Különbség

Egy kormánypárti lap számolt be elsőként arról, hogy a Fővárosi Fellebbviteli Ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez az úgynevezett kémper végén született felmentő ítéletek ellen. A lépésből nem csupán arra következtethetünk, hogy Polt Péter a jelek szerint beváltja Orbán Viktor hozzá fűzött reményeit, hiszen a miniszterelnök környezetéhez tartozók még az OLAF által kifogásolt ügyleteik révén sem kerültek a hazai vádhatóság célkeresztjébe, az ellenzékhez köthető egykori titkosszolgálati vezetők újbóli meghurcolása ellenben sürgetően fontos valakik számára. Talán még fontosabb annak felismerése, hogy a kormányfő nem a levegőbe beszélt, amikor békemenetes hívei előtt néhány hete kilátásba helyezte egyfajta reváns vételét politikai ellenfelein a választást követően.

A voluntarista kormányzati praxis töretlen folytatása azonban komoly veszélyeket rejt magában a kabinetre nézve. A parlamenti patkó tudniillik kétségtelenül hasonlóan néz ki, mint nyolc esztendeje, „ez” a kétharmad mégsem ugyanaz, mint két ciklussal ezelőtt. A társadalmi ellátórendszerek reformjának kudarcba fulladt kísérlete 2010-ben szinte a Fidesz karjaiba lökte a társadalom csodaváró többségét, mostanra viszont radikálisan megváltozott a közhangulat. Immáron nem egyértelműen a kormánypártoké az utca. Bizonyíték erre a Rogán Antal által meggondolatlanul „bolhacirkusznak” titulált százezres tömegtüntetés Budapesten, illetve a kisebb megmozdulások külföldön. A választások során megmutatkozó mély főváros-vidék ellentét ismeretében Orbán Viktor persze megkockáztathatná, hogy vidéki híveit uszítja az ismétlődő kormányellenes demonstrációk résztvevőire, ahogyan huszonnyolc éve a nemrég perbe fogott Ion Iliescu kérésére a Zsil-völgyi bányászok „teremtettek rendet” Bukarestben a demokratikus választást követelők között. Ennek akadályát képezi a már/még meglévő uniós kontroll hazánk felett; a végrehajtó hatalom által szított, nyílt erőszak „vörös vonalat” jelent, melynek átlépése óhatatlanul maga után vonná a 7-es cikkely szerinti eljárás életbe léptetését az Orbán-kabinet ellen.

Ám szolidabb forgatókönyvek megvalósulása esetén is sokat kockáztat a kormányfő, ha lebecsüli a magyar társadalom jelenlegi képességét a rezisztenciára, s a politikai realitásokat figyelmen kívül hagyva továbbra sem hajlandó különbséget tenni de jure és de facto hatalom között. Elgondolkodtató mindenesetre Gyurcsány Ferenc kijelentése, aki a választás előtt azon véleményének adott hangot, miszerint Magyarország nem bír ki még egy Orbán által dominált kormányzati ciklust. A robbanás elkerülése érdekében még nem késő leállítani a „gőzhengert”, és kompromisszumoktól sem visszariadva, kormányzásra felcserélni az uralkodást.

