Adóban versenyzünk

Alapos reformra szorulna a hazai adórendszer. Nem tudni, hogy az új kormány új gazdasági stratégiájában mit ígér.

Több mint félszáz adónem van hatályban Magyarországon és már régen nem beszél a miniszterelnök sem söralátét-méretű adóbevallásról. Sok elemző úgy véli, mindenképpen csökkenteni kellene az adónemek számát, de ez már kevés.

Az egész rendszer reformra szorul, mert igazságtalan és nem szolgálja a hazai vállalkozások versenyképességét sem – mondta a Népszavának Pitti Zoltán, a Corvinus Egyetem tudományos kutatója. Azért is szükség lenne egy átgondolt, koherens adórendszer kidolgozására, mert az „adóreformok kísértete járja be Európát”, Lengyelországtól Németországon át Franciaországig. A lengyelek például szintén 9 százalékra szállítják le a társasági adót, és lengyel-magyar barátság ide, barátság oda, a működő tőke bevonásában vetélytársak vagyunk. Közvetve azonban érzékelhető lesz majd a világgazdaságban az is, hogy Donald Trump amerikai elnök 35 százalékról egy drámai ugrással 20 százalékra tornázta le a társasági adót, de ebbe a versenybe már Németország és Kína is beszállt.

Söralátét - Matolcsy György még gazdasági miniszterként ígérte a soha meg nem valósult söralátét-méretű szja-bevallást

De maradjunk a szomszédságnál. A területre, lakosságra és gazdasági erejét tekintve is a nálunk jóval nagyobb Lengyelországban például a magyar gyakorlatnál sokkal rugalmasabban csökkentik a járulékokat. Ott ugyanis a vállalkozások teljesítményéhez kötik a szociális járulék csökkentést, és nem egy kulcs van, mint Magyarországon. A sávos járulékcsökkentés előnyös a kis- és közepes vállalkozások (kkv) számára, javítja a versenyképességüket. A magyar rendszer nemcsak a társasági adó fűnyíróelv-szerű lefaragásával, de a szociális hozzájárulási adó mérséklésével is elsősorban a nagyvállalatokat támogatja.

A régióban nemcsak az adórendszerek küzdenek egymással a tőkevonzó képesség érdekében, de a bérek is, hogy megtartsák a szakembereket. Lengyelország ebben is előttünk jár. Magyarország tőkevonzó képessége megroppant, holott a 9 százalékos társasági adóval már-már az off shore kategóriába csúsztunk. A nemzetközi gyakorlatban a legalacsonyabb elfogadható társaságiadó-szintet 10 százalékban határozták meg. Az utánunk következő legalacsonyabb hasonló közteherrel rendelkező Írországban ez 12,5 százalék.

Nem a társasági adó mérséklésében kellene versenyezni, hanem az egyéb terhek csökkentésével kellene a hazai vállalkozásokat támogatni - véli Pitti zoltán. Ilyen megoldás lehetne egyebek mellett az iparűzési adó jelenlegi maximum 2 százalékos mértékét leszállítani 1 százalékra. Az így kieső önkormányzati adóbevételt a személyi jövedelemadó (szja) egy részének a visszaosztásával kellene pótolni. Ez a megoldás előnyös lenne a vállalkozásoknak és az önkormányzatok forrásai sem csökkennének.

A kormányzati tervekből annyi már kiszivárgott, hogy ismét felmelegítenék az egyszámjegyű szja bevezetésének ötletét, ami ha megvalósul új helyzetet teremtene. Ez azért is meggondolandó, mert eközben a rezsim a vállalkozások munkáltatói adóterheinek további mérséklését is fontolgatja, miközben az egykulcsos szja feloldásáról továbbra sem beszélnek. Kérdés, hogy a költségvetés elbírná-e két fontos forrásának a megcsapolását.

Pitti Zoltán inkább arra hajlik, hogy aki az eredményéből új beruházásba fog, azaz a nyereségét visszaforgatja, annak kellene adókedvezményeket adni. A jelenlegi lagymatag szabályozáshoz képest sokkal nagyobb mértékben kellene támogatni a kutatás-fejlesztést, és ösztönözni kellene az ilyen befektetéseket.

A szociális hozzájárulási adó visszanyesésével is csínján kell bánni, hiszen abból finanszírozza az állam az egészségügyi ellátást, a nyugdíjakat. Pitti Zoltán szerint a járulékfizetés felső határát vissza kellene állítani, így a nyugdíjkasszát sem terhelnék milliós nyugdíj-kifizetések.

Mindenképpen változtatni kellene az igazságtalan egykulcsos szja rendszeren is, egy enyhén progresszív adózás bevezetésével. Jelenleg az alacsony jövedelműek, akik a közszolgáltatásokból sokkal kevesebbet vesznek igénybe, arányaiban ugyanannyit fizetnek, mint a magas jövedelműek. Ráadásul a szerényebb jövedelműektől elvette az Orbán-kormány az adójóváírás nyújtotta könnyítést is. Ez a több százezer ember a különböző adókedvezményeket sem igen tudja igénybe venni. A családtámogatási juttatások egyre inkább a magasabb jövedelműek helyzetét javítják. Nem sérülne az alaptörvényben rögzített egykulcsos adó elve, ha a kormány a magasabb jövedelműeknél szolidaritási járulékot alkalmazna és abból segítené az alacsonyabb jövedelműeket - véli Pitti Zoltán.

Reformálmok

A hazai adóreformot nehezíti, hogy a kormány jóvoltából, a nemzeti szuverenitásra hivatkozással a nemzetközi gyakorlattal ellentétes módon alakítjuk a közteherviselési rendszerünket. Így marad a GDP arányos adóterhelés magas szintje és a közszolgáltatások alacsony minősége, a jogalkotás gyenge színvonala, a szabályozás kiszámíthatatlansága, a tulajdoni semlegesség figyelmen kívül hagyása, a különadók burjánzása, a protekcionista kedvezményi rendszer és az adóeljárási szabályok bürokratikus jellege. Kevéssé valószínű hogy teljesül, de fontos lenne, hogy megszűnjön a „saláta- törvénykezés”, a visszamenőleges hatályú szabályozás, és az egyéni képviselői indítványokból, előzetes szakmai konzultációk nélkül meghozott jogszabályok száma is – sorolta Pitti Zoltán.