyian jelentek meg, hogy nem fértünk el az Uránia kávézójában. Az érdeklődés természetesen nem csak nekem szólt, hanem író, újságíró, retorikus, művészettörténész barátaimnak, akik elmondták gondolataikat műveimről. Így vált a könyvbemutató voltaképpen szabadegyetemi előadássá.