2018.04.21 08:05

Értünk, ellenünk

Mielőtt a magyar kormány képviselője kiutazott volna a katowicei klímacsúcsra, az állami médiában bejelentették, hogy Magyarország nem csatlakozik az egyszer használatos műanyagtermékek visszaszorítását célzó uniós kezdeményezéshez. Megvédik – úgymond – az embereket, merthogy az eldobós nejlonzacskók eltűnése akár 6-7 forinttal is emelhetné egy zsömle árát. 
Túltéve magunkat hazugságon – ha a zsömlét az otthonról hozott szatyorba rakom, az ingyen van –, meg azon a tényen, hogy a MOL csoport alapanyagbeszállítói pozíciói is kaptak itt egy kis populizmusba csomagolt hatalmi megtámogatást, érdemes a hazai politika nyomorúságai fölé emelkedni egy pillanatra. Végignézni a műanyaghulladékba éppen belefulladó világon (már a csecsemők vérében és a sarki gleccserek vizében is mikroműanyag úszkál), meg a fejünk fölött egyre vastagodó szén-dioxid-köpenyen, amelyet jelentős részben az egyszer használatos tárgyak gyártása közben állítunk elő, és elgondolkodni, hova vezetnek ezek a folytonos megvédések. 
Merthogy Katowicében az amúgy is döcögős klímaharc károsnak mondott mellékhatásaitól is megvédett minket a kormány, azt az előremutató álláspontot képviselve: oldják meg mások. Igaz, miközben az egyik kezével vitézül harcolt értünk (?), a másikkal a másfélszeresére emelte a vállalkozóknak és vállalatoknak eladott villanyáram árát, ami valamivel erőteljesebben befolyásolja majd a zsömle árát, mint a szemetelés jogát továbbra is biztosító zacskók. 
Az élet bonyolult: mióta az áramot is Mészáros és társai árulják, már nem olyan sürgős a rezsicsökkentés – mellesleg a nevezett úr mátrai erőműve egymagában a hazai üvegházgáz-kibocsátás tizedét adja –, a klíma meg majdcsak meglesz valahogy, amíg a Tiborcz-gyerek meg nem erősödik annyira a napelem-ágazatban, hogy a Föld (és az Orbán-család) jövőjére is figyelhessünk végre.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 08:38

Oda sújt, ahova köll

Hagyják pecázni Áder Jánost! Egy szakszervezetnek kéne a legjobban tudnia, hogy mindenkit csak arra szabad foglalkoztatni, amire alkalmas. Áderről például köztudott, hogy a lehűlt vízből tud csukát fogni. Tökéletesen értelmetlen pótcselekvés tehát, hogy Kordás László, a szakszervezeti szövetség elnöke levélben kérlelje a bajszos szaracénunkat, hogy ugyan ne írja már alá a magyar munkásból kizsigerelt jövő rokkantját csináló túlóratörvényt.  
Egyébként meg a tárgyalások ideje elmúlt. Különösen, hogy el sem kezdődött. Lényegében csak annyi történt, hogy a multinacionális nagytőkét kiszolgáló rezsim Kósa Lajosai a BMW szélvédője mögül köptek egy hegyeset, íveset a munkások lába elé. Na lépd át, melós, ha mered!
Nos, a diákok magukra vették a célzást, és átléptek rajta, sőt menetelni, tüntetni indultak a hidegben. És nem félnek könnygáztól, gumibottól, és az sem érdekli őket, ha kereszténygyűlölőnek, tolvajnak, külföldi felforgatónak hazudja őket a megannyi köpködő száj. Azonban egyedül nem tudnak győzni. Ők lehetnek az akarat, de az erő a sok tízezer munkást tömörítő szakszervezeteknél van.  Pont elég, ha a néhány jó munkásember pár kocsival elállja műszakváltáskor a gyár bejáratát. Vagy egyszerűen csak beszüntetik a munkát. Lobogtathatja a konfekcióöltönyhöz szabott fideszes honatya a kiherélt sztrájktörvényét, a paragrafusoktól még nem indul be Herr Jürgen szerelősora. 
És akkor Herr Jürgen esetleg feltelefonálja a parlamenti kitartottjait, hogy langsam spazieren. Talán itt sem kellene kizsarolni a magyar melósból azt, amit odahaza már nem mernek.
És a sok tízezer szakszervezeti munkás elviheti a hírt a vidékre, oda, ahová már csak velejéig hazug köztelevízió és a Fidesz szennysajtója jut el, hogy azok a diákok értük is küzdenek. És hogy a vidék népének nem a messziről jött menekültek, hanem saját népük politikus parazitái ellen kell védekezniük.  És egyáltalán: beszélhetnek igazságról, ott, ahol már csak a hazugság jelenti a valóságot.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 11:08