A szocialista párti Hollande, aki államfőként meglehetősen leszerepelt, és kevesebb, mint egy évvel ezelőtt távozott az Elysée-palotából, a France Inter rádió mikrofonja előtt igyekezett mentegetni saját hivatali öt esztendejének teljesítményét.
Ő, amint letette az elnöki hivatalt, rögtön nekilátott visszaemlékezéseinek a megírásához. „A hatalom tanulságai” című könyvében részint kozmetikázza elfuserált uralmát, részint támad. Szinte meg sem várta utódjának első hónapjait, máris epébe mártotta tollát, bizonyítandó, hogy ha ismét bizalmat kapna, sokkal ügyesebb lenne. Bírálóinak többsége viszont úgy véli, elegánsabb lett volna magába néznie.
Ami viszont Macront illeti, ő szemmel láthatóan szorongatottnak érzi magát. Középpárti álma elszállt, egyensúlyozó mutatványa félresikerült, hajdani szavazói pártját és őt magát is inkább jobboldalinak ítélik. Macron igyekszik magyarázkodni, kisjövedelmű és szorongatott nyugdíjas voksolóit csillapítani.
Egy kis normann faluban, Berdí’huis-ben mondott beszédet ugyanazon a napon, amikor Hollande a rádióban szólt a franciákhoz. Macron arról igyekezett meggyőzni a lakosságot, hogy a sztrájkoló vasutasok haragja enyhíthető, a frissiben megígért reformok - köztük az adózást érintő változtatások és a nyugdíjakat rendező intézkedések - végrehajthatók, az egészségügyi ellátás javulhat, csak türelem kell hozzá.
Egyelőre túl korai lenne felmérni, hogy mennyire lesznek hatásosak a hivatalban levő elnök ígéretei, az viszont jól érzékelhető, hogy Hollande magyarázkodása eleve kudarcot vallott. A korábbi államfő számára különösen fájdalmas, hogy többnyire azok minősítik nevetségesnek a könyvében tetten érhető lázas igyekezetét, akiket pedig megingathatatlan híveinek vélt: a Szocialista Párt követői.
Mindenekelőtt Martine Aubrie illette kíméletlen bírálattal Hollande állításait. Aubrie a mozgalom élén sokáig Hollande egyik elődje volt, de aztán inkább irgalmatlan bírálója lett. Elismerte, nem sok időt vesztegetett azzal, hogy egyáltalán elolvassa a könyvet, csak a rövid hírlapi idézeteket nézte meg, és azokból azt állapította meg, hogy Hollande minden szava „meghökkentően nevetséges és ellentmondásokkal terhes”, az egész visszapillantás a legszürkébb közhelyek gyűjteménye.
A leltár Aubrie szerint arról regél, hogy Hollande „utazgatott, tárgyalt, mérlegelt, különböző megoldások között hezitált”.
A mellesleg a szocialistákkal jobbára rokonszenvező L’Obs - korábbi nevén: Le Nouvel Observateur - című hetilap ennél is kegyetlenebbül fogalmaz: azt írja, Hollande szabadkozik, mert nem szeretné, ha az utókor „semmirekellő volt királyként” emlékezne rá.
