Vannak olyan mélyszegénységben élő, főként roma családok Magyarországon, akiknek otthonaiba húsz éve nincs bevezetve a villany, este gyertyákkal világítanak. Itt tartunk a XXI. században – hangzott el a Friedrich Ebert Alapítvány és a Corvinus Egyetem csütörtöki konferenciáján, amit a Szegénység és Társadalmi Igazságosság folyóirat „Romák egy paradigmaváltás és káosz időszakában” kiadványa megjelenésének alkalmából rendeztek. A kiadványban külföldi és hazai egyetemi oktatók, civil szervezetek képviselői, valamint roma aktivisták fogalmazták meg gondolataikat azzal kapcsolatban, milyen változásokra lenne szükség egy valóban új és sokszínű Szociális Európa kialakulásához.
A szerzők szerint a civil szervezeteknek kulcsfontosságú szerepük van az egyenlőség erősítésében, a diszkrimináció visszaszorításában, a szegények életkörülményeinek javításában, hiszen - miközben sokszor olyan feladatokat látnak el, melyek elvégzése az állam feladata lenne -, felhívják a társadalom figyelmét a létező problémákra. Pozitív példaként említették a Fényhozó Műhely alapítványt, melynek munkatársai a Csongrád megyei Bakson dolgoznak azért, hogy a vezetékes áram nélküli otthonaikban legalább világítani tudjanak a mélyszegénységben élő családok. Egy adományprogram keretében napelemeket szerelnek fel a házakra, ami termel annyi energiát, hogy éjszaka legalább egy szobában világosság legyen. A programra már ötven család jelentkezett, eddig 13 esetben tudtak segíteni. A Műszaki Egyetem segítségével további 30 napelemet tudtak beszerezni, ezeket is hamarosan felszerelik.
– Szeretnénk segíteni a házak szigetelésében, a tetők javításában is, mert ezek a családok hiába fűtenek télen, nehéz melegen tartani a lakást – mondta a Fényhozók egyik munkatársa, Búza Károly. Hozzátette: már ha van mivel fűteniük. Találkozott olyan családdal, akik a padlásgerendákat fűrészelték szét, hogy a lakószobában fűteni tudjanak.
– Miközben az Európai Unió folyamatosan a Szociális Európát emlegeti, bő kézzel támogatja azokat a kormányokat, amelyek a társadalmi különbségek, hátrányok növelésére fordítják az EU-s forrásokat. Amíg ez nem változik, bármit mondanak, az csak üres maszlag – erről már Setét Jenő roma aktivista, az Ide tartozunk Egyesület elnöke beszélt. Mint mondta, az elmúlt harminc évben mindössze két alkalommal reménykedett abban, hogy lesz változás: az 1989-es rendszerváltáskor és a 2004-es EU-csatlakozáskor. – Azt hittük, hogy egy igazságosabb, szolidárisabb társadalom jöhet létre. Hát nem jött össze.
Setét Jenő szerint a helyzet 2010 óta csak rosszabb lett, a kormány szociális programjai a szegényeket nem, csak a tehetősebbeket segítik. A romák esetében pedig különösen aggasztónak tartja, hogy egyre inkább kiszorulnak a „nemzet” fogalmából. – Abból, hogy egy ország politikusai nyíltan összemossák a romaügyeket a migránshelyzettel, az következik, hogy a romákat nem tekintik a nemzet részének. Ez elfogadhatatlan, az ilyen beszédet meg kell állítani – fogalmazott az aktivista. Hozzátette, a kirekesztés már az iskolában elkezdődik: szerinte a kormány közpénz-milliárdokat fordít arra, hogy a roma gyerekeket elkülönítve oktassa és 16 évesen kivezesse az oktatási rendszerből.
Andrew Ryder, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint olyan korban élünk, amikor a „népszerűbb” politikusok egyre inkább diktátorokhoz hasonlítanak. – Olyan időket élünk, amikor az államilag támogatott rasszizmus egyre terjed, amikor a civil társadalom támadás alatt áll. Csak remélni tudjuk, hogy hamarosan bekövetkezik egy szemléletváltás, amit a Szociális Európa segíthet elő. Most ez eléggé utópisztikusnak tűnik, pedig nem kellene, hogy az legyen – mondta.
Mindennek érdekében civil szervezetek és aktivisták egy nyolc pontból álló kiáltványt is megfogalmaztak, amelyben felsorolják azokat a lépéseket, amelyeket szükséges lenne megtenni egy igazi Szociális Európa létrehozása érdekében.